Háromszázmilliós árengedmény állami ingatlanokon

Fotó: Google Maps / István Hajdu

-

A lepukkant ingatlanpiacon már lassan két éve hiába kísérletezik két Andrássy úti és egy hegyvidéki ingatlan eladásával a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő. A kudarcban az aranymúzeumos műgyűjtő pénzügyi megroggyanása is közrejátszhatott.


Patinás épületek eladásával gyűlt meg a baja a nemzeti vagyonkezelőnek a lepukkant ingatlanpiacon. Január 22-én sokadszorra is kikiáltják három kormányzati vendégház eladási árát, miután eddig eredménytelen volt az értékesítési kísérlet. Csakhogy ezúttal jelentős diszkont mutatkozik a hirdetményben. Az Andrássy út 114. és 116. alatti két épületet, valamint a hozzájuk kapcsolódó Munkácsy Mihály utcai ingatlant 2012 tavaszán még nettó 631 és 868 millió forintra taksálták, a Hegyvidéken álló kormányszállásnak pedig 430 millió forint volt a kikiáltási ára. Most azonban ugyanezeket az ingatlanokat már csak 516, 777 és 338 millió forintért verik dobra. A különbözet 298 millió forint, és valószínűtlen, hogy ezt ezúttal behoznák a licitálók.


Még a műemléki környezet sem kell

A hegyvidéki épület különlegessége a hatalmas zöldövezeti telek, rajta két salakos teniszpálya, az 1970-es években felhúzott épület felejthető. Viszont az Andrássy úti épületek igazi csemegének számíthatnak. Bár a vagyonkezelő hirdetménye az 1900-as évek elejére teszi a létrehozásukat, nem túl nagy kutatómunkával kideríthető, hogy azok bizony már az 1880-as évek utolsó évtizedeiben is álltak. A Budapesti Városvédő Egyesület adatai szerint az Andrássy út 114. tulajdonosa 1882-ben Greger Róza, 1890-ben Landauerné Greger Szikónia, 1892-től gróf Csáky Albin közoktatási miniszter, 1926-ban dr. Aczél Ede, majd 1931-ben dr. Chorin Ferenc. Az Andrássy út 116. tulajdonosa pedig 1882-től Bródy Zsigmond lapszerkesztő, majd 1898-tól báró Weiss Jenő.

Ez utóbbiról Gábor Eszter kutató úgy tudja, hogy a Bécsből Otto Wagner építésvezetőjeként Pestre érkezett, és itt megtelepült Kallina Mór tervezte 1876-77-ben Szabó Albertnek, aki a házat 1881-ben eladta Bródy Zsigmondnak, a Neues Pester Journal tulajdonos-főszerkesztőjének, ő pedig 1894-ben Weiss Manfréd nagyiparosnak. A villa 1944-ig a Weiss család tulajdonában maradt.



Végrehajtások alatt a vevőjelölt aranygyűjtő

A neves elődök után nem csoda, hogy szemet vetett az egymással kertkapcsolatban is álló Andrássy úti villákra az egyik közeli szomszéd, a 110. alatti ingatlan tulajdonosa. Zelnik István a kettővel odébb lévő Rausch villában indította el Aranymúzeumát és délkelet-ázsiai kutatóközpontját, amelyeknek ma már csak nyomokban vannak jelei. A rendszerváltás előtt vietnami, majd brüsszeli diplomataként műgyűjtősködő Zelnik ugyanis 2012 nyarán úgy nyilatkozott, hogy előszerződése van az akkor még a köztársasági őrezred vagyonkezelésében lévő két épületre, az Andrássy út 114. és 116. szám alatt. A palotákba Zsolnay- és herendi porcelánokból tervezett kiállításokat. Szándéka komolyságát azzal is bizonygatta, hogy a Rausch villáért is 1,7 milliárd forintot fizetett, amit a Raiffeisen Bank 850 millió forintos hitele egészített ki. Könnyen lehet azonban, hogy a hitel és más pénzügyi manőver lett a veszte, 2012 második felében ugyanis már fizetési nehézségeiről érkeztek a hírek. Mára pedig már több cége is bírósági végrehajtás alatt áll. A jelek szerint sorra veszti el a pereket, a Magyar Indokína Társaság Kft.-nél legutóbb decemberben rendelt el végrehajtást a Pesti Központi Kerületi Bíróság. Zelnik István volt egyébként az, aki a magyar államnak felajánlotta, hogy visszaszerzi az úgynevezett Seuso-kincseket (az ókori pannóniai aranylelet korábban angliai befektetőhöz került), ám L. Simon László 2012 nyarán, akkor még államtitkárként ezt blöffnek minősítette. Bloggerek mindenesetre azt is felvetették, hogy vajon az előző rendszer diplomatájaként miként jutott műtárgyaihoz és pénzéhez a gyűjtő.