Három percben minden az amerikai filmről

-

HÁTTÉR

Egy teljesen szokásos rajongói tiszteletadás Scott Ewing háromperces filmmontázsa, amelyben Edvard Grieg Peer Gyntjére komponálta a kiragadott jeleneteket. A filmsulit végzett Ewing ügyes munkát végzett, több mint száz filmből idéz, a lehetőségekhez mérten minden klasszikuson végigmegy. Aki szereti mindazt, ami jó a hollywoodi filmiparban, annak szívderítő lesz a következő néhány perc.


Muybridge zoopraxiscope-jával kezd, majd a Lumière-fivérek A munkaidő vége című filmjével és George Méliès Utazás a Holdba korai sci-fi-jével folytatja, aztán a montázs Chaplinnel hamarosan rátér az amerikai filmek nyomvonalára. Máris ott vagyunk, ahonnan a western, a burleszk fakad, a húszas, harmincas évek némafilmjeinél tartunk, és alig egy szempillantás alatt elérkezünk a Hófehérke Disney-változatához. Egyszer csak eláraszt bennünket minden, amit az amerikai gyártás valaha is a nagy dobásnak szánt. Jön Chaplintől a Diktátor, az Óz, a csodák csodája, az Ének az esőben, a Haragban a világgal. A felénél feltűnik a Top Gunból Tom Cruise, aztán Indiana Jones, Az igazak asztronautái, és amikor már kezd felgyorsulni a zene, még elhangzik Jeff Bridges szájából egy „I'm the Dude”, és Ewing montázsát szétlövik az akcióhősök, ordít a Némafilmes, felrobban minden, ami valaha is felrobbant a vásznon. Lezárásként olyan filmekből jönnek képkockák, amiket majd csak most fognak vetíteni az itthoni mozik.



Scott Ewing igyekezett egy-egy évhez csak egy filmet társítani, így gyakran több szuperprodukció közül kellett választania. Így maradt ki például a Titanic, mert annak pontosan abban az évben volt a premierje (1997), amikor az Ötödik elemnek is, és ez utóbbinak bérelt helye volt a montázsban. Ugyanígy a 2009-ben kijött Avatar egyik jelenete helyett az 500 nap nyár táncos jelenetét vágta be. Ha szőrszálhasogatók akarunk lenni, akkor egy dolog hiányozhat a szkeccsfilmből: a picit több összefüggés, a frappánsan összeragasztott cselekmény a részletek között. De ez már valóban csak hab lenne a tortán, meg úgyis van már egy magyarunk, aki ezt nekünk szépen kivitelezte.