Harminc kilót fogyott, mielőtt másodszor is világbajnok lett

Fotó: Dorottya Németh Fitness World Champion" facebook

-

Kétszer volt a világ legjobb fitneszversenyzője - másodszor úgy, hogy előtte harminc kiló súlyfeleslegtől kellett megszabadulnia. Németh Dorottya Magyarországon egyedülálló edzésmódszert fejlesztett ki, aminek köszönhetően több százan alakultak már át a kezei között. Nem hisz az önsanyargató diétákban, szerinte a titok a kiegyensúlyozottságban van.


Németh Dorottya családjában nem volt hagyománya a mozgásnak, nem élsportoló felmenői révén került közel a fitneszhez, hanem azért, mert szülei egyszerűen szerették volna, ha gyermekeik rendszeresen sportolnak.

„Az volt a céljuk, hogy ezáltal megtanuljunk versenyezni, elfogadni a kudarcot, és elsősorban közösségben élni. Három évesen már ovis tornára jártam, az öcsém focizott. Soha nem éreztük ezt kényszernek, sőt olyan mélyen elültették bennem a szüleim a sport iránti szeretet magját, hogy végül az egész életem erről szól. Tizenegy éves voltam, mikor elkezdtem a ritmikus sportgimnasztikát, utána aerobikoztam. Sajnos az rsg-hez nem voltam elég vékony, túl erős volt az izomzatom és a csontozatom is; az aerobikhoz pedig túlságosan hajlékony voltam. Béres Alexandra pont akkoriban indította el a gyerekfitneszt, ami egyesíti az aerobik, a ritmikus sportgimnasztika és a torna elemeit is, én pedig rögtön kipróbáltam és azonnal bele is szerettem.”

A kétszeres világbajnok nagyon korán szembesült azzal, hogy milyen komoly munkával jár a jó eredmény elérése. “A fitneszgyakorlatokban nekem az akrobatika jelentette a kihívást. A kéz nélküli cigánykerékre például hónapokig nem bírtam ráérezni. Soha nem felejtem el azt az időszakot, mikor minden délutánom azzal telt, hogy fel-alá gyakoroltam a kertünkben.


A fű már zöldre törte a lábamat, de nem adtam fel.

Addig próbáltam, míg egyszer csak sikerült. Az osztálytársaim eközben valahol a városban lógtak, fagyizgattak.” A kétkezi - vagy épp két kéz nélküli - munka mellett Dóri a lemondással is hamar megismerkedett, ami nélkül ebben a sportágban nincs siker.

Visszagondolva tudja, hogy nem volt egészséges 10-11 évesen versenydiétáznia, de - mint mondja - mindez kellett hozzá, hogy felnőttként hiteles legyen a vendégei és a közvélemény számára is, amikor arról beszél, hogy a már-már önkínzó csodakúráknak nem sok értelme van. „Csirkét és brokkolit ettem műanyag dobozból, miközben az osztálytársaim két pofára tömték magukba a csokis fánkot. Persze, hogy


kiskamaszként nagyon nehéz volt ezt végigcsinálni.

Nem is sikerült elsőre. Emlékszem, hogy annyira elegem lett a diétából, hogy hiába csinálta meg nagymamám a csirkemellet, sunyiban megettem egy pogácsát az iskolában” - meséli Dorottya, akinek ez a kis csalás elég volt ahhoz, hogy élete első komoly kudarcával is szembesüljön. Vigaszágon végül mégis elindulhatott, akkor megfogadta, hogy betartja a diétát, és meg is nyerte a versenyt.


Kislányként nehezen mentek neki az akrobatikus elemek, most már nincs velük gondja


Hamar kezdett nőiesedni

Genetikai adottságai miatt a gyerekek között elkerülték a nagyobb sikerek. A kamaszkorral járó hormonális változások ugyanis hamar meglátszódtak a testén.

„Hamarabb kezdtem el nőiesedni, mint a többi lány. A mellem és a csípőm is gyorsabban kerekedett, emiatt rengeteget küzdöttem azzal, hogy elérjem a versenysúlyomat, hogy alacsony legyen a testzsírszázalékom. Hiába adtam bele mindent, a nagy döntőkben általában a második-harmadik helyen végeztem. Azzal vigasztaltak, hogy várjam ki türelemmel, míg egy kategóriával feljebb kerülök.” A vigasztalóknak igazuk is lett, Dorottya ugyanis 16 évesen, élete első felnőtt magyar bajnokságát meg is nyerte, ezzel pedig egyenes út vezetett a világbajnokságra.

„Akkor még kicsit más volt a fitnesz, sokan versenyeztünk a koreográfiás kategóriákban is. 18 évesen jutottam ki a malajziai világbajnokságra, ahonnan győztesként jöhettem haza. Utána sokáig az Egyesült Államokban versenyeztem, de itthon is rendszeresen színpadra léptem, ötször voltam magyar bajnok.”

A kezdeti sikerek után váratlan mélypont következett Dorottya életében. Elkezdte a Testnevelési Főiskolát, a diploma megszerzése után pedig dolgozni kezdett. A munka nem fért össze a rendszeres mozgással, és komoly hullámvölgyben találta magát.

„Egészen addig arról szólt az életem, hogy tanultam és edzettem, de egy idő után ez megváltozott. Abbahagytam a versenyzést leálltam a versenydiétával, lassacskán elmaradtak a napi kardió- majd a heti ötszöri súlyzós edzések is. 30 kilót szedtem fel, ez rengeteg.”

És hogy miért nem tett semmit? Bevallása szerint olyan spirálba került, amiből nagyon nehezen tudott csak kiszakadni. „Az első néhány plusz kilónál még túlságosan megengedő voltam magammal. Tudtam, hogy az önsanyargatás időszaka után időt kell adni a szervezetemnek, amíg visszatalál a normál kerékvágásba. Amikor meg már feljön az emberre húsz kiló, akkor elveszíti a motiváltságát, szégyelli magát, lemond magáról. Ez történt velem is. Takargattam magam, bő tréningruhákban jártam, teljesen elhagytam magam és bele is süllyedtem ebbe az apátiába. Vágytam rá, hogy úgy nézzek ki, mint régen, de nem fektettem energiát abba, hogy tegyek is érte, értelmetlennek láttam mindent.”


30 kg-tól szabadult meg, mielőtt újra világbajnok lett


Saját módszert fejlesztett ki

Azután egyszer csak átfordult valami az életében. Annyira elege lett a túlsúlyából, hogy 23 évesen úgy döntött: teljesen újjáépíti magát. Ehhez azonban valamilyen élhető, tartható módszert keresett.

„Nem akartam megint koplalni, lemondani, hanem élvezhető életet szerettem volna. Lassan és fokozatosan tértem vissza a mozgásban gazdag életmódhoz. Megfogadtam, hogy nem fogom megerőszakolni magam, és csak annyit csinálok, amennyi még élvezetes. Persze, ehhez is kellett önfegyelem. Annyira összeszedtem magam, hogy négy-öt hónap alatt leadtam 20 kilót, de az utolsó tízes csak egy év alatt ment le” - emlékszik vissza az újrakezdés időszakára.

Sikerült annyira összekapnia magát, hogy úgy érezte, képes lenne újra versenyezni. „Ez hatalmas motiváció volt, ráadásul rátaláltam a WBPF-re, arra a szövetségre, ahol megfeleltem a kritériumoknak. Az utolsó fél évben már a világbajnokságra készültem, végül 2013-ban úgy lettem másodszor is világbajnok, hogy előtte megszabadultam 30 kilótól. Fél év múlva az Eb-t is megnyertem. Az volt az utolsó versenyem, azóta teljesen a háttérbe vonultam.”

Dorottya nem bánja, hogy nem veszi már körbe csillogás, sőt, kifejezetten örül neki, hogy másokat készíthet fel a versenyekre. “Én már nem akarok ott állni, nem vonz már a színpad. A versenyzőimnek és a vendégeimnek adom át a tudást, most már nagyobb örömet okoz az, ha az ő sikereiket látom, mintha az én saját újabb címein dolgoznék.


Sokan nem tudnak kiszállni a versenyzésből, mert maguknak akarják a dicsőséget, nekem viszont az a dicsőség, hogy mások sikerében közreműködhetek.”

Azt mondja, mindaz, amin átment, csak még jobbá tette, ezért nem csinálná másként még a legsötétebb időszakot sem az életében.

„Akkor kezdtem el edzőként dolgozni, amikor ez a harminc kiló rajtam volt. A vendégeim végignézték, min megyek át. A saját bőrömön tapasztaltam meg, milyen kövérnek lenni, egészségtelenül élni, tudom, milyen problémákkal küzdenek, hogy milyen frusztrációik vannak, így azt is tudom, hogyan segíthetek nekik.

Plusz három diplomám is van a témában. Ezt a kettőt gyúrtam össze, és alakítottam ki egy Magyarországon eddig egyedülálló módszert: minden vendéggel külön személyi edző foglalkozik a kezeim alatt. Hiszen minden ember más és más, nem csak testalkatilag, hanem mentálisan és lelkileg is. Ez pedig más edzésmódszert és étrendet követel. Vagyis a csapatomban lévő szakemberek és én is mindenkivel személyre szabottan foglalkozunk. Több száz, talán már ezer embernek segítettünk így átlendülni a holtponton és elérni egy olyan formát, amit jó szívvel mondanak a magukénak. A saját nehézségeim nélkül ez nem menne ennyire hitelesen.”


Németh Dorottya, fitnesz

Személyi edzőként több száz embert hozott formába


Azoknak, akik változtatni szeretnének magukon, Dorottya nem csodakúrákat, hanem teljes életmódváltást és rengeteg türelmet ajánl.


„A változtatás nem megy egyik napról a másikra, előbb a cukrot és a búza finomlisztet kell elhagyni az étrendből, majd szépen lassan bevezetni a többi új elemet. Az a fontos hogy, hogy kiegyensúlyozott legyen az étrend, nem szabad kizsigerelni a szervezetünket, mert a koplalásnak a jo-jo effektus lesz a vége. És kell a türelem is, mert a változás nem azonnal indul be, hiába méregeti magát valaki már a második napon, nem fog még fogyni. Legalább fél-egy év, mire szemmel látható változás történik. Semmi értelme irreális célokat kitűzni, mert attól csak elveszhet a lelkesedés.”