Hajdu Szabolcs: Nem akarok Andy Vajnáék szemébe hazudni

Fotó: A Company / Szilágyi Lenke / A Company / Szilágyi Lenke

-

Hajdu Szabolcs 350 millió forint állami támogatást kapott Délibáb című új filmjére, amelyet múlt héten mutattak be a neves torontói filmfesztiválon. A rendező, mielőtt elutazott a premierre, búcsúzóul keményen beszólt az Andy Vajna nevével fémjelzett Filmalapnak, amelytől a támogatást kapta. Közölte, hogy morális válságba került amiatt, hogy pályázott hozzájuk, és leszögezte, hogy ilyen körülmények közt nem fog több filmet készíteni Magyarországon, inkább külföldre költözik. Megkértük a rendezőt, hogy magyarázza el, pontosan mi okozta nála a morális válságot, milyen kifogásai vannak a Filmalap működésével szemben, és rákérdeztünk arra is, hogy miért pont most rukkolt elő a kifogásaival.


Azt nyilatkoztad, hogy „morális válságba” kerültél azért, mert a Filmalap pénzéből csináltál filmet, ugyanakkor az is kiderült, hogy csak egy-két filmalapos találkozóra mentél el, Andy Vajnával pedig egyáltalán nem találkoztál a film elkészülte alatt. Úgy tűnik, szabadon hagytak dolgozni, és nem kellett rossz kompromisszumokat kötnöd. Mi okozta mégis a válságot?


A filmkészítéshez elengedhetetlen a gazdasági kiszámíthatóság, mert egy film hosszú ideig készül. Eleve sok minden borulhat, akár csak az időjárás miatt, de ha nincs biztonságos gazdasági háttér, akkor őrültség belevágni. A Délibábnál ez a kiszámíthatóság hiányzott, ugyanis 2009-ben kaptunk rá először támogatást még a Grünwalsky Ferenc-féle MMKA-tól, majd ezt a kormányváltást követően ukmukfukk elvették. Ha van egy hivatalos döntés a támogatásról, a filmet a producerek előfinanszírozzák, hogy minél hamarabb elindulhassanak a munkálatok. A pénzt elkezdtük költeni, tehát kényszerpályán voltunk, visszafordulni nem lehetett. Miután Kőrösi Zoltán került az MMKA élére, megint megítélték a támogatást, amit pár hónap után visszavontak, mert megszüntették a közalapítványt, és a filmes pénzek átkerültek Szőcs Gézához. Nem tudom, ő olvasta-e a forgatókönyvet egyáltalán, mindenesetre bedobta az én nevemet is azok között, akiknek lehetőséget adott volna filmkészítésre, és kaptunk egy hivatalos dokumentumot is, hogy bírjuk a támogatását. Szőcs Géza sem volt sokáig pozícióban, az általa ígért támogatás is semmissé vált.

Ezután nem sokkal minden átkerült a Filmalaphoz, és újra kellett kezdeni a pályázási folyamatot az elejétől. Ez produceri szempontból sakk-matt. Itt volt az a pillanat, amikor felmerült a kérdés, hogy beadjuk-e a pályázatot, vagy sem. Végül szavazással döntöttük el. Közel egy évig tartott, mire a pályázatunkat egyáltalán elfogadták, és utána jött a lebegtetés, hogy lehet, hogy támogatják. Már teljesen lemondtam a dologról, amikor beadtunk Szlovákiában egy pályázatot, és megnyertük. Az első pénzt tehát onnan kaptuk. Ezek után itthon is felgyorsultak a dolgok. El lehet képzelni, hogy ez mind nekem, mind a producereknek idegölő és kimerítő volt. A külföldi partnereink előtt teljesen hitelünket vesztettük. Három évem ment el ezzel, sok idő az életemből, harmincasból negyvenes lettem, még egyszer ezt nem akarom végigcsinálni. Nem éri meg. Nem vagyok hülye, ha minden olyan szép és jó lenne, újra pályáznék. De nem akarok rosszat sem magamnak, sem a munkatársaimnak. Mi van, ha még egyszer pályázok, és két hónap múlva kiderül, hogy megint új rendszer van? Láthattuk, mi történt a független színházakkal. Zárolták a pénzeket, ott maradtak a kölcsöneikkel. Itt most minden kiszámíthatatlan. Én legalábbis teljesen elvesztettem a bizalmamat. Lehet, hogy minden zökkenőmentesen végigmenne, de mi van, ha nem? Óriási energiába telik felfűteni egy filmet újra és újra, belelkesíteni az embereket, aminek aztán az a vége, hogy önhibánkon kívül minden hitelünket elveszítjük. Mire a Délibábnál odajutottunk, hogy forgathattunk, mindenki ki volt merülve.

Úgy érzed, emiatt nem lett olyan a film, mint lehetett volna?

Remélem, hogy ez a film minőségén nem látszik meg, a torontói visszajelzések is ezt bizonyítják, viszont a munkatársi kapcsolataim rámentek. Senki nem tehet róla, egy politika által generált csapdahelyzetbe kerültünk, és ez az, amit rendkívül méltatlannak és igazságtalannak tartok.



Mik a legfőbb ellenvetéseid a Filmalap működésével kapcsolatban?

A működése egy külön kérdés, hosszú szakmai beszélgetés témája lenne. Azzal az alapvetéssel van a baj, hogy erőszakos politikai döntés útján, szakmai egyeztetés és konszenzus nélkül jött létre. Ebben az összefüggésben nem Andy Vajna személyével van problémám, alig ismerem, csak néhányszor találkoztunk, ha a legjobb barátom ülne a helyén, azt is elfogadhatatlannak tartanám. Még a legeslegelején kellett volna a filmes társadalomnak egységesen föllépnie, és kiharcolni valamiféle konszenzust. Most már nem hiszek a konszenzusban. Mindenki inkább kivárt, és ez lett belőle. És ha már ez lett belőle, fel lehet tenni egy csomó kérdést. Miért jó, ha ugyanaz a néhány ember fejleszti az összes magyar forgatókönyvet ahelyett, hogy önálló szellemi műhelyek létrejöttét ösztönöznék? Persze, nem vagyok naiv, ennek nyilván az ellenkezője a cél. Miért jó, hogy ugyanazok az emberek fejlesztik a forgatókönyveket, akik döntenek a támogatásokról? Kinek és miért jó, hogy a filmes társadalomnak nem áll jogában leváltani a Filmalap vezetőjét, ha teszem azt alkalmasabb személyt lát erre a feladatra? Miért jó, hogy fogalmunk sincs, mennyi időre szól a kuratórium tagjainak a mandátuma? És még hosszan lehetne folytatni a sort, de ez is épp elég és extrém, ha azt mondjuk, hogy egy demokratikus országban élünk.

Volt valami konkrét oka, hogy pont most álltál elő a kritikáiddal?

Én már a forgatás megkezdése előtt elhatároztam, hogy nem pályázok többet. Szkeptikusan mentem el a Magyar Filmművészek Szövetségének az ülésére, ahol az előttem felszólalók közül sokan elmondták, hezitálnak, hogy adjanak-e be könyvet a Filmalaphoz, vagy ne. Én csak ezekre a hozzászólásokra reagáltam, hogy elhangozzon egy ilyen aspektus is, amit mérlegelni lehet. Nem a nyilvánosságnak szántam a megjegyzéseimet, de nem bánom, hogy nyilvánosságra került. Legalább beszélünk róla. Fontos dolgokról van szó.

Nem gondolod, hogy visszatetsző is lehet, hogy elfogadtad a pénzt, a filmed bekerült egy neves fesztiválra, és akkor előrukkolsz ezzel?

Nekem nem savanyú a szőlő, és nem panaszkodásból mondom, amit mondok. Csak azért, hogy megfontolás tárgya lehessen. Mondtam, nem pályázok többet. Kaptunk támogatást, megcsináltuk a filmet, és ezek a tapasztalataim. Egy példa. Ennyi. Lehet rajta gondolkodni. Egyébként, ha kapunk egy filmre támogatást, az feltétlen lojalitásra kötelez, azaz nem fogalmazhatunk meg kritikát? A művészi attitűd elsősorban kritikai attitűd. Ráadásul ez közpénz. Ezt a pénzt egy egészséges társadalom a minőségi kritikára különíti el, amitől a hibák kijavítását és a fejlődést várja.


Hajdu Szabolcs (jobb szélen) a Délibáb forgatásán


Benevezitek a Délibábot a Filmalap által szervezett októberi Magyar Filmhétre?

A film a torontói szereplésével bekerült a nemzetközi vérkeringésbe, ugyanúgy körbe fogja járni a világot, mint az előző filmjeim, már most van legalább tíz fesztiválmeghívásunk. Magyarországon pedig november 13-án kerül a mozikba. Az MMKA idején volt olyan kötelezettség a támogatási szerződésben, hogy be kell mutatni a filmet a Filmszemlén, most ilyen nincs. Személy szerint nem nagyon szeretném, ha egy olyan rendezvényen mutatnák be a filmet, ami bár szavakban az összefogás jegyében jött létre, gyakorlatban mégis a filmszakma jelentős részének kirekesztését eredményezi. Persze ez nem egyszemélyes döntés, de mint rendező van egy szavazatom.

Arra nem gondoltál, hogy belülről is meg lehetne változtatni a rendszert? Ha mindannyian belépnétek a Filmalap által életre hívott Magyar Filmakadémiába, lenne beleszólásotok a dolgok alakulásába.

Nem tudom. Mit jelentene ez? Mi lenne ennek az üzenete a társadalom felé? Ez olyan, mintha azt mondanák, hogy mindenki lépjen be ugyanabba a pártba. Én a pluralitásban hiszek. Egyébként ez már bekövetkezett, a filmszakma jelentős része együttműködik a filmalappal, és mára már nem nagyon fogalmaz meg kritikát, legfeljebb egymás közt a kocsmában. Nekem ez hamis, és elegem van a képmutatásból. Félretéve minden ellenérzésemet a szisztémával kapcsolatban, Andy Vajnát és a kuratórium tagjait is jobban becsülöm annál, hogy a szemükbe hazudjak, és úgy csináljak, mintha minden oké lenne. Vagy elfogadom a rendszert és hiszek benne, vagy nem fogadom el, és akkor legalább tiszta a helyzet és egymás szemébe tudunk nézni.

Tényleg külföldre akarsz költözni?

Ez nem új dolog. Mi már egyszer elköltöztünk Magyarországról, ez a döntés már régen megérett bennünk. Családi okok miatt kellett visszajönnünk, és a Délibáb kálváriája tartott itt minket ilyen sokáig. Most ennek vége, óriási megkönnyebbülést érzek, és végre kezdhetünk újra csomagolni.

Úgy érzed, külföldön felszabadulnál?

Sehol sem egyszerű, de amikor az ember telítődik egyfajta hülyeséggel, akkor a másfajta hülyeséget egy ideig észre sem veszi, és addig levegőt tud venni.

Komolyan mondtad, hogy talán nem fogsz többet filmet csinálni?

Ezt azóta mondom, amióta az első filmemet elkészítettem. Ez sem újdonság, de most minden eddiginél élesebb a helyzet. Ma Magyarországon a filmkészítés ebben a struktúrában nekem nem okozna örömet. Sok lehetőség van a világ letapogatására, és a mozgókép ezek közül számomra nagyon testhezálló, de vannak más utak is. Például színházat is lehet csinálni, meg még sok mindent. A legfontosabb, hogy az ember örömét lelje abban, amit csinál. Ennyi.