Ha nincs bölcsőde, csinálj magad!

Répás Péter

szociálpolitikus, az Icinke-Picinke Szociális Szövetkezet ügyvezető elnöke

A szövetkezet fogalma a 90-es években még ismert volt, ekkor adták hozzá a szociális jelzőt, hogy legyen egy olyan szervezeti forma, amely a társadalom számára fontos tevékenységek végrehajtását tudja biztosítani. Az évek múlásával már a jogászok sem emlékeztek a szociális szövetkezeti formára, míg a szakpolitika 2010 táján talált rá ismét, gondolva, hogy a társadalmi felzárkóztatás eszköze lehet, a hátrányos helyzetű munkavállalók támogatott formában foglalkoztathatók lehetnek, és maga a név, a szociális szövetkezet sem hangzik rosszul.


Bizonyos TÁMOP uniós programok célzottan a szociális szövetkezetek tevékenységét igyekeztek segíteni, újraindítani. A pályázati célokhoz csatlakoztak egyes ellátási formák, szolgáltatás irányelvek, amelyekben mi láttunk fantáziát, amire egy komplett üzleti tervet is kifejlesztettünk. A magánéletem és a szakmám ott kapcsolódott össze, hogy létrehozhatóvá vált a gyerekellátáshoz kapcsolódó vállalkozás, amelyet a feleségemmel régóta terveztünk, illetve szociálpolitikusként nagyon fontosnak tartottam a gyereküket egyedül nevelő szülők elsődleges munkaerőpiaci integrálását és a részmunkaidős vagy osztott munkaidős foglalkoztatási forma térnyerését is.

Sikeres pályázatunk nyertes-nyertes játszma, hiszen ténylegesen piaci alapon talpon maradó, anno hátrányos helyzetű munkatársakkal működtetünk egy olyan céget, amelynek tevékenységét magunk alakítottuk ki saját elképzeléseink alapján.

Hosszú évek óta probléma volt, hogy nem állt rendelkezésre elég bölcsődei, óvodai férőhely, vagy esetleg az adott szolgáltatás nem felelt meg a szülők elvárásainak. Azokon a helyeken, ahol sem tömeges igény, sem pénz nem állt rendelkezésre, az állam nem tudott megfelelő intézményi megoldást nyújtani. Emiatt is hozták létre a családi napközik intézményrendszerét, és indult be a családi napközik alapítása országszerte. Még egy nagyon fontos szempont szólt a családi napközik mellett, az, hogy a benne dolgozók önellátóvá váltak, nem szorultak rá az állam segítő kezére – különösen igaz ez azokon a kistelepüléseken, ahol az üzemeltető a saját gyermeke mellett vigyázott még 2-3 (maximum 5, segítővel 7) hasonló korú gyermekre.

Fontos tudni, hogy a szociális szövetkezet egy egyszerű gazdasági társasági forma, olyan, mint egy kft. Könyvelést kell végezni, az adózás szabályai ugyanúgy vonatkoznak rá. A tulajdonosi körnek minimum héttagúnak kell lennie, akik beteszik a saját „részjegyeiket” (ez minimum 20 ezer forint), ebből lesz a törzstőke, de senki sem lehet többségi tulajdonos, mindenki egyforma részesedéssel, szavazati joggal bír.

Mi az adott TÁMOP-pályázaton családi napközi létrehozására pályáztunk (széles tevékenységi körre lehetett pályázni), vállaltuk, hogy munkatársainkat gyereküket egyedül nevelő, a munkaerőpiacra éppen visszatérő szülők közül választjuk ki. Részmunkaidőt ajánlottunk, hiszen az, aki egyedül neveli gyermekeit, nehezen vagy nem tud nyolcórás munkát elvállalni. A pályázat képzési szakaszában – szakirányú képzést is biztosítottunk – a tanulók gyermekeinek nappali felügyeletét is biztosítottuk.

Amikor toboroztunk, meglepetésünkre kétszázan jelentkeztek a felhívásunkra, mivel akkor ment tönkre a Malév, nagyon sok stewardess is jelentkezett. A toborzási létszámot alulterveztük, a jelentkezési bumm miatt komplett háromkörös kiválasztási rendszert és kiválasztási szakértőt kellett a rendszerbe bevonnunk. A projektbe felvett anyukákat kiképeztük, és közülük választottuk ki aztán azokat, akiket alkalmaztunk; ők még – a szociális szövetkezeti formából adódóan – üzletrészt is szerezhettek.

A projekt akkor sikeres, ha minden szakterületen hozzáértő szakembereket alkalmazunk, ezért pszichológus válogatta ki a jelentkezőket. Az üzleti tervet családi napközi üzemeltetésben jártas szakemberrel közösen dolgoztuk ki. Feleségemmel a projektmenedzselésben, a vállalkozás terén rendelkezünk tapasztalatokkal. Mindez azért fontos, mert a szociális szövetkezetnek ez a működési modellje a menedzseléstől függ – akiket integráltunk a programba, önmaguktól nem tudták volna vezetni és üzemeltetni a szolgáltatást.

Persze nehézségek is adódtak: olyan bérleményt kellett keresni a belvárosban, ahol a tulajdonos megengedi például a kis vécék beépítését, és egyben olyan helyet, ahol van fizetőképes kereslet. És persze szerencse is kell a sikerhez. Találtunk helyet, sikeres lett a pályázat, jó szakemberekkel, jó emberekkel találkoztunk, tudtunk együttműködni, dolgozni ma is.

A szociális szövetkezetből nem lehet meggazdagodni, viszont lehetőség nyílt arra, hogy jó és szép, sok örömet szerző területtel foglalkozzunk. Jelenleg két nyolc- és két négyórás munkatársunk van, és a fizetésük magasabb, mint az állami bölcsődékben.

Itt egy csoportban csak hét gyermek lehet, több figyelem jut egy gyerekre, és mivel az I. kerületben van a bölcsődénk, értelemszerűen a szülők helyzete is más, nem kell sok olyan problémával megküzdenünk, amely máshol jelentkezhet.

Ki kell hangsúlyozni, a munkaerőpiacon óriási probléma a részmunkaidős helyek hiánya. A szociális szövetkezetek erre kínálhatnak jó megoldást, viszont az biztos, hogy amióta ezt a vállalkozást csináljuk, kétszer változott meg alapvetően a jogi környezet, a családi napközik működési feltételei alapvetően szűkültek be. A szolgáltatást igénybe vevők körét – életkor szerint behatárolva – minimálisra szűkítették: jelenleg csak a bölcsődés korosztály fogadható be, megtiltották a nappali szolgáltatás nyújtását az óvodás (és a nagyobb, maximum 14 éves) korosztályok részére (a jól bevezetett családinapközi-rendszert is át kellett nevezni családi bölcsődévé). Ezek a sokszor átgondolatlan intézkedések alapvetően hátrányosan befolyásolják a családi napközik, most már bölcsődék ezreinek kilátásait.

Most nekünk sincs elég gyerekünk, csak két csoportunk van feltöltve, most jelentkezgetnek a harmadikba. Azt tapasztalom, hogy a vonzáskörzetünkben kevesebb gyerek is születik, sőt több család távozott tőlünk is külföldre – egyik napról a másikra. A szülők sokszor kitolják a gyerekvállalás időpontját is, mert nem tudják, hogy mennek vagy maradnak, és hogy mi lesz az egzisztenciájukkal. Többen anyagi lehetőségeik beszűkülése miatt viszik el tőlünk a gyerekeket. A mi szolgáltatásunk magyar viszonylatban extra jellegű, bár még van egy fizetőképes réteg, a közép- és felsőosztály, s erre a rétegre számítanak a hozzánk hasonló vállalkozások is. Nagyon jó mindennap azt látni, hogy egy közös álom megvalósult, bízom abban – sokat dolgozunk rajta –, hogy a hullámvölgy után ismét felfelé vezet az út.


Trendi lehet-e a szociális szövetkezet?


Igen
Nem

SZAVAZAT UTÁN