Gorbacsov bejelentés nélkül látogatta meg Thatchert

Eddig titkos akták kerültek nyilvánosságra: Thatcher éppen Hongkongban volt, amikor bejelentés nélkül beállított a későbbi szovjet pártfőtitkár. Korábban a brit miniszterelnök asszony rajongó leveleket írt Gorbacsovról Ronald Reagennek.


1984. december 20-án, Mihail Gorbacsov, a későbbi szovjet pártfőtitkár, de akkor még csak a párt politikai bizottságának tagjaként váratlan és spontán látogatást tett Margaret Thatcher brit miniszterelnöknő Downing Street 10. szám alatti rezidenciájánál - derül ki egy 30 évre titkosított hivatalos levélből, amit a brit Nemzeti Levéltár most hozott nyilvánosságra. A 30 éves titkosítás lejárta utáni levelet eredetileg a brit külügy küldte a Hongkongban tartózkodó Thatchernek, amelyben értesítették, hogy mindenféle bejelentés nélkül érkezett meg a lakásra a szovjet küldöttség. Gorbacsov és kísérete éppen a szovjet követség felé hajtatott a brit parlamentből, amikor úgy döntött, hogy megáll az útba eső miniszterelnöki lakhelynél. Az őket kísérő brit kormány ügynök tájékoztatta az épületet védő rendőrt, hogy bemennének a rezidenciába. A rendőr azonban a váratlan látogatókról nem értesítette a brit kormányfőnek a rezidencián tartózkodó munkatársait. Gorbacsov és kíséretének néhány tagja a bejárathoz ment, ahol egy másik rendőr bebocsátotta őket az előszobába. A jó kedélyű társaság tagjai a távirat szerint még azelőtt elhagyták a helyszínt, hogy a kormányfő valamelyik munkatársa beszélhetett volna velük. Margaret Thatcher 1984. december 16-án, négy nappal a váratlan látogatás előtt találkozott chequers-i birtokán Gorbacsovval. Akkor öt órán át tárgyaltak, amelyről elragadtatott magánüzenetben tájékoztatta Ronald Reagen akkori amerikai elnököt. Thatcher úgy fogalmazott, hogy a vendége az az ember a Szovjetunióban, akivel a Nyugat tárgyalhat. Thatcher Gorbacsovról írt jellemzését is most ismertette a levéltár. „Viszonylag közvetlen és értelmes” - kezdi visszafogottan Thatcher a Gorbacsovról szóló sorait, de később már úgy fogalmaz: „Megnyerő modorú, van benne báj és humor. Figyel arra, amit a másik mond. Könnyen beszél és - szemben a szovjet vezetők fárasztó szokásával - nem ragaszkodik az előre gyártott megfogalmazásokhoz... Tulajdonképpen eléggé megkedveltemt”.