Gépek az ember ellen - ki az úr a pénzpiacokon?

Fotó: MTI/EPA/Justin Lane / MTI/EPA/Justin Lane

-

A bróker ujja már az egérgombon, agya már ki is adta az utasítást a kattintásra. Ám annyi idő alatt míg az ember ezt a parányi mozdulatot végrehajtja, egy számítógépes program már meg is vásárolta a kinézett részvényt. Sőt el is adta. Tízezer alkalommal. Szegény bróker csak annyit tapasztal, hogy az eredetileg eldöntött áron nem tudja megvenni az áhított részvényt - mintha a piac mindig egy gondolattal előtte járna.


Öt éve még csak a Wall Street-i kiváltságosok titkos fegyvere volt, mostanra már az európai politikusokat is nyomasztó gonddá vált: a villámgyorsan kereskedő robotok átvették az uralmat a tőkepiacokon. Sőt már elsősorban egymással harcolnak a profitért. A HTF (magyarul leginkább villámgyors algoritmikus kereskedésnek lehet fordítani) 2009-ben került először a figyelem középpontjába, amikor a Goldman Sachs megvádolta egy volt programozóját, hogy az ellopott egy a tőzsdék manipulációjára alkalmas számítógépes kódot a cégtől. Az FBI által lekapcsolt orosz emigráns, Szergej Alejnyikov a befektetési bank szerint egy olyan programot csempészett ki a Wall Streetről, amely értő kezekben képes „rendkívül nagy sebességgel rendkívül nagy számú összetett tranzakciót végrehajtani több részvény- és árutőzsdén”. Akkor még kevesen sejtették, hogy a HFT hamarosan bizonyítja romboló erejét, azt pedig még most is csak találgatják, hogyan lehetne megfékezni.

Mostanra a gépek viszik az üzletet

Felmérések szerint az amerikai részvénytőzsdei forgalom 60-70 százalékát ilyen, a másodperc tört része alatt ügyletek millióit végrehajtó, előre beprogramozott algoritmus alapján működő gépek adják. Európában némileg kisebb, 40 százalék körüli arányuk. A programok azonban jellemzően nagyon-nagyon-nagyon rövid távra fektetnek be: míg a Wall Street spekulánsa jelentős mennyiségű kokain elfogyasztása után is legalább pár percig megtart egy részvényt, egy robotkereskedő a megvételt követő töredékmásodpercben már meg is szabadult tőle. Ilyenkor nagyon kis haszonkulccsal dolgozik, ami behatárolja lehetőségeit. Öt éve az ilyen HTF-programok még 5 milliárd dollár körüli profitot termeltek, ám miután egyre több algoritmus állt hadrendbe, s leginkább már egymás ellen küzdenek, az össznyereség 2012-re 1,3 milliárd dollár közelébe csökkent. Két pont között legrövidebb út az egyenes A rövidebb út ebben az esetben szó szerint értendő. Amióta gép küzd gép ellen - hálózaton keresztül elektronikusan továbbított adatokról lévén szó - a távolságon vagyonok múlhatnak. Nem mindegy ugyanis, hogy hány nanoszekundum alatt ér el az utasítás a számítógéptől a tőzsde szerveréig. Persze az sem árt, ha tudod, miben is kell gyorsabbnak lenned mindenki másnál. Az algoritmikus kereskedési programokat használó brókercégek egy szabályozási hézagot kihasználva éppen ezt teszik, méghozzá mindenki más kárára - legalábbis ezt állítja legújabb könyvében Michael Lewis, több a Wall Streetről szóló ismeretterjesztő bestseller írója. - - A hónap elején megjelent, Flash Boys című könyvében Lewis - aki itthon leginkább a Moneyball című film alapjául szolgáló könyv szerzőjeként lehet ismert - egy több éves nyomozás eredményét ismerteti. Eszerint a HFT-eknek a szabályozás lehetővé teszi, hogy havidíjért cserébe mindenki más előtt betekinthethessenek a tőzsdék ajánlati könyveibe (itt listázzák az adott részvényekre vonatkozó különböző árfolyamon leadott vételi és eladási ajánlatokat, még mielőtt vevő és eladó egymásra találnának, azaz az üzlet létrejönne). Mivel irodáikat a tőzsdeépületek közvetlen közelébe építették, számítógépeiket pedig jól programozták, a vételi szándékot jelző befektetők elől képesek elhappolni a kiszemelt részvényeket, hogy a másodperc töredéke alatt már ők kínálják azokat eladásra, igaz, a korábbi árnál kicsit drágábban. A HFT-cégek a piaci hangulatot szondázó, úgynevezett „flash order”-ek kiküldésével ráadásul azt is meg tudják ítélni, meddig mehetnek el az árak felsrófolásában. (A flash order olyan puhatolózó ajánlat, amelynek árfolyama eltér az adott részvény aktuális tőzsdei jegyzésétől, célja pedig az, hogy felmérje, vajon a drágábban kínálná az adott részvényt, valaki megvenné-e.)

 Egy szempillantás töredéke alatt

A rövidebb út a másodperc törtrészének megfelelő előnyt biztosít a HFT-kereskedőnek. Ez, egy forgalmas tőzsdénél, egy jól programozott algoritmussal, és egy szupergyors számítógépparkkal rendelkező brókercégnek épp elég ahhoz, hogy minden nagyobb tételt az arra ácsingózó befektető előtt vegyen meg, s benne azt a benyomást keltse, mintha a piac kísérteties módon megérezné, mire készül.  A számítógépe előtt ülő befektető semmit nem érzékel abból, hogy a tőzsdén (amely már rég nem a parketten óriási LED-kijelzők előtt ordibáló és hadonászó traderek siserahada, hanem szinte hang nélkül zümmögő szervergépek élettelen hangárja) egyik eladó helyébe egy másik lép, mindössze azt látja, hogy az általa megvételre kiszemelt részvény ára a kiadott megbízása teljesülésekor kicsivel magasabb lesz, mint amit a küldés gombra kattintva látott a képernyőn villódzni. Mindez pedig teljesen törvényes. Egyelőre. - -

Flash crash

Az algoritmikus kereskedés védelmezői szerint a HFT biztosítja a kisbefektetők megjelenése óta töredezetté vált piacok likviditását, ám ennek árnyoldalát már 2010-ben megtapasztalta a világ. A május 6-iki váratlan és minden előzetes jel nélkül bekövetkezett tőzsdei krach, a „flash crash” elindítója ugyanis épp egy „elszabadult” gép volt. Az amerikai tőzsdék alig fél óra alatt többet zuhantak, mint bármikor korábban akár egy teljes nap alatt. Egyetlen rosszul beállított algoritmikus megbízás hatására 1000 milliárd dollárnyi befektetés égett el, ahogy a pánik szétterjedt a befektetők körében.   A Waddel&Reed HFT-brókercég algoritmusát az emlékezetes napra úgy programozták, hogy a cég által kiszemelt részvényből minden percben az előző percben eladott mennyiség 9 százalékának megfelelőt vegyen, függetlenül az aktuális árfolyamtól, és folytassa a vásárlásokat egészen addig, míg ki nem meríti a rendelkezésre álló 4 milliárd dolláros keret. Ám a W&R balszerencséjére aznap néhány másik gépen kivül senki nem akart az adott részvényből eladni, így az algoritmusok egymásnak felelgetve egyre nagyobb forgalmat generáltak, egyre újabb algoritmusokat indítva be, fél óra leforgása alatt 9 százalékkal lerántva a New York-i tőzsdemutatókat.

Európa bekeményít

Azt mindenki elismeri, hogy a hibák ellenére kompjúterizált részvény- és devizapiacon szükség van a temérdek megbízás gyors kezelésére alkalmas infrastruktúrával rendelkező HFT-cégekre. Az Európai Parlament által kedden tárgyalt törvényjavaslat alapján azonban úgy tűnik, az EU egyáltalán nincs meggyőződve arról, hogy a flash fiúknak továbbra is a szabályozás szürke zónájában kellene tevékenykedniük, sőt inkább arra hajlik, hogy kötelezi őket, részletesen számoljanak be arról, milyen algoritmusokkal dolgoznak. A javaslat sokat változhat, míg a bizottság elé ér, ám jelenlegi formájában egyedülálló szigorral korlátozná a tőzsdék villámkezű fenegyerekeit.

Kötelezők röviden - Flash Gordon