George R. R. Martin: „A Gyűrűk ura veri a Bibliát.”

Fotó: Getty Images / Kevin Winter / Getty Images / Kevin Winter

-

George R. R. Martin, közel a hetvenhez, frappáns humorérzékkel megáldott író, aki a popkultúra remekműveivel bástyázta körbe magát. A Gyűrűk uráról, a fantasy műfajáról, saját mozijáról és kedvenc képregényeiről mesélt a Magyar Narancsnak.


Mióta George R. R. Martin regénysorozatét, A tűz és jég dalát Trónok harca címen elkezdte vetíteni az HBO, azóta a Santa Fében élő szerző népszerűbb mint valaha, írói munkásságát rendszeresen említik egy lapon Tolkien műveivel. Természetesen nem is hagyja hidegen Tolkien világa: könyvben és a Peter Jackson feldolgozásában elkészült filmben is A Gyűrűk Ura első része, A Gyűrű Szövetsége a kedvence. Úgy véli, hogy a fantasyirodalomban semmi sem vetekedhet a Mória bányáin átvezető úttal. A Gyűrűk Urával egy stratégiai gondja van csak: nem érti, hogy Gandalfot miért kellett Tolkiennak felélesztenie. A varázslónak halottnak kellett volna maradnia. A pikáns szexjelenetek megírásáról is híres Martin szerint a korábbi regényeiben is „elég jó” szexjelenetek vannak, de számára A tűz és jég dala sorozatból Asha Greyjoy és szerelme közötti aktusok sikerültek a legjobbra, mivel itt legalább mindkét fél akarja a szexet, ami az erőszakos sorozatban nem gyakori. Az író az ötvenes-hatvanas évek „sötét középkorának” túlélje, amikor az egyetemeken még lenézték azt, aki fantasyt vagy science fictiont olvasott. Nem gondolja, hogy a regények minősége javult az utóbbi időben, úgy gondolja, hogy az évszázadokon óta létező műfajnak a filléres ponyvamagazinok tették be egy jó időre a kaput. Valójában a nagy antik eposzok, mint az Iliász vagy az Odüsszeia is a fantasy remekművei, és bár a Bibliában elég erős az a jelenet, amikor Mózes kettéválasztja a Vörös-tengert, azért „ A Gyűrűk Ura veri a Bibliát”.


De még mielőtt azt hinnénk, hogy R.R. Martin csak azért, mert kardokat gyűjt az otthonában, és a mennyország helyett legszívesebben hobbitként születne újra Középföldén, és fantasztikus irodalomnak nevezi az őseposzokat, kizárólag fantasykról beszél, nagyon tévedünk. Az író legalább annyira bírja a trashfilmeket, mint a képregényeket. Santa Fében egy 120 férőhelyes művészmozit mentett meg a pusztulástól azzal, hogy megvette. Azóta a Jean Cocteau moziban olyan trashfilmeket vetítenek, mint a Plan 9, vagy bármilyen low-budget sci-fi vígjáték. Képregények közül a Fantasztikus négyes és a Pókember a kedvence, a Batmanért sosem volt annyira oda. A Pókember szerinte hasonlít rá, hiszen a szuperhőssé váló Peter Parker egy magának való figura, akit előszeretettel pécéztek ki a többiek a gimiben. Csakúgy, mint Martint annak idején. A Tűz és jég dalának hatodik kötetére pedig még várni kell, a Magyar Narancs interjúja alatt még javában dolgozott a szerző a regényen