Gazdag József: Uruguay – a kék ötven árnyalata

Fotó: Getty Images / Friedemann Vogel / Getty Images / Friedemann Vogel

-

Egyes apokrif iratok szerint Jézus Krisztus is uruguayi volt, Montevideóban született, a Penarol-pálya mellett.


Dr. Jekyll üzletel

Azt mondták, én vagyok Svájc. Ez valami félreértés lesz. Éppen Svájc? Ciriaco Sforza még csak-csak, de hogy én lennék Alain Sutter meg Stéphane Henchoz? Az ki van zárva.


Azonnal üzentem Szegő Jánosnak, hogy adja nekem Angliát. Természetesen nem ingyen. Svájcért cserébe. Kap egy tuti továbbjutót, ráadásul minden írásomat azzal kezdeném: „Szegő Jánosnak, szeretettel.” Elkéstem. Angliát (az én liverpooli Angliámat!) elorozta előlem Baló György. Akiről esetleg kiderül, hogy Arsenal- vagy – ami még rosszabb – ManUtd-drukker! Mindegy; innentől kezdve minden tiszteletem ellenére is csak B. György. Ekkor jelentkezett Garaczi Laci. Alig hittem el: Garaczi Svájcra hajtott. Nem firtattam, hogyan lehet Svájcra gerjedni (erre a nihilre!), mindnyájunknak megvannak a magunk futballperverziói.( Szerintem például a szezon legjobbja Jordan Henderson volt. Na, ugye.) A „svájcfixációs” Garaczi ráadásul Horvátországot kínálta, úgyhogy az üzlet hamar megköttetett, Luka Modric mégiscsak jobb tárgyalópozíció számomra, ha be akarok jutni a liverpooli D csoportba. A terv az volt, hogy megszerzem Angliát. Addig cserélgetek, amíg valami igazi kincset (egy biztos továbbjutót) nem kínálhatok érte. Ha ez nem sikerül, jöhet a B-verzió: megpróbálok legalább Anglia (az én liverpooli Angliám!) közelébe férkőzni. Kidobnak az ajtón? Bemászok az ablakon Lássuk csak: Costa Rica? Így van! Kinek kellene a nímandok nímandja, egy teljes outsider? Megszerzem Costa Ricát, s végig ott lehetek az angolok közelében! Zseniális ötletnek tűnt, egészen addig, amíg Németh Gábor kedvesen, de határozottan azt nem válaszolta, hogy Costa Rica az övé, pont. Maradtak az uruk.


Uruguay tulajdonosa (Németh Róbert) első nekifutásra lepattintott. Másodikra is. Harmadikra is. Hiába ajánlottam fel neki exkluzív csomagban immár Horvátországot (Modriccsal, a brazil–horvát nyitómeccsel és a dalmát tengerparttal egyetemben), hajthatatlan maradt. Neki két kedvence van, írta, Chile és Uruguay. Pontosan ennyi infóra volt szükségem. Chilét megszerezni a másodperc műve volt (köszönet Kovács Zoltánnak). Így jutottam el Svájcon, Horvátországon, Chilén és Uruguayon át a D csoportba. Tizenkilenc levéllel. A huszadikat B. Györgynek írtam. Egy életem, egy halálom: elkértem tőle Angliát. Udvarias elutasító választ küldött, még szabadkozott is, amiért ajánlatomat nem fogadhatja el. De legalább tiszta a lelkiismeretem. Ami tőlem tellett, azt megtettem a csapatomért (az én liverpooli Angliámért). Most egy időre kénytelen leszek elbúcsúzni tőle. „Üdv és hódolat Angliának!” – ahogy Scott kapitány írta a naplója végére. Aztán megfagyott.

Mr. Hyde színre lép

Mostantól tehát én vagyok Uruguay. Leírom, hogy mi fog történni, jó? Nyugi. Ebben a sztoriban nem lesz tűkkel, késekkel, vágással, szúrással vagy vérrel kapcsolatos aktus. De azért kapcsolják be a biztonsági öveket, please.


Szóval. A szereposztás világos. Van egy Uralkodó (Uruguay) és három Alávetett Fél (Costa Rica, Anglia és Olaszország). Costa Rica lesz az előjáték. Délelőtti matiné. Egy kicsit megszorítjuk a kezét, megcirógatjuk, eljátszadozunk vele. Észre sem veszi, és 4–0 ide. Nem fog fájni. Ha Costa Rica okosan viselkedik, még élvezheti is a meccset. Sokat tanulhat, például. Elleshet néhány fortélyt, praktikát. Aztán jön Anglia. Ez lesz a hardcore fejezet, 18 éven aluliak csak szülői felügyelettel nézhetik meg, kisgyermekek még azzal sem. Megsúgom: Angliát egész egyszerűen ledaráljuk (B. Györggyel együtt). Nem lesz kecmec. Már hallom is a meccs előtti részeg kórust: „Britons never, never shall be slaves!” Ha-ha. Kábé tíz perc után könyörögni fognak, hogy legyen vége. Jagielka lesz az, szegény. (Hogy lehet az Evertonból beválogatni valakit?) Kettőből kettő. Olaszországot hamar elintézzük. Pikk-pakk. Kezét-lábát kikötözzük, száját felpeckeljük, kész. Megdönteni a Squadra Azzurrát (színes, romantikus uruguayi horror-vígjáték). Bemutató június 24-én, a natali Estadio das Dunasban. A forgatókönyv legyen ez: Suárez harapni fog, Godín fejelni, Cavani pedig beviszi a… hm… kegyelemdöfést. (Majd pont az olasz nyugdíjasoktól kellene félnünk, igaz?)


Namármost. Természetesen nem célunk Costa Rica, Anglia és Olaszország kivégzése, megcsonkítása vagy bármilyen testi/lelki megnyomorítása. Ha a három Alávetett Fél közül bármelyik úgy ítéli meg, eleget szenvedett az adott meccsen, esetleg úgy érzi, a nagyarányú vereség miatt folt esne nemzetközi hírnevén, és szívesen elkerülné a világraszóló szégyent (mondjuk egy tíz-tizenöt gólos vereséget), abban az esetben számíthat az Uralkodó nagyvonalúságára – Uruguay tekintettel lesz a vesztesek zokogva elhápogott kérésére. Ezt leszámítva Costa Rica, Anglia és Olaszország föltétlen engedelmességgel tartozik Uruguaynak mint Uralkodónak. A futballtudásbeli különbséget a három Alávetett Fél közül senki sem ellensúlyozhatja túlzott agresszivitással, Uruguay futballistáinak súlyos sérülést nem okozhat, Suárez bal térde irányába csak halálbüntetés terhe mellett rúghat (figyelni fogunk, Frankie „Fat” Lampard, és téged is, Chiellini!), a bekapott gólokat pedig köteles higgadtan, adott esetben örömmel fogadni, hiszen a három Alávetett Fél (sorrendben: Costa Rica, Anglia és Olaszország) abban a nem mindennapi kegyben részesül, hogy a világ legjobb válogatottjától szenvedhet vereséget. Kelt Montevideóban, 2014 júniusában. Az Atya, a Fiú és Diego Godín nevében: ámen. Bonus track: Suárez liverpooli góljai a 2013/14-es szezonban.