Földön kívüli élet lehet a Szaturnusz-hold felszíne alatt

-

Rejtett óceánra lelt a Szaturnusz Enceladus nevű holdjának jégpáncélja alatt az Amerikai Űrügynökség (NASA) Cassini űrszondája. A Titán és az Európa holdak mellett a most felfedezett égitesten a legvalószínűbb, hogy földön kívüli életre bukkanhatunk.


Az Enceladus holdjának a jégkérge alatt hatalmas kiterjedésű, 8-10 km mély, folyékony vízből álló óceán terül el – közölte a space.com. A Cassini szonda felfedezését a a világ legnagyobb és legerősebb, űrjárművekkel kommunikáló kommunikációs rendszere, a NASA Deep Space Network (DSN) megerősítette, ezzel pedig azt a 2005-ben felállított tézist sikerülni igazolni, amely szerint folyékony víz található a hold felszíne alatt. Az űrszonda korábbi felvételein vették észre a kutatók, hogy a Enceladus déli sarkán található gejzírekből jégdarabok és hatalmas kiterjedésű vízgőzfelhők lövellnek ki. Luciano Iess, a római Sapienza Egyetem tudósa szerint a Cassini gravitációs vizsgálatai azt sugallják, hogy a 30-40 kilométer vastagságú jégfelszín alatt egy régiókra osztható víztömeg terül el.



A folyékony vízzel telt óceán sziklás talajjal érintkezik, a tudósok pedig ebből arra következtetnek, hogy akár élet is kialakulhatott a világ második legnagyobb tavánál, az Észak-amerikai Felső-tónál valamivel nagyobb óceánban. Ennél azonban jóval több vizet tartalmazhat a Enceladuson felfedezett óceán, hiszen jóval mélyebb. Óceánt rejthet felszíne alatt a Titán, a Szaturnusz legnagyobb holdja (amelyet 2012-ben vizsgált meg a Cassini), a Jupiter Európa holdja alatt pedig metángáztavak találhatóak. Ezek után valószínűsíthető, hogy a Szaturnusz és holdjai elsődleges kutatási célpontok lesznek az esetleges mikrobiális élet vizsgálata szempontjából. A tervek szerint a következő 10 évben egy önálló űrszonda a felszíni leszállás után átolvasztaná magát a jégkérgen, és a hold óceánjába egy kisméretű robot-tengeralattjárót engedne.


A Cassini-Huygens az amerikai űrkutatási hivatal (NASA), az Európai Űrügynökség (ESA) és több európai ország részvételével szervezett űrprogram szondája. 1997. október 15-én indult el Cape Canaveralről, hogy tanulmányozza a Szaturnusz környezetét, illetve eljuttassa leszállóegységét, a Huygenst a Titán-hold felszínére. Az 5712 kilogrammos űrszonda, amely 366 kilogramm tömegű tudományos műszert és a 320 kilogrammos Huygenst vitte magával, 2004 júniusában jutott a Szaturnusz közelébe. A program tudományos céljai: a gyűrűk háromdimenziós szerkezetének és dinamikus viselkedésének vizsgálata, a holdak felszíni összetételének és geológiai múltjának meghatározása, a magnetoszféra viselkedésének és háromdimenziós szerkezetének mérése, a Szaturnusz légkörének tanulmányozása.