Fico túl sokat képzel magáról – interjú Hangácsi Istvánnal

Fotó: AFP / MICHAL CIZEK / AFP / MICHAL CIZEK

-

Robert Fico miniszterelnök elszúrta az elnökválasztási kampányt – saját maga hozta helyzetbe a későbbi győztest, Andrej Kiskát. Emellett a szlovák társadalom elitellenessége és Kiska ismeretlensége is hozzájárulhatott az elnökválasztás második fordulójának végeredményéhez – véli a felvidéki Hangácsi István, a Méltányosság Politikaelemző Központ elemzője.


Andrej Kiska nyerte a negyedik közvetlen szlovák elnökválasztást – hirdette ki a Központi Választási Bizottság vasárnap délelőtt Pozsonyban a második forduló hivatalos végeredményét, amely szerint Andrej Kiska 1,3 millió szavazatot szerzett, és így több mint négyszázezer vokssal előzte meg ellenfelét, Robert Ficót. A hivatalos végeredmény szerint a voksolás második, döntő fordulójában Andrej Kiska független jelölt az érvényes szavazatok 59,38 százalékát, ellenfele, Robert Fico, a hivatalban lévő szlovák kormányfő pedig a voksok 40,61 százalékát kapta meg. Ennek alapján, június 15-től – amikor a jelenleg már második megbízatási időszakát töltő Ivan Gasparovic mandátuma lejár – Andrej Kiska lesz Szlovákia harmadik közvetlenül megválasztott államfője. A szlovákiai elnökválasztás eredményeiről és a felmerülő kérdésekről Hangácsi Istvánnal, a Méltányosság Politikaelemző Központ elemzőjével beszélgettünk, aki végigkövette a választási éjszakát a Méltányosság Blogon.



A közvélemény-kutatások szoros eredményt jósoltak a szlovákiai elnökválasztás második fordulójában, viszont Robert Fico miniszterelnök már az első fordulóban is rosszabbul szerepelt, mint várták. Mennyire volt meglepő, hogy a független, civil jelöltként indult üzletember, Andrej Kiska 59:41-re győzte le a regnáló kormányfőt? Szlovákiában megfigyelhető egy olyan trend, miszerint a politikában előnyt élveznek azok a pártok és politikusok, akik hatékony kampánnyal, de általában minimális politikai múlttal rendelkeznek. 2002-től erősödött fel ez a trend, azóta három párt került be a így a parlamentbe (egy már azóta megszűnt), és úgy tűnik, hogy Andrej Kiska is ezt a trendet használta ki. Egy nagyon jól kiépített háttér-támogatói rendszerrel rendelkezik, 2006 óta karitatív tevékenységet folytat a „Jó angyal” nevű nonprofit szervezetével. A lakosság körében ismert volt e téren, de mint politikus teljesen fehér folt volt. Elsőként és egyetlenként mondhatja el magáról, hogy politikailag független és civil jelöltként sikerült legyőznie félmillió szavazattal Robert Fico kormányfőt. Hangácsi István, a Méltányosság Politikaelemző Központ elemzője Hangácsi István, a Méltányosság Politikaelemző Központ elemzője Ez a politikai tapasztalatlanság nem üthet-e vissza a jövőben? Ugyan Kiskának van még szűk három hónapja „felzárkózni” a politikai játszmák megismerésében, de például Csáky Pál – volt Magyar Közösség Pártja (MKP)-elnök – azt írta tegnap este, hogy „Szlovákiának üres elnöke lesz”. Származhat-e abból baja Kiskának, hogy nem politizált korábban, mégis ilyen felelős tisztséget nyert el? Természetesen ez is téma volt a választási műsorokban. Többször is elhangzott, hogy a korábbi három kormányfőt adó SDKÚ (Szlovák Kereszténydemokrata Unió) szakemberei fogják alkotni az új államfő mögött álló szakértő stáb egy részét, tehát a jobboldali tanácsadók már most ott lehetnek. Kiska politikai tapasztalatlansága már megnyilvánult a négy vita során, de alkalomról alkalomra fejlődött, megmutatva alkalmazkodási képességét is. Az új államfő a „Szív–Ész–Egyéniség” hármas jelszóval kampányolt, valamint nyilatkozatában is hangsúlyozta, hogy mindenki elnöke akar lenni, a lakosságot egyesíteni akarja, és vissza kívánja adni a köztársasági elnöki intézmény köztiszteletét. Mindez vélhetően arra utalhat, hogy csak kivételes esetekben fog belefolyni a napi politikába, főleg a nagyobb horderejű ügyek esetében fog megnyilvánulni, mint a SMER-KDH (ellenzéki Kereszténydemokrata Mozgalom) alkotmányozási próbálkozásaiba, vagy Stefan Harabin (a bírói tanács és a legfelsőbb bíróság vezetője) esetében, akit már most biztosan nem nevezne ki, ha újraválasztanák.


A „pán prezident”, a magyarok és a kampányt elrontó Fico

Kiska egyesíteni kívánja a lakosságot, mindenki elnöke szeretne lenni. Szerinted ezek a szavak magyarázhatják azt, hogy a magyarlakta területeken elsöprő többségben támogatták az üzletembert Ficóval szemben – annak ellenére, hogy korábban kijelentette: nem változtathatóak meg a Benes-dekrétumok? Vagy a magyar eredmények is inkább a Fico- és elitellenességből erednek? Andrej Kiska tett is gesztusokat a szlovákiai magyarok felé, meg nem is. Az említett Benes-dekrétumok érinthetetlenségén kívül korábban pozitívan nyilatkozott a kettős állampolgárságról (támogatná) és Malina Hedvig kálváriájáról is (bocsánatot kérne). [Malina Hedvig falujában Robert Fico a voksok 1,9%-át szerezte meg, csak heten szavaztak rá – a szerk.] Ugyanakkor a szlovákiai magyarok megint a kisebbik rossz elve mentén szavaztak (de ezúttal egyértelmű volt, kit és miért választanak), és leginkább a Fico-ellenességük nyilvánult meg a szavazófülkékben. Ehhez vélhetően a már korábbi sérelmek megléte mellett a magyar felirattal is ellátott Fico-féle óriásplakátok is hozzájárultak, amelyek láthatóan (a netes vélemények alapján) felháborodást váltottak ki, és nevetség tárgyává is váltak. Ha már Ficónál tartunk: hogyan élhette meg a regnáló miniszterelnök, hogy egy relatíve ismeretlen, jobboldali hátszelű üzletember ilyen egyértelműen le tudta győzni az elnökválasztáson? Fico korábbi nyilatkozataiból kitűnik-e, hogy bízott a győzelemben? Pontosítanám, Kiska rendelkezik jobboldali attitűdökkel is, de közelebb áll az európai értelemben vett szocialista értékrendhez – ez pont hiányzik a SMER-ből. A kormánypártból évek alatt szépen kifakultak a kezdetekben még jelen lévő szociáldemokrata értékek, Kiska talán ezt ismerte fel. Mindemellett győzni tudott olyan, eddig biztos Fico- és SMER-bástyának tűnő területeken (ha nem is mindenhol magabiztos fölénnyel) is, mint Közép-Szlovákia. Robert Fico láthatóan úgy indult neki az egész államfőválasztásnak, hogy a választók róla, a pártjáról és a kormányról fognak egyszerre véleményt mondani – ez komoly hiba volt. Egyrészt mintha Fico lenne az a középpont, amelyet ha bármilyen negatívum ér, az kihat mindenre. Túlságosan sokat képzel magáról, túlértékelte saját támogatottságát és mozgósítási potenciálját. Másrészt láthatóan nem tudta megértetni a választókkal, miért akar a ciklus közepén, karrierje csúcsán továbbállni és egy a kormányfőhöz képest hatásköreiben súlytalan államfővé válni. Fico csakis Kiskával foglalkozott mindkét fordulóban, ezzel saját maga hozta helyzetbe a független jelöltet, médiafelületet és végső soron támogatókat szerezve neki – hatalmas hiba!

-


Fico erős marad

Az elnökválasztási vereséget követően megrendülhet-e Fico helyzete a kormánypártban? Illetve milyen kormányfőt kap most vissza Szlovákia? Sokan új korszakot emlegetnek, de ez korántsem ilyen egyszerű. Fico méltósággal viselte a vereséget, Kiska pedig visszafogottan nyilatkozott. Vélhetően önbizalmában sértett, de nem megtört kormányfőként tér vissza, meglátjuk, milyen gyorsan lesz képes regenerálódni (Szlovákiában is EP-választások lesznek májusban, helyhatósági választások pedig novemberben). Mindenesetre megdőlt az az elképzelés, miszerint Fico és pártja legyőzhetetlen: Kiska több szavazatot szerzett, mint a SMER 2012-ben a parlamenti választásokon. A párton belül – ha van esetleg valamilyen ellenpólus (nagyon jól zárnak) – most talán esély kínálkozhat számukra arra, hogy előlépjenek. A vezető SMER-tagok azt nyilatkozták még Fico kijelentése előtt, hogy bármi is lesz az eredmény, a kormányfő a párt és a kormány erős embere, illetve vezetője marad. Ugyanakkor a folyamatos népszerűségvesztés miatt vélhetően felértékelődik a most még csak alakuló SMER-KDH együttműködés. Viszont Fico és pártja nem arról híres, hogy megtűr maga mellett mást, ugyanakkor az ellenzéki kereszténydemokraták, a KDH sem a feltétlen lojalitásáról ismert. Érdekes kapcsolat van kialakulóban! Sokan vizionálják, hogy visszatér a Kovác–Meciar-időszak szelleme azzal, hogy a kormányfő és az államfő sok esetben teljesen máshogy gondolkodik. Van-e esély arra, hogy a két pozíció konfliktusai eszkalálódjanak? Megbénulhatna-e emiatt a szlovák politikai rendszer? Egy ilyen vereség után inkább Ficoéknak kell óvatosnak lenniük, mivel ők jöttek ki vesztesen a választásokból. Ezt támasztja alá az 50 százalék feletti feldolgozottságnál tett kormányfői nyilatkozat is. [Fico 58 százalékos feldolgozottságnál ismerte el vereségét – a szerk.] Többféle forgatókönyv közül talán a leginkább lehetséges, hogy Kiska nem fog belefolyni a napi politikába, csak kivételes horderejű témák esetében. Ezen konfliktuskerülő attitűd már a viták és a kampány során is megfigyelhető volt, mert Kiska nem játszotta ki folyamatosan Fico ellen a Gorilla- vagy az emissziós botrányokat [Titkosszolgálati iratok kiszivárgása, illetve a szlovákiai emisszió megvásárlása miatt kirobbant botrány - a szerk.], egy-két alkalomtól eltekintve. Ha mégis egy Kovác–Meciar-páros alakulna ki, azzal mindkét fél rosszul járhatna: Kiska a méltányos hangvételét, újszerűségét és a társadalmat egyesíteni kívánó céljait kockáztatná, Fico pedig beleesne a meciari mókuskerékbe, azaz minél keményebb lenne, annál többet vesztene. A SMER és Fico számára a 2016-os parlamenti választások mindennél nagyobb prioritással rendelkeznek, várhatóan ennek fényében fognak hosszú távon viselkedni az új államfővel is. Harmadik lehetőségként akár egy hallgatólagos megegyezés is születhet, meghatározva mindkét fél politikai mozgásterét.


Új jobboldal?

Miközben beszélgettünk, Radoslav Procházka – az elnökválasztás harmadik helyezettje, korábbi KDH-s képviselő – bejelentette, hogy új, jobbközép pártot alapít, amellyel a szétforgácsolt jobboldal vezető erejévé válna. Mi lesz a szlovák jobboldal sorsa, ha tovább gyengül a SMER? Procházka alkalmas-e összefogni a jobboldali ellenzéket? Robert Fico az Andrej Kiskával folytatott választási viták során hangoztatta, hogy a pártpolitikában méltó ellenfeleként egyedül Radoslav Procházkát tudja elképzelni. Mindkettőjük előtt még több évtizednyi politikai szereplés áll. Procházka láthatóan elhódította a kereszténydemokrata KDH szavazóit az államfőválasztás során, ám kérdéses, hogy meg tudja-e tartani őket hosszú távon. Az SDKÚ lassan, de biztosan az 5 százalékos parlamenti küszöbig zsugorodik. A KDH, lehet, hogy egy végzetes táncba kezdett a SMER-rel, míg a Híd inkább a háttérben figyel és várakozik (két volt SDKÚ-s is csatlakozott hozzájuk, de Andrej Hrnciar – Túrócszentmárton polgármestere – már Procházkához pártolt). A szlovákiai jobboldali politikai erők számára talán most nyílik a legnagyobb lehetőség az „egységesülésre”, ugyanakkor ez szintén egy komplex és szövevényes folyamat. Túl sok az erős és független egyéniség, illetve a tradicionális pártok presztízsüket is féltik a fiatal, 42 éves Procházkától. Egy egységes jobboldali tömegpárt nemcsak Procházka, hanem paradox módon Fico érdeme is lenne, hiszen már régóta kívánja ennek létrejöttét – valószínűleg karrierje új kihívásaként értelmezi. Procházka fiatalos, újszerű, szakmailag felkészült, de hogy mindez elégséges lesz-e a szétforgácsolt jobboldal összefogásához... – vélhetően 2016-ig erre is választ kapunk.

Andrej Kiska szlovák független elnökjelölt szavazni készül a szlovák elnökválasztás második fordulójában Poprádon 2014. március 29-én Andrej Kiska szlovák független elnökjelölt szavazni készül a szlovák elnökválasztás második fordulójában Poprádon 2014. március 29-én Andrej Kiska újoncnak számít a politikában, 51 éves, nős, első házasságából két felnőtt, második házasságából két kiskorú gyermeke van – írja portréjában az MTI. 1963-ban Poprádon született, tanár szülők gyermekeként. A pozsonyi műszaki egyetem elektrotechnikai karán szerzett diplomát, majd tervezőmérnökként helyezkedett el a poprádi Naftoprojekt vállalatnál. A rendszerváltás után az Egyesült Államokba költözött, később visszatért, és Szlovákiában kezdett vállalkozni. Első vállalkozása, amely ékszer export-importjával foglalkozott, nem járt sikerrel. Ezt követően – a kilencvenes évek második felében – több, fogyasztói kölcsönöket nyújtó és részletvásárlást kínáló pénzintézményt (de nem bankot) alapított. Vagyonát a banki hiteleknél jóval magasabb kamatra kölcsönző cégekkel alapozta meg, emiatt a kampány során sok támadás érte. Legfőbb ellenfele, Robert Fico több alkalommal is uzsorásnak nevezte, amiért Kiska feljelentést is tett ellene. Andrej Kiska vagyonos vállalkozó, magánvagyona a Hospodárské Noviny szlovák gazdasági-közéleti lap szerint legkevesebb 6 millió eurót (megközelítőleg 1,8 milliárd forintot), éves bevétele pedig 700 ezer eurót (mintegy 210 millió forintot) tesz ki. Vállalkozói és menedzseri tevékenysége alapján 2006-ban megkapta az Év menedzsere díjat. A „nem banki” cégeiben birtokolt tulajdonrészét Kiska 2005-ben eladta az egyik szlovákiai kereskedelmi banknak, ám továbbra is az érintett cégek felügyelőtanácsi tagja maradt. 2006-ban egy barátjával megalakította a Dobry Anjel (Jó Angyal) nevet viselő jótékonysági szervezetet, amely nehéz anyagi helyzetbe jutott családok megsegítésével foglalkozik. (A helyét ebben a szervezetben tavaly nyártól felesége vette át.) A pozsonyi sajtó és Robert Fico is többször tett említést arról, hogy állítólag kapcsolatokat ápol szlovákiai szcientológusokkal, a miniszterelnök ezért biztonsági kockázatnak is minősítette a leendő államfő személyét. Állításukat egyebek mellett arra alapozták, hogy Kiska a szcientológiához köthető személyek által szervezett rendezvényeken vett részt, azokon tartott előadásokat. A Szlovákiában egyházként el nem ismert szcientológiai szervezetekhez való kötődését Andrej Kiska több alkalommal is cáfolta, ám a konkrét személyekhez fűződő kapcsolatait firtató kérdésekre rendszeresen kitérő válaszokat adott. Andrej Kiska jelenleg nem tagja egy szlovákiai pártnak sem, politikai irányvonala eddigi nyilatkozataiból nem vált egyértelművé. A kampány utolsó szakaszában több ellenzéki párt is támogatásáról biztosította, köztük a Bugár Béla vezette Most-Híd szlovák–magyar párt. Az  MKP – amely a szlovák elnökválasztások történetének első magyar jelöltjeként Bárdos Gyulát indította az első fordulóban – úgy döntött, sem Kiskát, sem Ficót nem támogatja, mivel egyikük sem vállalta fel a felvidéki magyarság megmaradását célzó terveiket.