Felejtsük el, hogy a németek Paksról vennének áramot

Fotó: Europress6AFP/Georges Gobet / Europress6AFP/Georges Gobet

-

Franziska Brantnert, a német törvényhozás zöldpárti képviselőjét az LMP növekedési esélyeiről, a zöldek természetes szövetségeseiről és a közelgő EP-választásról kérdeztük a Közép-európai Egyetemen.


A német zöld párt általában jobban teljesít az európai parlamenti (EP) választáson, mint amikor a német Bundestagba készül. Miért? Egyrészt azért mert európai szinten a választók nem kormányokban gondolkodnak, és emiatt nem stratégiai döntéseket hoznak. Az országgyűlési választásokon mindenféle kérdések fogalmazódnak meg a választók fejében, mint például: „Milyen hatása lesz a szavazatomnak, ha le akarom váltani a kormányfőt?” „Hogyan szavazzak, ha egy bizonyos koalíciót szeretnék kormányon látni?” Főleg a kispártok szavazói kérdezik gyakran: „Ha rájuk szavazok, melyik nagypárt jelöltje mögé állnak majd be?” Az EP-választáson nem merülnek fel ezek a kérdések. A választóknak csak egy szavazatuk van – nincsenek külön listás meg egyéni jelöltek – és azt a kérdést kell csak megválaszolniuk, hogy melyik pártot tartják a legmegfelelőbbnek arra, hogy képviselje az érdekeiket. Ez rendkívül kedvező a zöldek és más kis pártok számára. A magyar országgyűlésben is van egy zöld párt, amelyet úgy hívnak, hogy Lehet Más a Politika. Idén sokáig ment a találgatás, hogy megugorja-e a az ötszázalékos küszöböt, de végül sikerült neki. Van a zöld témákban akkora potenciál, hogy Európának ezen a részén egy párt növelhesse a támogatottságát velük? Szerintem minden zöld pártnak van lehetősége arra, hogy nőjön. Persze ez idő kérdése. Nyugat-Európában is hullámzó a zöld pártok támogatottsága. Németországban ez tartomány-függő: van olyan tartomány, ahol húsz százalék fölé is mentünk, miközben a legutóbbi szövetségi választáson csak 8,4 százalékot értünk el, ami kifejezetten alacsony. Szerintem a bázisunk olyan nyolc százalék körül van, a politikai befolyásunk viszont sokkal nagyobb ennél. Olyan kérdéseket tűztünk napirendre, amelyek nélkülünk soha nem kerültek volna be a politikai diskurzusba. Szerintem a politikának szüksége van olyan erőkre, amelyek kimondják azt is, ami elsőre nem tűnik túl megnyerőnek. Vannak olyan témák, amelyek mögé nem áll be a lakosság ötven százaléka, mégis meg kell fogalmazni. A melegek jogaival sem szimpatizált kezdetben a többség, és az a párt, amelyik felvállalta a témát, tudta, hogy nem feltétlenül ezzel fogja megnyerni a választást. Szerintem ez pont a populizmus ellentéte: a zöld pártok úgy politizálnak, hogy akár veszíteni is hajlandók.


-


Az LMP-től sokan rossz néven veszik, hogy nem áll be más pártok mellé. Ez azért probléma, mert ha nem szövetkezik senkivel, esélye se lesz, hogy valamikor kormányra kerüljön. Így mondjuk nem kell feladnia az elveit, de elegendő ez arra, hogy növelje a szavazói számát? Ez egy olyan probléma, amivel a legtöbb zöldpártnak szembe kellett néznie a kezdet kezdetén. A zöld pártok nagyon sok országban hajlandók már koalíciót kötni, mivel úgy érezték, ez az egyetlen módja annak, hogy felelősséget vállalhassanak azért, ami az országukban történik. De még ma is sokkal inkább mérlegelik, értelme van-e egy koalíciónak, mint teszik azt más pártok. Németországban tavaly felmerült, hogy koalícióra lépnénk Angela Merkel kereszténydemokratáival, amit aztán hosszasan mérlegeltünk. Más pártok belementek volna a koalícióba, és utána kezdtek volna el sakkozni, mit lehet elérni ebből a pozícióból, mi viszont ennek pont az ellenkezőjét tesszük: előzetesen mérlegelünk. Jó az, ha egy párt hajlandó koalícióra lépni másokkal, de ehhez szigorú feltételeket kell szabnia. Van a zöld pártoknak természetes szövetségesük? Németországban azt rebesgetik, hogy a következő választásokon létrejöhet egy olyan baloldali összefogás, amelyben a szociáldemokrata SPD, a szélsőbaloldali Balpárt és a Zöldek közösen kormányoznának. A lényegi kérdésekben több a hasonlóság a szociáldemokratákkal, mint a konzervatívokkal. Elég, ha megnézzük a pártprogramokat. De nem az elveket kell nézni, hanem azt, hogy egy-egy koalícióval mit lehet elérni. Vannak például olyan helyzetek, amikor többet tudunk elérni a konzervatívokkal összefogva. Ez mind helyzetfüggő. A német konzervatívok leállították az ország atomerőműveit. Elégedettek ezzel a lépéssel? Meglátjuk, mennyire lesz hatékony a lépés. Az utolsó két kormány politikája nem volt teljes mértékben támogató, amikor arról volt szó, hogy átálljunk az atomenergiáról a megújuló energiákra. De azt mondom, jó döntés volt lemondani az atomenergiáról. Túl sok hulladékot termel, és senki nem tudja, hogyan lehetne azokat biztonságosan kezelni. Emellett veszélyes is az atomenergia, nézzék csak meg, mik történnek Fukusimában. Harmadrészt az atomenergia függővé is tesz minket Moszkvától, hiszen az oroszoktól vesszük az uránt. Ezért teszem le a voksom a szélerőművek mellett: azok tiszták, nem tesznek minket függővé, és biztonságosak is. De elég energiát is lehet velük előállítani, hogy meglegyen Németország energiaellátása? Németország az elmúlt években energiaexportőrré vált, pedig nagyon sokáig importőr volt. Mivel a megújuló energiák ipara növekedésben van, képesek vagyunk úgy is növelni az energiaelőállítást, hogy közben bezárjuk az atomerőműveinket. Összességében úgy látom: sikeresen át lehet állni a megújuló energiákra. Akkor most úgy látják, nincs remény arra, hogy Paksról veszik majd az atomenergiát? Ezt elfelejthetik. Ha nincs elég napenergiánk, mert a kormányunk esetleg szabotálja az átállást, akkor van elegendő szenünk… De hát a szén károsabb a környezetre, mint az atom. Nem mondanám, hogy károsabb. Mindkettőnek különböző veszélyei vannak: a szén a klímaváltozáshoz járul hozzá, míg az atomenergiánál ott a hulladék, illetve az a veszély, amit ez a technológia egy baleset esetén a társadalom számára jelent. Szerintem mindkettőtől meg kell szabadulni, de ha ez nem megy elég gyorsan, akkor sem tartom túl valószínűnek, hogy a kormányunk energiát importáljon külföldről, ha otthon is vannak forrásaik.

-


Visszatérve az EP-re. Úgy látja, az EP képviselőknek lényegesen nőtt a beleszólásuk a politikába a Lisszaboni Szerződéssel? Igen. Vagyis inkább azt mondanám, hogy kétféle trend figyelhető meg. Egyrészt, a Parlamentnek sokkal nagyobb beleszólása van a nemzetközi szerződésekbe, a költségvetésbe és az igazságszolgáltatásba. Bizonyította is ezt amikor elutasította a SWIFT (ami elvárta volna, hogy Európa, a terrorizmus elleni harc jegyében adja át polgárai adatait az Egyesült Államok hatóságainak – a szerk.) és az ACTA (amely összehangolta volna a kalózkodásra és hamisításra adott európai és amerikai válaszokat, de a szerzői jogok megsértéért a közvetítő szolgáltatót tette volna felelőssé, nem a tartalom feltöltőjét – a szerk.) megállapodásokat.  Másrészt viszont a válságkezelés fontos aspektusairól, például az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) vagy az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (EFSF) felállításáról parlamenti ellenőrzés nélkül született döntés. Szerintem ez skizofrén helyzet, és harcolnunk kell azért, hogy az EP azokon a területeken is erősödjön, ahol most pillanatnyilag a tagállamok döntenek. A pártok mennyivel veszik komolyabban az EP-választást Lisszabon óta? A kampányok még mindig nem tűnnek különösebben mozgalmasnak. Sajnos, pedig az EP-választást talán még komolyabban is kellene venni, mint az országgyűlésit. Hiszen európai szinten sokszor többet el lehet érni, mint nemzeti szinten. Németországban jobban figyelnek már a pártok arra, milyen legyen a pártlista, de a médiát nem érdekli annyira ez a kampány. Németországban azzal próbálják az urnához vonzani az embereket, hogy az EP-választást összevonják kisebb helyi vagy tartományi választásokkal.

-


Névjegy

Franziska Brantner 2013 óta a német parlament (Bundestag) képviselője. Ezt megelőzően a zöldek európai parlamenti frakciójának külpolitikai szóvivője volt. Diplomáit a párizsi Sciences-Po és a New York-i Columbia egyetemeken szerezte, a Mannheimi Egyetemen doktorált. Vendégprofesszorként oktat a Közép-európai Egyetem közpolitika programjában is.