Felcsillant a remény: megmenekülhet a Föld!

Fotó: AFP / PHILIPPE HUGUEN / AFP / PHILIPPE HUGUEN

-

Jövőre jöhet a Földet megmentő új klímaszabályozás. Korábban mindenki szkeptikusan fogadta az ilyen híreket, egészen múlt hétig.


Szerdán több mint 190 ország képviselője ült össze Bonnban. A tíznapos tárgyalássorozat célja, hogy előkészítsék a 2015 decemberében, Párizsban aláírandó ENSZ-klímaegyezményt. Az új szerződés váltaná ki az 1997-es Kiotói jegyzőkönyvet, és – elődjével szemben – valódi változást hozhat. A Kiotói egyezmény volt az első globális szerződés, melyben a klímaváltozásra reagálva az aláíró országok vállalták, hogy 1990-hez képest 5,2 százalékkal csökkentik az üvegházhatású gázok kibocsátását.   Ám a szén-dioxid-emisszió azóta is töretlenül, évi 1-2 százalékkal növekszik: nagyjából 32 milliárd tonnát eregetünk a levegőbe minden évben. A valódi előrelépést mostanáig a legnagyobb szennyezők ellenállása akadályozta. Az akkori legnagyobb kibocsátó, az Egyesült Államok ugyanis nem ratifikálta a megállapodást, de több nagy szennyező sem igazán tartotta be. A károsanyag-kibocsátás növekedéshez legnagyobb mértékben Kína járul hozzá, de India is előbbre tartotta saját gazdaságának fejlődését, mint a környezet védelemét. Valami azonban megváltozott múlt héten.



USA: Bushtól Obamáig és tovább

2004-ig a Fehér Ház még azt is tagadta, hogy a szén-dioxid és más üvegházhatású gázok okoznák a klímaváltozást, sőt a Bush-adminisztráció még tudományos jelentéseket is hamisított annak érdekében, hogy alátámassza hivatalos politikáját. Nem csak ehhez képest számít óriási előrelépésnek az, hogy Barack Obama múlt héten bejelentette igen ambiciózus tervét: az USA 2030-ig harminc százalékkal csökkentené erőművei szén-dioxid-kibocsátását a 2005-ös szinthez képest. A javaslat kimondott célja, hogy véget vessen a klímaváltozásnak: az államok – és erőműveik – különböző megoldások kombinálásával érhetik el a károsanyag-kibocsátásuk 2025-re tervezett 25 százalékos, illetve 2030-ig 30 százalékos csökkentését. A részletek kidolgozására két évük van az érintetteknek, hiszen olyan megoldást szeretnének találni, mely mindenkinek megfelel: lehet növelni a hatékonyságot, vagy több megújuló energiaforrást használni.   Az amerikai érvek szerint az átmenet időszakában évi 8,8 milliárd dollárba kerülne az intézkedés, viszont a közvetett hasznok elérhetik a 90 milliárd dollárt is, ráadásul növekedni fog az Egyesült Államok energetikai függetlensége is. Persze a javaslatot még végig kell vinni a teljes törvényhozási folyamaton, ami nem lesz egyszerű, hiszen szembe kell szállni a meglehetősen erős pozíciókkal rendelkező szénlobbival, és a republikánusok ellenállását is le kell győzni – ők még a klímaváltozás létét sem hajlandóak elismerni.

-


A tervek tehát nagyra törőek, de nem véletlenül 2005-höz mérten kell csökkenteni az emissziót, azóta az USA jóval kevesebbet szennyez. A kétezres évek elejétől egyre több palagázt használnak az Egyesült Államokban: ez nemcsak jóval olcsóbb, mint a szén, de elégetése fele annyi károsanyag-kibocsátással jár. Közbejött a válság is, ami jelentősen visszavetette az amerikaiak energiafogyasztását. Ráadásul a válságból való kilábalást azzal is segítette az Obama-adminisztráció, hogy támogatta különböző iparágak beindulását, ennek egyik legnagyobb nyertesei pedig a szél- és naperőművek voltak. A Bloomberg szerint a 30 százalékos csökkentés egyharmada már meg is valósult, bármiféle szabályozás nélkül. Ha Obamáék 1990-et használnák mércének – ahogy azt az ENSZ-ben teszik –, a csökkenés nagyjából ötszázalékos volna.   Az tehát látható, ha meg is valósul Obama terve, a bolygót nem az fogja megmenteni, hogy Amerika kevesebb károsanyagot ereget majd a légkörbe tíz-húsz év múlva. A fő energiaforrás még akkor is az olaj-szén-gáz hármas lesz, a megújulók aránya a 10 százalékot sem fogja elérni Amerikában.   Az intézkedés valódi jelentősége abban rejlik, hogy Amerika ezzel példát mutat. Hiába jár élen Európa a környezetvédelmi intézkedéseivel, a fejlődő országok eddig tudtak a kiotói egyezményhez nem csatlakozó Egyesült Államokra mutogatni: lám, a világ egyik legnagyobb szennyezője és leggazdagabb országa sem fogja vissza magát, miért tennénk mi, akik sokkal szegényebbek is vagyunk? Az USA végre felismerte, nem várhat el semmit a többiektől, ha ő maga nem cselekszik – jobb később, mint soha.


Kína is lépett

Kína viszont az Egyesült Államokkal szemben 52 százalékkal növelte szén-dioxid-kibocsátását 2005-höz képest, immáron majd másfélszer annyi károsanyagot enged a levegőbe évente, mint az USA. A világ húsz legszennyezettebb régiójából 16 Kínában található, 2012-ben csak a négy legnagyobb kínai városban 8527 ember haláláért volt felelős a rossz levegő. Ez már Pekinget is határozott lépésekre sarkallta. 2011-ben vezették be az unióshoz hasonló kvótakereskedelmi rendszert néhány régióban. Tavaly szeptemberben pedig elindították azt a 10 milliárd jüanos (362,5 milliárd forint) programot, mellyel a legnagyobb városok levegőjét szeretnék javítani. A pénzből a szénfelhasználás csökkentésére és a gázvezetékek fejlesztésére költenek, de jut belőle a hatékonyság növelésére is. Sőt. Alig pár nappal Barack Obama bejelentése után jött a hír, hogy 2016-tól Kína is maximalizálhatja a kibocsátható szén-dioxid mennyiségét. Két év múlva lép életbe ugyanis a tizenharmadik ötéves terv, és a kormány tanácsadó testülete javasolni fogja a plafon bevezetését. Noha a mostani számítások szerint a kínai károsanyag-kibocsátás csak 2030 után fog csökkenni, a szabályozásnak így is döntő hatása lehet az ENSZ klímaváltozás elleni harcában.   Az amerikaiak és a kínaiak bizalmi viszonya ugyanis kulcsfontosságú szerepet játszik a klímatárgyalások során. Ha a két ország egyszerre hozza meg ezeket a fontos döntéseket, az igen erős üzenet a világ többi országának, hogy komolyra fordult a dolog, és nekik is cselekedniük kell.

Miért is?

Kutatók között közmegegyezés van arról, hogy a huszonnegyedik órában vagyunk, és mindenképp csökkenteni kell a károsanyag-kibocsátást. Ebben az évszázadban a bolygó átlaghőmérséklete nem nőhet két foknál többel, különben elolvadnak a gleccserek és a sarki jégtakarók, a megmaradó szárazföld pedig jórészt sivataggá válik. Ha a jelenlegi tendenciák folyatódnak, már tíz éven belül elérjük a kétfokos növekedést, az évszázad végére pedig 4-5 fokos emelkedésre kell számítani. Ebben az esetben viszont már nem nagyon beszélhetünk például olyanról, mint Hollandia vagy Belgium.   A levegőbe jutó kevesebb károsanyag nem csupán a jegesmedvéket mentené meg: csökkennének a légszennyezettség miatt kialakuló légúti megbetegedések, a szívroham vagy tüdőbetegségek okozta korai halálok vagy a gyermekkori asztma kialakulása is. A WHO jelentése szerint csak 2012-ben hétmillióan haltak meg légszennyezettség következtében: ez azt jelenti, hogy minden nyolcadik ember a rossz levegő miatt vesztette életét.


A szabályozás elég?

A világot persze néhány jogszabály önmagában nem fogja megmenteni, hiszen hozhat bármilyen szabályt Washington, Peking vagy Újdelhi, valódi változást csak a technológiai szemléletváltás hozhat. Viszont pont ennek a technikai fejlődésnek adhat lökést az új szabályozás. Ha a legnagyobb piacok kereslete nő az energiahatékonyságot javító technológiák iránt, jobban megéri majd ilyen irányban fejleszteni és környezetbarát technológiákba fektetni. A szabályozások ilyen jellegű hatása a napelemeken nagyon jól látható: pár év alatt többszörösére nőtt hatékonyságuk, míg a növekvő – és legtöbb helyen államilag támogatott – kereslet miatt áruk folyamatosan csökken. Az állami beavatkozásra már csak azért is szükség van, mert arra hiába várunk, hogy elfogy majd az olaj, a szén vagy a gáz: a ma ismert készletek még hatvan-hetven (szén esetében százhatvan) évig biztosan kitartanak.   Most tehát minden korábbinál nagyobb az esély arra, hogy megszületik egy új, globális klímamegállapodás. De ha erre még várni is kell néhány évtizedet, valami megváltozott: a legnagyobb szennyezőknél már nem arról folyik a vita, kell-e reagálni a klímaváltozásra, hanem az, hogy hogyan.