Ezért verte kétszer tönkre a világot a Győr

Fotó: MTI/Kovács Anikó / MTI/Kovács Anikó

-

HÁTTÉR

A Győr női kézilabda csapatának sikerült, amit a fociban hiába próbálgatnak a legnagyobbak, megvédte címét a Bajnokok Ligájában: tavaly tizenhatból tizenöt meccset megnyerve, idén veretlenül ültek a trónra. A páratlan egyeduralom hátterét a csapat 22 éves irányítója Kovacsics Anikó monológjaival jártuk körbe. Két dolog szinte körről körre visszaköszönt: Ambros Martín neve és a csapategység fogalma.


Arról az általános vélekedésről, hogy mindig a címvédés a nehezebb. Más miatt, de egyformán nehéz volt. Tavaly annyira akartuk már a sok elveszített döntő után, hogy ezért volt nagy feladat, egyben hatalmas fegyvertény. Most pedig azt próbálták ránk rakni teherként, hogy mi vagyunk az esélyesek, nekünk kell nyerni, ez szerencsére nem sikerült. Az új lebonyolításban ráadásul csak a napi forma alapján dőlt el minden, úgy érzem, ezt egy nagyon jó időzítéssel kezelte a csapat. Szerintem az is hatalmas dolog, hogy mi nyertük az első Final Fourt a női mezőnyben. Maga a négyes döntő egyébként tetszett, megnéztük, hol vannak a határaink erőnlétileg és fejben. Hogy két nap alatt van az év két legfontosabb meccse, az nyilván mindennél gyilkosabb és sokkal több energiát elvesz, de bírnunk kell, amennyit játszunk, és amennyit készülünk rá az év többi napján. Persze így, hogy megnyertük, sok rosszat eleve nem tudok mondani a négyes döntőről. Arról, hogy sok ember vállán oszlottak meg a győri terhek. A négyes döntőben például mindkét meccsen nyolc-nyolc ember lőtte a gólokat. Ez kulcsfontosságú volt. Felváltva lépett elő valaki, és tudott lendíteni a csapaton. Amikor például a Podgorica ellen hat a négyben játszottunk, Katrine fogott két hatalmas ziccert. Vagy ahogy Görbicz Anita a döntő első percének magasfeszültségében a nagy cselt és a gólt bemutatta, vagy ahogy az elődöntőben két perc alatt két góllal lehűtötte a felzárkózó dánokat. És sorolhatnám még a neveket. De ezt az egész évet nagybetűs csapatként csináltuk végig. Nem úgy volt, hogy valakinek minden meccsen egész évben jól ment, és ő vitte a csapatot. Mindig kisegítettük egymást a gödörből, mindig volt egy ember, aki tudott reagálni, ha éppen hullámvölgy volt. De ehhez kellett az iszonyatos mennyiségű munka az edzésen és a pályán kívül, csakis ennek köszönhető, hogy tudtunk egymásért dolgozni.

-


Azokról a világklasszisokról, akik egyéni szemlélet helyett inkább csapatban gondolkodnak. Nem akármilyen nevek vannak a csapatban, de aki ismeri őket, tudja, hogy emberileg is fantasztikusak. Nem érzékeltetik, hogy ők mekkora sztárok, ugyanúgy teszik a dolgukat, mintha nem értek volna el semmit, pedig hatalmas eredményeket tudnának felsorolni. De ezen a szinten csak így lehet a legjobbnak lenni, klasszisként és csapatként egyszerre. A különbségről, ami hét elveszített európai kupadöntő után két zsinórban megnyert BL-t hozott. Az egységünk fantasztikus, az lehet a kulcs, és ebben nagy szerepe van Ambros Martínnak (a csapat vezetőedzője). Ahogy összerakja a csapatot, és amilyen viszonya van mindenkivel. Nincsenek konfliktusok, ha vannak, azt gyorsan lehet rendezni, nincsen belőle további probléma - mind egymás közt, mind a csapat és az edző közt. Az előző években is megvolt az elvégzett munka, de valami apróság mindig hiányzott a legvégén, lehet, hogy ezekből a mentális dolgokból adódóan. Rácz Marianne tanácsáról, aki a VS-nek azt mondta, egyetlen dologra kell figyelni:  a hazai rendezés és a Final Four forgataga el ne vigye a fejeket. Erre nagyon figyeltünk, Ambros pszichológiája érezhetően működött az edzések elején tartott beszédekkel, és az edzések közben is, ahogy kezelt minket. Nagyon sokszor hangoztatta, hogy az utolsó három hét sorsdöntő, mindenkinek a kézilabda legyen a középpontban pihenésben, regenerálódásban, evésben. Ezt aztán az elődöntő és a döntő napján még fokoztuk. Tényleg csak azokkal maradtunk kapcsolatban, akik a legfontosabbak, akinek a jelenléte mindig kell valamilyen szinten. - - A pályán aztán a dánok (Midtjylland) és a Podgorica ellen is volt egy-egy nehéz szakasz, de akkor is megmutatkozott, hogy fejben nagyon erősen ott vagyunk, és nem lett belőle kapkodás. Ambros is szólt, hogy nyugodtan játsszunk, ne stresszeljünk be, azért mert közelebb jöttek, és végül kezünkben tudtuk tartani a meccset. A dánok nyitott védekezésére kellett egy kicsit lépnünk, ez beletelt pár percbe, de jelentősen nem kellett váltanunk a játékban. Ez volt az egyik kulcsa a BL-győzelemnek, ahogy a csapat koncentrált, és amilyen fegyelmezett volt végig mind a védekezésben, mind a támadásban. A másik plusz pedig, ami miatt muszáj volt nyernünk, az a hatalmas élmény, hogy ilyen szurkolás mellett, ennyi ember előtt játszhattunk. Ami a legjobban tetszik neki Ambros Martín munkájában. Mindennek, amit csinálunk edzésen, meccsen, megvan a miértje, és el is mondja, mit miért, hogyan csinálunk. Márpedig a dolgok így tudatosulnak mindenkiben a legjobban, hogy a miértek is a fejünkben vannak. De kiemelhetem a játékosokhoz való hozzáállását is. Mindenkivel egyesével is építi a kapcsolatokat, és közvetlenül a hiba után jelez, illetve elmondja, hogyan kellene máshogy csinálni. Más edzőknél elég sokszor csak azt hallani, hogy mi a rossz, de hogy hogyan kellene, az nincs ott mellé. Így persze egyértelműen sokkal könnyebb változtatni.

- -

Fiatal, mégis rutinos játékosként a saját fejlődéséről a csapatban, melyben az elődöntőben öt góllal a legeredményesebb volt. Úgy érzem, már a tavalyi BL-sikerhez is sokat hozz tudtam tenni, de most januártól, a szezon második részében még többet tudtam játszani, így elégedettebb is vagyok magammal. Nyilván voltak olyan meccsek, ahol sokkal többet vártam, de úgy érzem, nem sikerült olyan rosszul ez a félév, és ebből tudok majd építkezni. A – remélhetőleg még távoli jövőben – Görbicz Anita irányítói szerepének átvételéről. Remélem, még messze van, hogy erről kelljen beszélni. Nagyon sokat voltunk ebben a szezonban egyszerre a pályán, és nem is volt ez rossz felállás. Így aztán végképp nem szeretnék arra gondolni, hogy átvegyem a helyét, én inkább a saját szerepemet szeretném betölteni. Vele pedig még minél több ideig együtt játszani. A Fradi elleni vasárnapi bajnoki döntőről, amelyre két ilyen gyilkos meccs után fájdalmas lehet a felpörgés. Nincs ilyen, hogy nagy fájdalmak árán pörgünk fel. Egyértelmű, hogy három lépcsőből állt az idei év, ebből megvan az első kettő, a kupa és a BL, most jön a harmadik, ez van a fejekben. A győri ünneplés óriási élmény volt, kaptunk utána két nap pihenőt, ez elég kell legyen. Vasárnap a Fradi-pályán egy győzelemmel sok mindent megalapozhatunk. Valóban csak ellenük veszítettünk meccset ebben az idényben, minden sorozatot beleértve, de a visszavágás nem tudom, mennyire lesz bennünk. Szeretnénk letudni a döntőt két meccsből, és ilyen koncentráltsággal, hozzáállással, ahogy játszottunk a hétvégén, meg is lehet.