- Csaknem háromévnyi pereskedés után a VS újságírója februárban megkapta azokat az elemzéseket, amelyeket a Századvég készített a kormánynak 2012–2014 között 4,1 milliárd forintért.
- Több mint 77 ezer oldalnyi iratot kaptunk és dolgoztunk fel az elmúlt hetekben, ezek háromnegyede azonban olyan közvélemény-kutatási nyersanyag, amelynek szakértők szerint az iratok közt nem is lenne keresnivalója. A 21 gigabájtnyi adathalmaznak így csak a negyede – alig 18 ezer oldal – a valódi elemzés.
- A dokumentumokat átadás előtt átkonvertálták, hogy se másolni, se keresni ne lehessen bennük, és az átalakítás miatt azt sem lehet lekövetni, hogy az anyagok mikor keletkeztek.
- Jogi fenyegetéssel is próbálták megakadályozni, hogy feldolgozzuk és közöljük a tanulmányokban foglaltakat.
- A mostani, bevezető írás után délben közzétesszük sorozatunk első, a cégcsoport közvélemény-kutatásairól szóló darabját, hamarosan pedig az összes iratot nyilvánosságra hozzuk, immár technikai korlátozások nélkül.
Háromszor tagadta meg 2015 novembere és januárja között a Miniszterelnökség a jogerősen kiperelt századvéges tanulmányok átadását arra hivatkozva, hogy az óriási adatmennyiség miatt az anyagok összerendezése nagyon időigényes. A szervezetet vezető Lázár János visszatérően harmincezer oldalról beszélt, de a tárca egyik munkatársa hatvanezret említve mondta le az egyik találkozót, amelyen az iratokat kellett volna átadniuk.
Amikor februárban végre hozzájutottunk a tanulmányokhoz, az addig emlegetettnél is jóval több, közel 78 ezer oldalnyi dokumentumot kaptunk az átadott hét pendrive-on.
Nem
kellett sokat bogarásznunk azonban, hogy kiderüljön: az anyagoknak csak a
negyede valódi tanulmány vagy elemzés, az adatmennyiség háromnegyedét – majdnem 60 ezer oldalt – a cégcsoport által végzett közvélemény-kutatások
nyersanyagai teszik ki.
Ezekről az úgynevezett kutatási gyorsjelentésekről a következő cikkünkben külön is szó lesz. Az egyenként több száz, de nem ritkán több ezer
oldalas dokumentumokról itt most csak annyit, hogy önmagukban
használhatatlanok, a tanulmányokhoz csatolásuk több, közvélemény-kutatásban
jártas, a VS.hu által megkérdezett szakértő szerint olyan,
mintha egy újságíró a jegyzeteit adná le a szerkesztőnek.
A méret a lényeg
Az oldalszámok felduzzasztásában a gyorsjelentések formátuma is segített: az alábbi képen jól látszik, hogy ugyanaz a szöveg, amely a Századvég 36-os betűmérettel írt összefoglalójában egy teljes oldalt kitesz, 3 sort sem töltött ki, amikor a leggyakoribb,12-es betűmérettel gépeltük be a szövegszerkesztőbe.
A válaszokat összegző diagramokat pedig akkorára nagyították, hogy egyenként kitegyenek egy oldalt: az általunk kérdezett szakértők közül többen
felnevettek, annyira amatőrnek és nevetségesnek találták az átlátszó, oldalszám-szaporító tálalást.
|
|
Hatástalanított dokumentumok
A pendrive-ok rövid böngészése után az is világossá vált, hogy miért tartott olyan sokáig a Miniszterelnökségen az „iratrendezés”: az összes, eredetileg nagyrészt Wordben készült dokumentumot átalakították ugyanis nagyméretű PDF-ekké.
A
változtatás lényege, hogy a dokumentumok ettől kezdve már nem szövegként, hanem
képként viselkedtek, vagyis semmilyen, a feldolgozáshoz szükséges műveletet nem
lehetett végezni rajtuk.
A teljes biztonság kedvéért a műveleteket külön-külön
is letiltották, se keresni, se másolni nem lehetett a szövegben, sőt, amivel
még informatikus kollégánk sem sokszor találkozott: a nyomtatás
funkciót is inaktiválták.
Az egyes fájlok mérete ráadásul annyira megnőtt az átalakítással, hogy a közkeletű visszakonvertáló programok – amelyek a képeket beolvasva újra kereshető és másolható szöveget állítottak volna belőlük elő – rendre feladták velük a küzdelmet.
Az átalakításból azon túl, hogy feldolgozhatatlanná tették vele a szöveget, egy további haszna is volt a Miniszterelnökségnek: az eredeti fájlok metaadatai ugyanis – vagyis, hogy az anyagokat mikor, esetleg kik írták és módosították – mind elvesztek a konverzióval. Így az összes kiperelt, 2012 és 2014 között született dokumentum ugyanazt a 2015. 12. 07-i és 08-i dátumot viseli, amikor átalakították őket, vagyis felderíthetetlen, hogy az anyagok valójában mikor keletkeztek.
|
|
|
Ez utóbbi azért lett volna érdekes, mert a Századvég előző ciklusbeli munkájára rálátó források szerint a szerződéskötés után a cégcsoport jó ideig nem végzett érdemi tevékenységet (a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium [NFM] ezt 2012 márciusában az Indexnek el is ismerte), így elképzelhető, hogy több anyagot utólag, az elszámolás után készítettek.
Nem bízták a véletlenre
A tanulmányok használhatatlanságáról még egy további módon igyekezett gondoskodni a Miniszterelnökség: amikor lapunk munkatársa februárban végre átvehette a kiperelt anyagokat, meglepő fordulatra bukkant az átadás-átvételt igazoló jegyzőkönyvben. Az aláírandó papír utolsó bekezdésében arra figyelmeztettek, hogy a Kúria ítélete csak az anyagok megismerését teszi lehetővé, a felhasználását nem, a kitétel megszegése esetén pedig polgári és büntetőjogi következményekkel fenyegettek.
|
|
|
Erről a bekezdésről azonban nemcsak az adatkiadási perben kollégánkat képviselő TASZ szakértője látta úgy, hogy teljes képtelenség, hanem az Ítélőtábla nyári döntése után maga Lázár János is azt mondta, hogy a tanulmányok szabadon terjeszthetők.
0.39-től a felhatalmazás
A 4
milliárdért készült tanulmányok megismeréséért lapunk munkatársa, Joó Hajnalka
2012-ben, még az Origo újságírójaként perelte be a Miniszterelnökséget, miután
a szervezet sorozatban elutasította adatkéréseit a cégcsoport szerződésével
kapcsolatban.
A perben született bírósági döntésről, illetve arról, hogy az anyagok átadását milyen módon igyekezett akadályozni a Miniszterelnökség, ebben a cikkünkben írtunk részletesen. Az eljárás hátteréről és a 4 milliárdos megbízás teljesítéséről itt olvashat bővebben.
A kiperelt tanulmányokat szerkesztőségünk az elmúlt hetekben feldolgozta, az anyagokban szereplő érdekességekről cikksorozatban számolunk be. A sorozat végén az érintett 2012–14-es időszak összes dokumentumát eredeti formájában is elérhetővé tesszük.
Munkatársunk képviseletét a perben a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) látta el.