„Ez lesz a múltad, tanuld meg!” - Zsidó szervezetek és a Holokauszt Emlékév

Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd / MTI/Koszticsák Szilárd

-

Talán ma eldől, a prominens zsidó szervezetek nélkül lesz-e kénytelen nekifutni a kormány a Magyar Holokauszt Emlékévnek. De miért sokalltak be a legérintettebbek képviselői? Vezetőik délután találkoznak Lázár Jánossal.


„Lenyeltek egy csomó mindent, de hogy egy ilyen emlékmű álljon pont a Horthy-szobor mellett, azon nagyon kiborultak” – magyarázza Radnóti Zoltán, a Mazsihisz kötelékébe tartozó Bét Sálom zsinagóga rabbija, miért lett elege a magyarországi zsidó közösségeknek. „A zsidókban bennük van ez a pszichés seb, ezt azért ne vegyék már el tőlünk” – teszi hozzá.

A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) még január 21-én fogalmazott meg egy nyilatkozatot, nem sokkal azután, hogy nyilvánosságra került a német megszállásnak emléket állító, egyben – sokak értelmezése szerint – Magyarországnak a zsidóüldözésekben játszott  történelmi felelősségét teljesen a németekre hárító Szabadság téri szobor terve. (A német megszállásnak emléket állító szobor ugyanis Magyarországot Gábriel arkangyalként ábrázolja, akire épp lecsap a német birodalmi sas.)

- Az emlékmű terve

A Mazsihisz kifogásai:

nem elfogadható számára az emlékmű terve,

az sem, hogy Szakály Sándor személyében egy olyan ember vezeti a Veritas Történetkutató Intézetet, aki idegenrendészeti eljárásnak nevezte a zsidók 1941-es deportálását Kamenyec-Podolszkijba,

és ellenzik azt is, hogy nem vonták be őket kellőképpen a Sorsok Háza néven épülő új holokauszt-emlékhely koncepciójának elkészítésébe.

Ha ezeket nem orvosolja a kormány, könnyen lehet, hogy a magyar holokauszt 70. évfordulója alkalmából rendezett emlékévet nélkülük tartják meg. A kormány eddig hajthatatlannak mutatkozott.


Akkor viszont pénz sem lesz

Az emlékév programjainak bojkottja azt is jelenti, hogy hogy az azokhoz elnyert összegeket sem veszik fel a Mazsihiszhez tartozó szervezetek a kormányzati Civil Pályázati Alaptól. Ez a Mazsihisz becslése szerint mintegy 120-150 millió forintot jelentene.

Mivel a Mazsihisz egy ernyőszervezet, ez sok vidéki hitközséget is érinteni fog. Mivel ezek nem jogi személyek, ezért nevükben a Mazsihisz szerződött, vagyis Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgató írta alá a pályázatot. Ha a Mazsihisz-közgyűlés (a zsinagógák képviselői és a rabbik) vasárnap úgy dönt, hogy nem akar együttműködni a kormánnyal, akkor ezek a szerződések is elszállnak. Más a helyzet azokkal a (főképp budapesti) zsinagógákkal, amelyeknek vannak alapítványaik. Mivel ez esetben önálló jogi személyekről van szó, ők a Mazsihisztől függetlenül hozzák meg a döntésüket arról, mi legyen az elnyert pénzekkel.

Radnóti szerint akkor sem dől össze a világ, ha nincs pénz. „Ez egy extra pénz lett volna, de túléljük, tavaly sem volt ilyen”. A működési költségekre ettől még futni fogja, csak az emlékévvel kapcsolatos programokról kell lemondaniuk. Nem készíthetnek majd el pár dokumentumfilmet, és kevesebb juthat emlékparkokra vagy temetőgondozásra.


Mit várnak a kormánytól?

Radnóti hangsúlyozta, hogy a Mazsihisz szeretne együttműködni a kormánnyal, de nem azon az áron, hogy megsértse az általa képviselt embereket. Hogy milyen kompromisszumos megoldásokat fogadna így el, azt még nem lehet tudni. Vasárnapi elnökségi ülésük úgy döntött, hogy elfogadja Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár meghívását, és elmegy a Zsidó Közösségi Kerekasztal mai ülésére meghallgatni, mit ajánl a kormány. Ezután vasárnap a körülbelül 120 tagú közgyűlés fogja megszavazni, hogy elfogadhatók-e a feltételek, és a Mazsihisz maradhat-e a programban.

Heisler András Mazsihisz-elnök a hétvégén azt mondta, Lázár János érti a zsidó közösségek problémáit és nyitott a javaslatokra. Más forrásokból ugyanakkor azt hallottuk, hogy a polgármesterek és a helyettes államtitkárok nyitottak ugyan a zsidó szervezetek igényeire, de feletteseik már nem ennyire fogadókészek.

Heisler András Heisler András

Szakály Sándor ügye tűnik a legegyszerűbbnek: a történész a zsidó szervezetek szerint átértelmezte a múltat, ezért – hiába kért utólag bocsánatot –, jelenléte egy történeti kutatóintézet élén számukra nem tűnik elfogadhatónak. A kormányzat részéről viszont aligha várható, hogy elmozdítsa pozíciójából a történészt, mert az meghátrálásnak tűnhet, így valószínűsíthető, hogy a Mazsihisz megelégedne már azzal is, ha a kormány elhatárolódik az ominózus kijelentéstől. (Ugyanakkor kaptunk olyan információt is, hogy a kormány nyáron válna meg a frissen kinevezett igazgatótól.)

A Sorsok Háza ügyében a Mazsihisz szeretné, ha az úgy épülne meg, hogy a zsidóság is sajátjának érezze. „Jelen pillanatban az van, hogy rólunk szól, zsidókról, de nem érezzük magunkénak. Ránk raknának egy gúnyát, meghatároznák, hogyan kell emlékeznünk. Mintha azt mondanák nekük: ez lesz a múltad, tanuld meg.” Radnóti szerint az lenne a kívánatos, ha történészek mellett másokat – például pszichológust és rabbit – is delegálhatnának az emlékhelyre, a kérdés több aspektusát is lefedve ezzel. Forrásaink szerint ez a másik oldalon elfgadhatatlannak látszik; az emlékhely vezetésével megbízott Schmidt Mária történész, a Terror Háza alapító-főigazgatója ugyanis nem engedné, hogy bárkinek ekkora beleszólása legyen a munkájába. Másrészt könnyen lehet, hogy a kiállítás el sem készül idén. Erről Gerő András történész beszélt hétvégén a Bálint Házban, de más megkérdezettek is azon a véleményen voltak, hogy az épület meglesz ugyan, de nagyon is kérdéses, mivel fogják megtölteni. Ez az alapproblémát nem oldja meg, de legalább valamennyi időt lehetne vele nyerni.

A Szabadság téri szobor ügyében pedig azt szeretnék a zsidó szervezetek, ha nem az állna rajta, hogy „minden áldozat” emlékére épült. Ez ugyanis összemossa a deportált zsidókat a keretlegényekkel és a Budai Várból kitörő náci csapatokkal. „Ez egy zsidó ember számára nem elfogadható, ezt kellene cizellálni kicsit” - mondja a Bét Sálom rabbija, Radnóti Zoltán.

- Radnóti Zoltán

Nem tudni, változhat-e a szoborügyben a kormány álláspontja. A Népszabadság kedden kormányzati forrásokra hivatkozva arról írt, hogy a kabinet elhalasztaná az emlékmű megépítését. Bár feltehetően maguk is csak az újságból értesültek erről, a Mazsihisz köreiben nagy örömmel fogadták az új fejleményt, amíg Rogán Antal délután el nem kezdte cáfolni azt. Információink szerint a Mazsihisz most nem tudja, mi a kormány szándéka.

Bár a kormány nem kommentálta a történteket, forrásaink szerint nehezen elképzelhető, hogy Orbán Viktor tényleg belement volna abba, hogy leálljon az építkezés, főleg azután, hogy az ultimátumot úgy értelmezhette: a Mazsihisz megfenyegette őt, illetve kormányát.


Kutyaszorítóban

Nem sokkal a vita kirobbanása után a Mazsihisz feltett a honlapjára egy kérdőívet, melyben kikérte a közösség véleményét arról, mit kellene tennie. Az előző hétvégére ezt ki is értékelték. „Megkaptuk az irányt: a közvélemény azt várja tőlünk, hogy a Mazsihisz álljon a sarkára” – mondja Radnóti.

A kérdőívre sokan pozitívan reagáltak a közösségből. Egyik forrásunk azt mondta, hosszú idő óta ez volt az első ügy, melyben a szervezet vezetése megpróbálta a legszélesebb körben kikérni az emberek véleményét. Ennek részben az is lehet az oka, hogy a Feldmájer Péter, volt elnök leváltása körüli botrány után most egy erősebb szerepvállalás tudná helyreállítani a Mazsihisz renoméját – véli egy másik forrásunk.

A kérdőívből kiderült, hogy bárhogy is cselekszik, lesz veszítenivalója a Mazsihisznek. Ha nem elég rámenős (és vannak, akik szerint már így is túl sok engedményt tett az ultimátum után, nem volt elég konzekvens), azt kockáztatja, hogy elveszíti a zsidóság támogatását. Ha viszont összevész a kormánnyal, azzal nemcsak az emlékév pénzeit kockáztatja, hanem hosszabb távon is megromolhat viszonya az ország vezetőivel. Mivel a Mazsihisz költségvetésének jelentős része állami forrás, páran attól félnek: ha sokat ugrál, a jövőben megcsappanhatnak a rendelkezésére álló állami pénzek.

Ráadásul sokan attól is tartanak, hogy mivel a zsidó közösségeknek nincs közös álláspontjuk, a kormányzati tárgyalópartner könnyen megtörheti őket. A Mazsihisz mellett ugyanis ott van még például az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség, és a civil szféra is kivenné a részét az emlékév programjaiból. Bár a három problémás ügy megítélésében nincs sok különbség közöttük, a lehetséges válaszlépések terén igen.


„Nem egy zsidó ügy”

„Szerintem a Mazsihisz csak hangsúlyosan akart megszólalni. A lényegi üzenettel egyetértek, csak a bojkott, ultimátum szavakkal kellene óvatosan bánnunk. Ezenkívül igyekeznünk kellene kerülni azt a látszatot, hogy a zsidó közösségek és a kormány alkudozásáról van szó" – mondta a Mazsihisz kilátásba helyezett bojkottjáról Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezető rabbija.

Köves Slomó Köves Slomó

Az EMIH-ről az az elterjedt vélemény, hogy konzekvensen kiáll a saját elvei mellett, ám sok magyarországi zsidó is úgy véli, hogy túlságosan együttműködő a kormánnyal a hazai zsidóság boldogulása, emlékezése érdekére hivatkozva.

Köves szerint a többségi társadalom feladata (egyben érdeke), hogy megismerje és szembenézzen a múlttal. A zsidó közösségek ebben segíthetnek, de ennek a felelőssége nem az övék. A hitközségnek és a zsidó vezetőknek az a feladatuk, „hogy megpróbálják újjáépíteni azt, ami 70 évvel ezelőtt el lett pusztítva, megpróbálják restaurálni a valamikor virágzó zsidó közösséget. Azon kell lennünk, hogy legyen zsinagóga, legyen zsidó iskola, legyen kóser étkezés, kezeljük a közösség szociális problémáit, és képviseljem őket akkor is, ha valami fizikai veszély, jogfosztás leselkedik a magyarországi zsidókra. Jelenleg nem erről van szó, hanem arról, hogy a magyar társadalom vergődik abban, hogy hogyan dolgozza fel a múltját. Ez rosszul esik nekünk, de nem egy zsidó ügy” – mondja Köves.

Jelen esetben egy közösség annyit tud tenni szerinte, hogy kritikát fogalmaz meg. Az EMIH vezető rabbija is bírálta korábban a német megszállás emlékművének ötletét. Szerinte annak valamilyen formában mind a nevén, mind az esztétikáján kellene változtatni. Ki kellene például derülnie a műből, mi vezetett odáig, hogy az 1920-tól 1944-ig terjedő korszak után a deportálásokat elkötelezett küldetéstudattal végezte el a magyar államigazgatás. Az emlékmű jelen esztétikájában összemossa a magyar áldozatot a magyar tettessel, a magyar kollaboránst a magyar ellenállóval.

A Sorsok Háza helyett pedig szívesebben látna egy olyan intézményt, amely a magyar-zsidó együttélést mutatja be, hogy a többségi társadalomnak legyen valami képe a zsidóságról. Szakályról azt mondja, ő „nem egy téma, hanem egy jelenség. És még 15 ilyen jelenséget tudok mondani”. Az olyan kijelentésekre, mint a történészé, csak az lehet a megoldás, ha a társadalom megismeri a történelmi felelősségét, és megküzd azzal.


A titokzatos kormány

Mindenkit meglepetésként ért a kormánynak tavaly év végén váratlanul előkerült terve a Szabadság téri emlékműről. A hirtelen lebonyolított pályázat (amely valójában nem is volt az), az engedélyeztetés felpörgetése, és leginkább a minden konzultáció nélkül megszületett döntés nem csak a zsidó szervezeteknél és a balliberális értelmiségnél verte ki a biztosítékot. Az emlékmű újabb jele volt annak is, hogy bár a kormány egyes tagjai többször elismerték már, hogy magyarok is felelősök voltak azért, ami a magyarországi zsidósággal történt (például Martonyi János külügyminiszter vagy Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes), a kormány politikai érdekből újra meg újra ezzel ellentétes lépeseket is tesz. Hogy mi ez a politikai érdek? Itt csak találgat mindenki: ez lehet a Jobbik szavazók felé tette gesztus, de eredhet onnan is, hogy a magyarországi jobboldal (is) keresi a maga történelmi előképeit. Ebben pedig a Horthy-időszak kiemelten fontos, így azt meg akarja tisztítani a holokausztért viselt felelősségétől. Ebben a logikában az is nyilvánvaló, hogy a téma - a ballib oldal felhördülése miatt - alkalmas a saját tábor sorainak összezárására, ami választás előtt jól jön. Természetesen az az értelmezés is erős, miszerint ezzel a kommunikációs trükkel sikerül a kormányzás kudarcairól is elterelni a figyelmet.

Lázár János 2004-ben, a holokauszt 60. évfordulóján beszél a hódmezővásárhelyi zsinagóga avatásán Lázár János 2004-ben, a holokauszt 60. évfordulóján beszél a hódmezővásárhelyi zsinagóga avatásán

Igyekeztünk természetesen a Fidesz álláspontját is megismerni. A projektet a kormányban Lázár János menedzseli. Emlékezetpolitikai ügyekben a kormány szisztematikusan építkezik (lásd a hirtelen létrehozott, és a XX. század történelmének különböző aspektusaival foglalkozó kutatóintézetek megszaporodását), és nem törekszik ezekben szakmai, társadalmi konszenzusra. A holokauszt, illetve Magyarország ebben játszott szerepe viszont nagyobb hazai és nemzetközi figyelmet kap annál, mint például a rendszerváltás vagy 56 (újra)kanonizálása, mely szándékot egyértelműen kimondja a jobboldal kultikus helyének számító Terror Háza Múzeum főigazgatója, Schmidt Mária. A Fidesz-kormánynak kimondottan rossz a nemzetközi imázsa, és a holokauszttal kapcsolatban különösen számítani lehetett erős nemzetközi nyomásra. A téma előkerült az amerikai John McCain szenátor, volt republikánus elnökjelölt minapi budapesti látogatásán is („Nemcsak abban kell biztosnak lennünk, mi az, amit teszünk, hanem abban is, hogy az minek látszik” – mondta a tervezett emlékműről McCain).

A német kormány is közleményt adott ki. Ebben nem ítéli el ugyan a magyar kormányzatot, de eleve meglepő, hogy Berlin megszólalt, másrészt a közleménynek az a mondata, hogy „Németország tisztában van a II. világháború alatt elkövetett bűntettek iránti felelősségével, és vállalja is ezt a felelősséget – a Magyarországon történt bűntettekkel kapcsolatban is”, kimondatlanul is azt a befejezést hozza elő, hogy ezt kéne tenniük a magyaroknak is. Információink szerint az izraeli diplomácia teljesen magyar belügyként kezeli a kérdést, és addig nem avatkozik be, amíg a helyi zsidóság ki nem merített minden rendelkezésére álló eszközt.

A Lázár János és a zsidó szervezetek közti mai találkozón dől el, hogy a kormány óvatos visszavonulót fúj-e, vagy beleáll-e a maga előidézte csatába.


Nem hülyék, nem gazemberek

„Ne nevezzük hülyének azokat, akik visszaadják a pénzt, és ne nevezzük gazembereknek azokat, akik megtartják” – erre jutottak a Jurányi házban összegyűlt civil szervezetek tagjai szerda este, egy nappal a kormánnyal folytatott kerekasztal tárgyalások előtt. A Bálint Ház, a Gólem Színház és a Marom azért hívta össze a pályázatokon nyertes zsidó és nem zsidó szervezeteket, hogy megtárgyalják, mi legyen az elnyert pénzekkel.

Nagyjából fele-fele arányban voltak azok, akik elfogadnák, és azok, akik visszaadnák a pénzt. A vita témái: vajon megengedheti-e magának egy részben vagy egészében állami pénzekből működő szervezet, hogy bokán rúgja azt, akitől a fennmaradása is függhet? Ha visszaadja a holokauszt-emlékévre kapott támogatást, akkor nem kellene ugyanezen elv mentén minden állami pénzt visszaadnia? Van egyáltalán értelme az állami pénzt a kormány pénzének tekinteni, mikor az valójában az adófizetőktől jön? És nem arra kapták-e a pénzt, hogy elindítsák programjaikkal a szembenézést? Ez hogyan fog megtörténni enélkül?

A 150 éves Dohány utcai zsinagóga A 150 éves Dohány utcai zsinagóga

Utóbbira nagyon különböző válaszok születtek. Volt, aki szerint az elmúlt hetek botrányai miatt már amúgy is képtelen lenne megtartani a programjainak egy részét, mivel több meghívott vendége már így sem akar megjelenni. Mások arról beszéltek, hogy a pénz visszaadásával olyan programok hiúsulnának meg, amelyek talán elindítanának valamiféle pozitív változást az országban. Mások azt hangsúlyozták, hogy azok a civilek, akik más szervezetekkel vagy az önkormányzattal készülnek közös projektekre, nehezen tudnának most, az utolsó pillanatban kihátrálni. Végül a döntés: miután a kormány megtette az ajánlatát, mindenki a saját lelkiismerete szerint dönt.

Hogy a Mazsihisz mit lép, az nekik talán már mellékes. Ahogy az volt a Frankel és a Dohány utcai zsinagóga alapítványa számára is. Bár ezek is a Mazsihisz alá tartoznak, alapítványaik önálló jogi személyek, így döntéseik nem függnek attól, mire jut a közgyűlés a hétvégén. Ők (és azóta a Zsidó Nyári Fesztivál és a Nyíregyházi Zsidó Hitközség), már most meghozták a döntést: nem kell a pénz. Legalábbis nem ebből a forrásból és nem ilyen áron.