Ez kellett a kétharmadhoz

Fotó: VS.hu/Hirling Bálint / VS.hu/Hirling Bálint

Az eddigi legátfogóbb elemzés született arról, hogy milyen körülmények játszottak közre a Fidesz-KDNP kétharmados győzelméhez. A Political Capital összegzése szerint legnagyobb szerepe ebben az egyéni kerületek megnövelt súlyának, a második forduló eltörlésének, a „győzteskompenzációnak”, a határon túli szavazóknak és a kamu törpepártok által elvitt szavazatoknak van.


Ahhoz, hogy a Fidesz minden létező választási rendszerben megnyerte volna ezt a választást, nem férhet kétség, ahogy ahhoz sem, hogy az épphogy elért kétharmados többséget kizárólag a magára szabott választási rendszernek köszönheti. 2010-ben még a szavazatok 52,7 százaléka és a 176-ból 173 egyéni győzelem kellett a kétharmadhoz, most 44,9 százalékos listás teljesítmény és a 106-ból 96 egyéni mandátum is elégnek bizonyult. Úgy sikerült tehát megőrizni a kétharmadot, hogy a Fidesz határon innen 564 150 szavazót veszített négy év alatt, határon túl viszont csak 122 588 szavazóval tudta ezt pótolni. A külhoni szavazatokkal kibővült 2 264 730-as érték alulmúlja a Fidesz 2002-es (2 306 763) és 2006-os (2 272 979) szavazatszámát is, amelyek nem hogy a kétharmadhoz, de a választási győzelemhez is kevésnek bizonyultak.


-


A külhoni magyar állampolgárok szavazatszáma minden várakozást alulmúlt, így mindössze egy mandátumot vitt át az LMP-től a Fideszhez. Mivel azonban a kétharmad éppen egy mandátumon múlott, ez a bő százezres szavazattömeg is nélkülözhetetlennek bizonyult.


A győzteskompenzáció hatása ennél jóval jelentősebb: hat extra mandátumot hozott a Fidesznek, hármat az MSZP, kettőt a Jobbik, egyet pedig az LMP kárára.


-


-


Ha mind a külhoni voksokat, mind a győzteskompenzációt kivesszük a rendszerből (a Political Capital szerint ez a lehetséges legjobb közelítés az előző szisztémához), akkor azt kapjuk, hogy a baloldaltól és a Jobbiktól 3-3, az LMP-től 1 mandátum ment át a Fideszhez.


-


Az ellenőrizhetetlenül elkölthető kampánypénzekre utazó kamupártok nélkül nagy valószínűséggel szintén nem lenne meg a kétharmad. Bár az elvesző szavazatok pontosan 4 százalékos aránya nem mondható soknak, idén először fordult elő, hogy egyetlen olyan párt sem volt közöttük, amelynek parlamentbe jutására a választást megelőző négy év során bármikor reális esély mutatkozott volna. Ahhoz viszont elegendő protest- és megtévesztésből leadott szavazatot gyűjtöttek, hogy számos választókerületben spekulálható legyen, mi történt volna, ha jelöltjeik nem szerepelnek a szavazólapon.


-


Sosem tudjuk meg, hogyan szavazott volna (ha egyáltalán) az az összesen 182 344 választópolgár, aki miniformációt választott. Az utóbbiak közül legjobban teljesítő Munkáspárt 28 323 vokssal 0,56 százalékot szerzett. Az is definíció kérdése, hogy a 14 közül melyeket tekintjük egyáltalán kamupártnak, de a Political Capital – a legmegengedőbbnek mondott megközelítésre hivatkozva – idesorolhatónak tartja a Bajnai Gordon pártjára voksolni kívánók átverésére hivatott Együtt 2014-et (14 085 szavazat), a Sportos és Egészséges Magyarországért pártot (12 563 szavazat), az Új Dimenzió Pártot (2100 szavazat) és az Új Magyarország Pártot (1578 szavazat). Jelentőségük érzékeltetésére csak egyetlen példa: a budapesti 15-ös egyéni kerületben, ahol 16 jelölt indult, 197 szavazatot szerzett az Együtt 2014 jelöltje, miközben a fideszes Kucsák László mindössze 60 vokssal győzte le a baloldali Kunhalmi Ágnest.