Ez itt nem Spárta – 300: A birodalom hajnala

-

HÁTTÉR

Kaszabolásnak hosszú, filmnek kevés a 300 folytatása. Leonidász fájóan hiányzik, de az sem ártott volna, ha írnak egy rendes sztorit. Csak annak ajánljuk, aki kifejezetten kardozós filmet keres.


„A perzsáktól jobb ajánlatot kaptak a spártaiak. A dicső halál ajánlatát” – mondja a film elején az athéni Themisztoklész, és nagyjából mi is hasonlóan érzünk a legújabb 300-eposz kapcsán. A spártaiak önfeláldozó története, Leonidas (Gerard Butler) menetelése mégis csak többet ígérő ajánlat volt. Ráadásul ott legalább a sokszor elátkozott, ám egy valamirevaló blockbustert az asztalra tenni képes Zack Snyder irányított. Ezzel szemben most Noam Murro rendezett, akinek eddig csak a Zseni az apám című 2008-as vígjátékot köszönhettük.


A folytatás híre már 2008-ban felröppent, a bemutató pedig tavaly augusztusban lett volna – sokáig várakoztatták tehát a rajongókat, ám nem biztos, hogy megérte annyit várni az új filmre. Ami valójában nem folytatás: az első rész a 300 előtt játszódik, a film nagyja azzal egy időben, a végén pedig bepillantást nyerhetünk a spártaiak hősi halála utáni korszakba is. Az elgondolás ígéretesnek tűnt: képes volt ideig-óráig elfedni, hogy ennél a történetnél folytatásra semmi szükség, már ha nem azt nézzük, hogy a pénztáraknál minél nagyobbat lehessen kaszálni.



A perzsákkal hősként szembeszálló athéni Themisztoklész történetéből nem sikerült sokat kihozni. A filmbeli főhős nem egy Leonidász. Eredetileg eleve filozófus volt, bár ez nem derül ki a filmből. Sullivan Stapleton pedig nem Gerard Butler, na.


Az új 300-mozinak az eredeti szándék szerint Xerxész alakja állt volna a középpontjában, bemutatva az uralkodó útját az istenkirályságig. Ezzel szemben nézhetjük a szürke Themisztoklészt és azt, hogy az olykor transzvesztitaként megjelenő Xerxész – emlékszünk, ugye, a zseniális South Park-paródiára – még a perzsák vezetőjével szemben is alulmarad.



Legalább az kiderül, hogy minden sikeres férfi mögött áll egy nő, aki ezúttal az Eva Green által életre keltett, görög létére a perzsákat csatába vivő Artemiszia lesz. Az ő karaktere viszi el a hátán a filmet: harcias, elvetemült nő, akinek épp veszedelmességéből fakad vonzereje – ennek bizonyítása kétségkívül a film egyik legjobb jelenete. Még úgy is lett volna mit alakítani a szerepén, hogy övé a legjobban kidolgozott karakter. De a kardos-harcos blockbusterektől persze naivitás is lenne ilyesmit várni.


301 300 a birodalom hajlana

Zack Snyder ugyan csak produceri minőségében volt jelen a film készítésében, a forgatókönyvet az eredeti képregényt jegyző Frank Millert írta. Nem végeztek túl jó munkát. Az önfeláldozó háromszázak csak a hátteret szolgáltatják, az öldöklés egyetlen értelme az marad, hogy látványos legyen, és megindokolja a 3D-s vetítést.


Kicsi a bors, de erős – derül ki ismét az athéniek diadalmaskodását látva, még ha a Themisztoklész vs. Artemiszia párosból utóbbinak drukkolunk is. Végtére is minden kegyetlenségével együtt ő jóval emberibb figura: láthatjuk, mitől vált ilyenné, és megvan benne az az emberi gyengeség, amit Themisztoklész esetében nem igazán figyelhetünk meg. De leborulni sem tudunk teljesítménye előtt. Mondja a nagyívű szövegeket, de nem sikerül bizonyítania, hogy ő véresen komolyan gondolná azokat.

Márpedig itt az életnek igen kevés súlya van, amit jóval erősebben is be lehetett volna mutatni. Marad a látványosnak szánt másfél órás súlytalan kaszabolás, ami szórakoztató lehet, de filmnek kevés. Régen minden jobb volt – vonhatnánk hát le az unalomig ismert következtetést, de azt azért bevallhatjuk: az Eva Green-féle Artemiszia azért jóval menőbb, mint Gorgo királynő (Lena Headey) valaha volt.