Európai egység: távolodó cél

Gizinski Jaroslaw

a lengyel Rzeczpospolita napilap külpolitikai szerkesztője

Európai egység: távolodó cél


Lesz-e európai szuper-állam? Viviane Redingnek - a Magyarországon nem igazán szeretett EU-s igazságügyi biztosnak - már kész terve van. Január közepén azzal a gondolattal rukkolt elő, hogy Európát előbb-utóbb afféle "Európai Egyesült Államokká" kell tenni, amely belátható időn belül átvenné a tagállamok kormányainak hatáskörét. Ebben a konfigurációban az Európai Bizottság egyenesen összeurópai kormánnyá vedlene át, az európai parlamentet pedig rendes kétkamarás Kontinentális Gyűléssé alakítanák át.

Egyszerű? Túlságosan is. Ebben a föderalista gondolkodásában Reding asszony nem túl eredeti és nincs egyedül. Olyan közismert személyiségek osztják véleményét mint Jacques Delors, Guy Verhofstadt, Jean-Claude Juncker.

Érdekes módon sok közöttük a Benelux képviselője, az európai "kemény mag" polgárai. Ők legkevésbé vonzódnak az állami-nemzeti önrendelkezéshez - talán azért, mert országaik elsők között léptek be az integráció folyamatába és jól érzik magukat a közös struktúrákban. Másrészt, mint politikusok, az összeurópai porondon értek el igazi eredményeket. Juncker luxemburgi miniszterelnök szerepében kevesebbet jelentett mint Párizs vagy Berlin polgármestere. Európai szinten pedig nincs kizárva, hogy ő lehet Jose Manuel Barroso utódja.

Persze ez nem valami szabály. Andrew Duff, az Európai Föderalisták Uniójának elnöke éppenséggel brit, Daniel Cohn-Bendit pedig német. Az Egyesült Európa gondolatának hívei és ellenfelei nem a nemzeti határok szerint csoportosulnak.

A vitáik sem mai keletűek. Ami aktuálissá tette a témát, az leginkább a mély gazdasági-politikai válság leküzdése, amely már a láthatáron látszik. Egyre több európai szakértőnek egyértelműnek tűnik, hogy "Európa egyetlen esélye a monetáris unió megjavítása és erősítése banki adó és politikai unió révén" - ahogy ezt Katinka Barysch, ismert angol elemző foglalta össze.

Nehéz vitába szállni olyan érvekkel, hogy ha a XXI. században Európa versenyképes akar lenni olyan kontinensnyi államokkal, mint Kína, az Egyesült Államok vagy India, akkor nem lesz erre képes harmincvalahány államra osztva. Ők már egy ideje úgyis "integráltak" minket - Kínába "európai turbinákról", az USA-ban "európai gépkocsikról" hallottam. Ugyanúgy mint ahogy minket sem érdekel, hogy egy indiai termék Tamil Nadu vagy Uttar Prades államban készült-e (annak ellenére, hogy mindkét tartomány nagyobb, mint az európai országok többsége és más nyelvű nemzetek lakják).

Európában azonban más a helyzet. Sokaknak, főleg az új tagállamokban túlontúl fájdalmas a nemzeti önrendelkezés átadása a lelketlen brüsszeli bürokraták kezébe. Ez már persze régi nóta, amelynek leghangosabb szólistája Nagy-Britannia. A jelenlegi európai "föderalista" vitának van azonban egy újabb eleme, amely az eddigi félelmek kísérője lett az utóbbi két-három évben. Ez pedig a berlini mumus.

Németellenes tüntetéseket csak Athénban lehet időnként látni, ahol Angela Merkel horogkeresztes gyarmatosító szörnyként jelenik meg, de a "német rend" nem egészen vonzó perspektívája máshol is feltűnt. Addig, amíg védeni kellett a közös valutát és a szakadék szélén álló európai gazdaságot, addig Merkel mindenhonnan biztató (néha szinte követelődző) szavakat hallott. De a sikeres (és módfelett költséges) mentőakció egyszerre azt is megmutatta, mekkora óriássá nőtte ki magát Németország, amely idővel majd saját képére szeretné átformálni egész Európát.

Ennek bizonyítékát az év elején láttuk, amikor a választások után újra megerősített kancellár asszony azzal az ötlettel rukkolt elő, hogy át kellene írni az uniós szerződést, úgy hogy biztosítva legyen az európai valuta és a gazdaság stabilitása. - Tudom, hogy sok nemzetnek az alapszerződés reformja nehéz lesz, de fel kell készülniök arra, hogy egyes hatásköröket esetleg át kell majd ruházni Brüsszelre - magyarázta Merkel.

Nem gondolta, hogy ezek a szavak valóságos ellenállást váltanak ki. Lázadnak nem csak a déli államok, de még az eddigi szövetségesek - finnek, hollandok és osztrákok is. A félelem a hatalmas, mindenkinek parancsolgató és Európát saját elképzelései szerint formáló Németországtól erősebbnek mutatkozik, mint a krízis visszatérésének sötét víziója, amelyet Merkel az utolsó EU-csúcs alatt vázolt fel. Partnerei még attól sem ijedtek meg, hogy szerinte a kaotikus gazdasági helyzet olyan, mint 1914-ben "pedig tudjuk mihez vezetett ez".

Mindenki tudja, hogy Merkel túloz. Írország, Spanyolország jobb helyzetben van mint egy éve, kicsit javult Görögország helyzete, de még az eurózónán kívül is megkönnyebbülés érezhető (balti államokban, Magyarországon, Szlovákiában).

Még egy, két év és a német diktátum talán nem lesz olyan súlyos. Nagy Britannia is túl lesz a "should I stay or should I go" referenduma után. Talán csak akkor tér vissza újra a szorosabb integráció témája. Csak a föderáció ötlete már nem lesz olyan nyerő, mert ha igaziak a felmérések, akkor az idei választások után az Európai Parlament egy harmadában euro-szkeptikusokból fog állni.

Angela Merkel már saját hazájában sem lehet biztos abban, hogy támogatják-e európai terveit. Bajorországban a CSU (azaz a kormányzó CDU testvérpártja!) vezetősége kerek-perec kijelentette, hogy elege van már az európai szuper-állam építéséből. Mi több - külön bíróság felállítását is követelik, amelynek dolga lenne meghatározni azokat a területeket, amelyeket véglegesen a nemzeti államok hatáskörében kellene hagyni.

Egyelőre tehát nyugodtan alhatunk. Egy hamar nem ébredünk még fel Viviane Reding áhított Európai Föderációjában. Az már teljesen más lapra tartozik, hogy ennek örüljünk-e vagy inkább aggódjunk miatta.


Milyen legyen 2030-ra Európa?


Szuverén nemzetállamok uniója
Európai Egyesült Államok

SZAVAZAT UTÁN