EU-mérleg: Borsod lemaradt, csak Budapest került közelebb Európához

Fotó: AFP / KISBENEDEK ATTILA / AFP / KISBENEDEK ATTILA

-

Nyertünk-e az uniós csatlakozással, vagy elveszítettük maradék önállóságunkat is? Mennyi pénzt kaptunk, és az mire ment el? Az Európai Unióban eltöltött tíz évet értékeljük.


Pontosan tíz évvel ezelőtt, 2004. május elsején évtizedes előkészítés és egy sikeres népszavazás után, hatalmas várakozások közepette kilenc másik országgal együtt Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz.

A legendákkal ellentétben csodavárás nem volt a csatlakozás idején sem. Egy 2004 őszén készült közvélemény-kutatás szerint a megkérdezettek mindössze 26 százaléka várta, hogy javulni fog élethelyzete egy éven belül, a többség (51 százalék) nem várt gyors változást, sőt a megkérdezettek jelentős része egyenesen rosszabb helyzetre készült (21 százalék). Ha csodavárás nem is, általános optimizmus volt inkább jellemző az országra, hosszabb távon mindenki magasabb életszínvonalat, több munkahelyet és főleg fellendülő gazdaságot várt a csatlakozástól. A kezdeti lelkesedést mára – a gazdasági válság és egyes politikai szereplők megnyilvánulásai hatására – erős szkepticizmus, sőt EU-ellenesség váltotta fel.


Országos napilapok 2004. április 30-i számainak címoldalai


És akkor megnyílt a pénzcsap

A csatlakozás utáni első két évben nagyjából kétmilliárd euró támogatás érkezett Magyarországra, a következő hétéves ciklusban, 2007–2013 között pedig szó szerint elkezdett ömleni a pénz Magyarországra. Ebben a hét évben az egy főre jutó támogatások összege Csehország után nálunk a legmagasabb az egész unióban: mintha mindenki kapott volna 2503 eurót. Tíz év alatt tehát összesen (az agrártámogatásokkal együtt) 31 milliárd eurót kaptunk az Európai Uniótól, melyből ha levonjuk a mi befizetéseinket, 23,7 milliárd marad. Még mindig euróban számolva.


Kohézió?

Az Európa Unió egyik kiemelt célja, hogy támogassa a szegényebb régiókat, és csökkentse az unión belüli különbségeket. Van mit: 2004 előtt az unió legfejlettebb és legszegényebb régiója között alig több mint kétszeres volt a jövedelemkülönbség, az azóta csatlakozott tizenhárom ország azonban jóval szegényebb, ami növelte a szakadékot: ma a leggazdagabb és legszegényebb régió közti különbség majd' harmincszoros. Az elmaradott vagy válságban lévő régiók felzárkóztatására pedig hajlandó költeni is az unió. A 2007–2013 közötti költségvetési időszakban például 50 milliárd euró ment el erre, a teljes költségvetés mintegy 36 százaléka. Fontos kiemelni, hogy a kohéziós politika nem az uniós jövedelem újraelosztásáról szól, hanem a gazdasági növekedés elősegítéséről, az életszínvonal emeléséről.


Magyarországra a pénz legnagyobb része ezekből a kohéziós támogatásokból érkezik. Ezeket a támogatásokat az állam befekteti (négyes metrót épít, kórházakat vagy iskolákat újít fel), vagy pályázatok útján szétosztja cégek, civil szervezetek között, hogy fejleszthessék vállalkozásukat.

Vajon elérte célját a támogatás? Ha megnézzük a számokat, a kép nem túl rózsás: a regionális különbségek a csatlakozás óta tovább mélyültek: az amúgy is fejlettebb központi régió tudott növekedni, a többi országrész pedig stagnált vagy leszakadt. Noha a felzárkózás lassú folyamat, és tíz év alatt nem történhet csoda, az utóbbi években a társadalmi egyenlőtlenségek tovább nőttek, és a szegénység is növekedett Magyarországon. A megoldást azonban nem szabad kívülről várni, az uniós pénzek csak kiegészítő támogatások kellenének, hogy legyenek, a munkát nem fogják helyettünk elvégezni.


2014 január elsejéig a fejlesztési pénzek elosztását a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség végezte, az ő adataik szerint 2004 óta a magyarországi fejlesztések 97 százaléka uniós társfinanszírozással valósult meg. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag nem volt önálló állami beruházás: az országban az elmúlt tíz évben történt minden fejlesztésnek majdnem a teljes egészét az Európai Unió fizette. A támogatásokra való támaszkodás pedig a válság óta még jobban erősödött. Mivel a háromszázalékos költségvetési hiányt mindenképpen tartanunk kell, a kormány ott spórol, ahol tud: a fejlesztésekre jön uniós pénz, ezért arra csak a kötelező önrészt költjük.

Hasonló helyzetben van a mezőgazdaság is. A közös agrárpolitika részeként több milliárd eurós nagyságrendben érkeztek támogatások az ágazatba. Ahogy korábban már bemutattuk, az elmúlt években a magyar gazdaság azért tudott bővülni, mert a mezőgazdaság növekedett. Az agrárium pedig csak azért tudott jól teljesíteni, mert az agrárpénzek folyamatosan érkeznek Magyarországra.


De mire ment el ez a sok pénz?

Tény, hogy az elmúlt tíz évben megépült legalább ezer kilométernyi autópálya, elkészült a négyes metró, új Duna-hidak épültek, több város villamosvonala megújult, és elkészült a csepeli szennyvíztisztító is, amely a térség egyik legjelentősebb környezetvédelmi beruházása. Szintén uniós támogatással újítottak fel több mint 1300 kórházat, illetve rendelőintézetet és közel 3000 iskolát. Ezek csak a legnagyobb fejlesztések, de hogyan hasznosult valójában az országba érkező 23 milliárd euró?

EU10, Köd a kőröshegyi völgyhídnál

-


Amikor azt vizsgáljuk, hogy a rendelkezésre álló pénzt miként költöttük el, négy szempontot kell vizsgálni – mondta el a VS.hu-nak dr. Nagy Sándor Gyula, a Budapesti Corvinus Egyetem docense, aki az elmúlt években az uniós támogatások hatékonyságát kutatta. „Az első, amit meg kell nézni, hogy a rendelkezésünkre álló pénz hány százalékát sikerült lehívni, azaz elkölteni. Végleges adataink még nincsenek a 2007–2013-as költségvetési ciklusra, azt azonban el lehet mondani, hogy időarányosan, nemzetközi összehasonlításban a középmezőnyben vagyunk. Minden szereplőnek, így a kormánynak is elemi érdeke, hogy minél több pénzt tudjunk elkölteni, ezzel tehát nincsen nagy gond. A második pont, melyet az uniós támogatások hatékonyságának vizsgálatakor meg kell nézni, hogy a pénzt a jogszabályoknak megfelelően költöttük-e el. Az elmúlt évtizedben rendszeresen voltak ezzel kapcsolatos problémáink az Európai Bizottsággal, de azt tudni kell, hogy ilyen vitái minden országnak vannak. Uniós átlagban a projektek 3-5 százalékánál merülnek fel szabályozással kapcsolatos kifogások, és ebből az átlagból Magyarország sem lóg ki. Ilyen sok pénz elköltésekor minden rendszerben előfordulhat ennyi hiba.

A valódi kérdések ezek után jönnek: költséghatékonyan használtuk-e fel a szabályosan elköltött pénzt, illetve hogy eredményesek-e a projektek. Költséghatékonyság alatt azt kell érteni, hogy például 450 milliárd forintért olcsó vagy drága volt-e a négyes metró megépítése. Valóban szükség volt ennyi megállóra? Feltételezhető, hogy ha a fővárosnak hitelből kellett volna finanszíroznia a beruházást, jobban odafigyelt volna a költségekre. Van néhány ügy, amit a sajtó felkap, ilyen volt például a negyven centi magas bodrogkeresztúri kilátó, de összességében (bizonyos kirívó esetektől eltekintve) a rendszer kiszűri a költséghatékonysági problémákat az uniós pénzek felhasználásakor. Természetesen a korrupciós kockázat, mint minden közpénz elköltése esetében, itt is jelen van, ám ennek mértékét nagyon nehéz pontosan mérni.

Az utolsó szempont az eredményesség, azaz hogy az elköltött eurómilliárdok valóban hasznosultak-e, hozzájárultak-e az ország fejlődéséhez. Ha azt nézzük, hogy a leszakadt régiók felzárkóztak-e a magyar vagy az uniós átlaghoz, akkor sajnos azt kell mondani, hogy az utóbbi tíz évben nem voltak túlzottan eredményesek a támogatások. Az eleve fejlettebb régiók közeledtek az uniós átlaghoz, a fejletlenek pedig legjobb esetben is csak stagnáltak.”


„A Közösségnek célul kell kitűznie a különböző régiók fejlettségében meglévő különbségek és a legelmaradottabb területek elmaradottságának csökkentését.”

Mi lett volna, ha? Sokan szeretnék ezt megtudni, ám dr. Nagy Sándor Gyula szerint erre nem lehet válaszolni: „Vannak olyan modellek, melyek azt próbálják kiszámolni, mi lett volna, ha nem érkezik támogatás az adott régióba. Ezekből rendre az jön ki, hogy az uniós pénzek jól hasznosulták, ám az ilyen eredményeket erős fenntartásokkal kell kezelni – túl sok bennük a torzítás és a feltételezés. Konkrét adataink arról vannak, hogy Magyarország jövedelme mennyivel közeledett az Európai Unió átlagához az elmúlt tíz évben.

2004-ben a magyar GDP az uniós átlag 63 százaléka volt, míg tavaly már a 67 százaléka. Ebben benne van a kifejezetten fejlettnek számító – Budapestet is magában foglaló – Közép-Magyarország régió, illetve az a 23 milliárd eurós uniós támogatás, melyet Magyarország kapott (ennek részleteiről lásd a táblázatot – a szerk.), ez éves szinten – az elmúlt 10 évben – a magyar GDP közel három százalékát tette ki. Ha egy évben az országba beáramlik a GDP három százalékának megfelelő támogatás, ám a gazdaság csak két százalékkal bővül, az mit jelent? Azt, hogy rosszul használtuk fel a pénzt, vagy azt, hogy a támogatás nélkül visszaesett volna a gazdaság? Ezt a kérdést szinte lehetetlen eldönteni.

Egy másik – legalább ugyanilyen fontos – aspektus, hogy a támogatásoknak nem csupán gazdasági hatásai vannak, nem mérhető minden csak pénzben. A környezetvédelmi vagy a humánerőforrásba (például iskolák felújítása) történő beruházások csak közvetetten bővítik a gazdaságot – az érintettek életszínvonalát, társadalmi felzárkózásának kilátásait viszont jelentősen emelik. Számszerűsíteni ezeket a hatásokat nem igazán lehet, de ezekre a beruházásokra nem lehet sajnálni a pénzt.”

EU10, MNB, Magyar Nemzet Bank, EU zászló

-


Amit nem szabad elfelejteni: a válság

A tíz év értékelésekor figyelembe kell venni, hogy az időszak fele a gazdasági válság idejére esett. Abban, hogy a visszaesés nem okozott még nagyobb károkat Magyarországon, óriási szerepe van az Európai Uniónak. A krízis kitörése után az extra források jelentős hányadát szerettük volna átcsoportosítani válságkezelési célokra. A Bizottság a –  válságra való tekintettel – igen rugalmasan viszonyult a magyar kéréshez, és engedte átcsoportosítani a támogatások egy részét foglalkoztatásra és a KKV-k fejlesztésére. A kilábalást az EU 6,5 milliárd eurós hitelkerettel segítette – ebből a magyar kormányok 5,5 milliárdot le is hívtak.

visegradi_orszagok_fejlodese_csatlakozas_utan


Ki állja a cehet?

Az uniós költségvetéshez minden ország hozzájárul. Mivel mi nettó haszonélvezői vagyunk a támogatásoknak, ebből az is következik, hogy vannak olyan országok, amelyek többet fizetnek be a közösbe, mint amennyit onnan kapnak. Ilyen országból kilenc van (Ausztria, Dánia, Finnország, Hollandia, Írország, Nagy-Britannia, Németország, Olaszország és Svédország), ám őket sem kell sajnálni. Egyrészt látható, hogy jellemzően gazdag országokról van szó, és azzal, hogy támogatják a többi országot, ők is jól járnak: olyan piacot hoznak létre, ahol van fizetőképes kereslet az ő áruikra, illetve olcsóbban tudnak hozzájutni az alacsonyabb jövedelmű országokban megtermelt, ám az uniós követelmények miatt magas színvonalú árukhoz, illetve szolgáltatásokhoz.

Szuverenitás

Időről időre felmerül a szuverenitás kérdése. Gazdasági szempontból ennek nem igazán van értelme. Magyarország egy kis nyitott gazdaság, legfőbb bevételeink exportból keletkeznek: sorsunk alakulását nagyban befolyásolja, mi történik körülöttünk. Ha azt nézzük, hogy olyan cégek (például Audi, Mercedes, Coca-Cola) helyezik ide telephelyeiket, melyek éves bevétele a magyar GDP többszöröse, könnyű belátni: gazdasági szuverenitásunk uniós tagság nélkül is korlátozott lenne.

Mi jön ezután?

A következő hét évben a korábbinál csaknem 20 százalékkal kevesebb felzárkóztatási pénzt kap Magyarország. A támogatás csökkenésének legfőbb oka, az újonnan csatlakozott országok (Románia, Bulgária, Horvátország) szegényebbek, mint Magyarország, így relatív helyzetünk javult. De mit lehet ebből kihozni?

Dr. Nagy Sándor Gyula szerint a következő hét évben a magyar régiók feltehetően fognak annyira fejlődni, hogy 2020 után nagy részük már nem tartozik majd az EU legelmaradottabb régiói közé, így a mostani az utolsó időszak, amikor ilyen sok támogatás érkezik az uniótól. Ezért különösen fontos, hogy jól használjuk fel ezeket a pénzeket. „Két kiemelt feladatot látok a következő hét évre. Mivel a támogatások csökkenni fognak, a kis- és középvállalkozásokat fel kell készíteni a 2020 utáni időszakra. A KKV-k szerepe kiemelt fontosságú a gazdaság szempontjából, ők a legnagyobb foglalkoztatók. Ahhoz, hogy versenyképesek maradjanak, fokozatosan át kell állniuk a vissza nem térítendő támogatásokról az – akár nullaszázalékos kamatozású – visszatérítendő támogatásokra. Az elmaradott régióknál pedig elengedhetetlen a felzárkózás, ennek kulcsa pedig az oktatáshoz való hozzáférés javítása: el kell érni, hogy senki ne maradjon le, szakadjon le véglegesen a társadalom többi részétől – ehhez pedig nem elegendő pusztán az uniós támogatás, komoly kormányzati szándékra is szükség van. De hét év múlva már az is óriási eredménynek számítana, ha a legfejlettebb dunántúli régiókból kettő elérné az uniós átlagjövedelem 75 százalékát.”

EU10, schengeni határnyitás, határőrség

-


A legnagyobb előny nem a pénz

Gazdasági szempontból is vannak a támogatásokon túlmutató előnyök. A csatlakozással a világ egyik legfontosabb gazdasági közösségének lettünk részesei, egy ötszázmilliós egységes piacnak. A közösség legnagyobb hozadékát a hosszú távú kölcsönös előnyök jelentik, hiszen a 28 ország együtt minőségileg mást jelent, mint ha a tagállamok egymással versenyezve próbálnának meg boldogulni. Ráadásul a tagsággal mi is részeseivé váltunk az uniós intézményrendszernek, és lehetőségünk van arra, hogy beleszóljunk a döntéshozatali folyamatokba.

Sőt: noha mindenki a pénzről beszél, fontos tudatosítani, hogy az Európai Unió nem elsősorban erről szól. Az EU olyan alapértékei, mint a szabadság, a tőke, az áruk, az emberek és a szolgáltatások szabad mozgása, a demokrácia és az alapvető emberi jogok (Európában nincsen halálbüntetés), a környezetvédelem, a jogbiztonság a mai napig megkérdőjelezhetetlenek. Európában évtizedek óta béke van, a határok leomlottak; az, hogy a mai fiatalok mindezeket teljesen magától értetődőnek veszik, uniós tagságunk legnagyobb sikere.