Érthető, ha a hírek többsége nem rózsás

Techet Péter

VITAINDÍTÓ


Mindenki bolond, csak mi vagyunk helikopter – sokszor így lehet összefoglalni a Fidesz reakcióját a külföldi bírálatokra. A magyar kormány gyakorlatilag hivatalosan, államtitkársági szinten áll szabadságharcban a külföldi, elsősorban nyugat-európai és amerikai médiumokkal. Nem csak a magyar kormány érzi azonban helikopternek magát, de az őt bíráló nyugati sajtó egy része is. Miközben ők ragaszkodnak ahhoz, hogy nem elfogultak a magyar jobboldal ellenében, cikkeiknél – mármint a baloldali és liberális nyugati újságokban – néha összemosódik tényújságírás és politikai vélemény. Ennek oka persze az, hogy az újságírók a világ minden részén inkább baloldaliak; felmérések igazolják, hogy például a német újságiróknak csak kilenc százaléka szavaz a jobboldali CDU/CSU-ra, többségük a szocdemekkel és a zöldekkel szimpatizál. (Nincs ebben semmi meglepö, a bankárok vagy jogászok meg inkább jobboldaliak és liberálisok.) Európa minden konzervatív politikusának, Nicolas Sarkozytől Edmund Stoiberen át Mariano Rajoyig gyakran meggyűlt már a baja az újságírókkal. A média, a művészet baloldali terrénum. Az a társadalomkritikai attitűd, amely egy újságírótól ugyanúgy elvárható, mint egy művésztől, inkább baloldali sajátosság. A jobboldalt inkább a fennálló állapotok tisztelete jellemzi. Egyoldalúság azonban azt hinni, hogy a nyugati sajtó összeesküdött a magyarság ellen. Három okból nem szabad ezt gondolni. Először is a kritikák jó része a kormányt, a jobboldalt érik, így ha összeesküvés van is (persze nincs), az legfeljebb a jobboldal, de nem az egész ország ellen van. Másodszor nem kell annyira sem Magyarország jelentőségét, sem a magyar balliberális értelmiség, pláne pártok erejét túlbecsülni, hogy azt feltételezzük: Bel-Pestről irányítják kézi vezérléssel a müncheni, stockholmi, milánói, párizsi, londoni, washingtoni szerkesztőségeket. Harmadsorban pedig egyoldalúság azt állítani, hogy az egész nyugati média egyoldalú. Ahogy az élet különféle kérdéseit, úgy a számukra felettébb érdektelen magyar belpolitikát is sokféleképpen látják a nyugati újságírók. Nyugaton is vannak jobboldali, sőt kifejezetten szélsőjobboldali periódikák, amelyeknél az Orbán-kormánynak igen jó a megítélése. A francia Valeurs actuelles, a svájci Weltwoche, a német Junge Freiheit például a rajongásig kész félreérteni a budapesti kormányt. De amint persze Magyarországon nem tombol a fasizmus, úgy az sem igaz, hogy a konzervatív forradalom paradicsoma jött volna el – ahogy az említett nyugati lapok tálalják az eseményeket. De Orbán mellett írt már cikket a baloldali francia Le Monde vagy a leninista német Junge Welt is. Amikor a jobboldal magát áldozatként sajnáltatja, elfelejti, hogy a nyugati sajtó sokkal plurálisabb, sokszínűbb, mint a magyarországi, így az Orbán-kormányról is a legeltérőbb vélemények láthatnak napvilágot. Senki sem bolond, senki sem helikopter. Egyszerűen Magyarország súlyos gazdasági, társadalmi válságban van. Érthető, ha a hírek többsége sem rózsás. Ahogy Magyarországon is főleg negatív híreket olvashatunk Görögországról, Nyugatról nézve Magyarország jelenlegi állapota sem kínál alkalmat optimista beszámolókra. Túloz-e azonban a nyugati sajtó többsége, vagy egyszerűen a dolgát végzi, és joggal bírál? Ezúttal több nyugati újságíró is elmondja a véleményét.  

Mit tesz a "nyugati média"?


Beszámol egy válságban lévő országról
A negatív híreket túlozza el

SZAVAZAT UTÁN