Érthető és érthetetlen állami cégfelvásárlások

Fotó: MTI Zrt.FotÛszerkesztısÈg / Kov·cs Tam·s / MTI Zrt.FotÛszerkesztısÈg / Kov·cs Tam·s

-

Rövid távon egyelőre inkább visznek, mint hoznak pénzt azok a cégek, amelyeket már megvett vagy kiszemelt az Orbán-kormány. Legalább is közpénzt. Az állam tulajdonosi szerepvállalásával azonban nem is az a baj, hogy időnként költeni kell a vagyonra. Sokkal inkább az, hogy míg a magáncégek esetében nyíltan magánérdekből működnek a társaságok, addig ez sokszor az állami vállalatoknál is így van, csak burkoltan. Bizonyos területeken ugyanakkor jogos lehet az állami tulajdonlás. Megnéztük, mi a mérlege a kormány cégfelvásárlási lendületének.


Friss szerzemények tavalyi eredménye mintegy 780 millió forint mínusz - nagyvonalúan számolva, nem vettük ugyanis figyelembe a csupán kisebbségi állami tulajdonban lévő Mol tavalyi 77 milliárd forintos veszteségét. Az állam erre a cégportfólióra az elmúlt négy évben mintegy ezer milliárd forintot költött el arra, és már további százmilliárdos nagyságrendben tett ajánlatot. A 2013-as évről most közölt beszámolókból azonban az derül ki, időbe telhet, mire hasznot is látnak ebből az adófizetők. nyereség_veszteség

Profitvadászat

Vegyük a kormány egyik legutóbbi ajánlatát, amelyet a német E.On gázüzletágára tett. A vállalatcsoportnak a válság óta apad a forgalma, miután kevesebb energiát fogyasztunk. Sok költség azonban - például a hálózat karbantartása -  ugyanannyi, mint nagyobb forgalom mellett lenne. Emiatt egyre nagyobb a veszteség a tevékenységen. A német tulajdonos tavaly például 9,2 milliárd forintot nyomott a közép-dunántúli gázhálózatot üzemeltető E.On-cégbe, mert a kiadások már 15 milliárd forinttal meghaladták a bevételeket. Közben a fogyasztók - rezsicsökkentés ide vagy oda - már 30 milliárd forinttal tartoznak az E.On Energiaszolgáltató Kft.-nek. Ennek a három cégnek a megvásárlása ugyan még nem tuti, ám a német tulajdonos viselkedéséből is az sejlik ki, hogy előbb-utóbb megkötik az üzletet. Az E.On ugyanis kisöpörte a még fellelhető pénzeket. A két hálózatüzemeltetőből májusban együttesen több mint 15 milliárd forint osztalékot vett ki. Ez az a pénz, amiért az Orbán-kormány tagjai rendre gátlástalan profithajhászoknak minősítik a multikat.

Pénzhasználat

Időnként azonban a Fidesz vezetői is képesek más olvasatra. A kormány ugyancsak a hetekben tett ajánlatot az osztrák hulladékos cég, az AVE magyarországi érdekeltségeire. Ezek egyike az AVE Zöldfok Zrt., amelyben eddig kisebbségi tulajdonos volt Siófok önkormányzata. Éppen a kisebbségi részesedés volt a gond az elmúlt hónapokban, ugyanis idén már csak olyan vállalatok működhetnek a hulladékgazdálkodás területén, amelyekben legalább 51 százalék a köztulajdon aránya. Ezért száll be most az állam az üzletbe. De hogyan kommentálja ezt a Facebookon Siófok fideszes polgármestere? Balázs Árpád először is megnyugtatja választóit, hogy a cég önálló és siófoki marad. Majd hozzáteszi, hogy a céget korábban tulajdonképpen a város adta el az osztrákoknak, sőt azt is kikotyogja, mi volt ennek a haszna. „Az új tulajdonosi háttér biztosította a 14 milliárd forint uniós pályázat önrészét és az el nem számolható előkészítés költségét.” Arra tehát jók voltak az osztrákok, hogy olyan lerakót építsenek, amelyből nem szivárognak a földbe a veszélyes anyagok, és olyan fejlesztést finanszírozzanak, amely lehetővé teszi a spórolós szelektív gyűjtést, csak arra már nem eléggé sógorok, hogy többségi részesedésük fejébe beleszóljanak a cég vezetésébe.

Kapcsolatápolás

A közszolgáltatások közösségi tulajdona nem ördögtől való gondolat. Nálunk is tevékenykedik például a többségi állami tulajdonú Gaz de France, illetve az AVE is tartományi többségi tulajdonban van Ausztriában. Német nyelvterületen elterjedt gyakorlat az önkormányzatok egyfajta városgazdasága, az úgynevezett "Stadtwerke", amely a közszolgáltatásokat fogja össze. Az energiaszolgáltatás vagy a szemétszállítás közösségi felügyeleténél  nehezebben magyarázható azonban, hogy mit keres az állam a bankokban, főleg, ha azok kicsik, veszteségesek, éppen csak be nem buknak? Hacsak nem az, hogy baráti kézben vannak. A jobboldali beállítottságú milliárdos, Demján Sándor érdekeltségében lévő Gránit Bank éppen csak tengődik. 2012-ben 531 millió forintos veszteséget termelt, 2013-ban 435 milliót, és közben az állam úgy döntött, 49 százalékos részesedésért ad neki 2,5 milliárd forintot. Még nagyobb a gáz a Széchenyi Banknál. Ott 1,2 milliárd forintos veszteségre emelte a tétet a kormány: 3 milliárd forinttal növelte a bank tőkéjét, ugyancsak a részvények 49 százalékáért. Az indoklás szerint azért, hogy a “magyar gazdaság versenyképessége növelése érdekében elkötelezett, hazai tulajdonosi háttérrel rendelkező Széchenyi Bank a magyar vidéki vállalkozások stratégiai partnere legyen.” Tény, hogy a bank magyar 2010 tavaszán megvált Kajmán-szigeteki offshore-lovagjától, és a tulajdonos bebújt az azóta az államadósság kezelését vezető Töröcskei István bőrébe. Az azonban kétséges, hogy a tavaly felhalmozott újabb 2 milliárd forint veszteséggel mennyire meggyőző partner a Széchenyi Bank a vidéki vállalkozók számára. Persze ha az államnak további milliárdjai vannak erre a célra, akkor érthető. A hvg.hu úgy tudja, már le is fejezték a cégvezetést. A VS.hu információi szerint március óta az igazgatóság tagja Szász Károly, aki az első Orbán-kormány idejétől a jegybankkal való összevonásig többször a pénzügyi felügyelet vezetője volt. Ez azonban még mindig csak viszi a pénzt. Igaz, egyeseknek már hozza: segítséget kapott két Fidesz-barát milliárdos, Demján Sándor és Töröcskei István, mások pedig pozíciókhoz jutottak. Miként a TakarékBank tulajdonosi körének sajátos állami újraelosztásával. Az állam először bevásárolt a TakarékBankban, majd továbbadta azt a Fidesz-közeli Spéder Zoltán érdekeltségi körének.

Közhaszon

Vannak persze érthető állami befektetések is. Ilyennek tekinthető azoknak a szolgáltatócégeknek a megvásárlása, amelyek vagy állami tulajdonú infrastruktúrán működnek, vagy gyakorlatilag kizárólag állami megrendelésből élnek. Például a felvásárolt információtechnológiai vállalkozások, köztük például a mentők, tűzoltók, rendőrök mobilkommunikációját működtető és fejlesztő Pro-M Zrt. Az is akceptálható, hogy egy hiteleiben fulladozó, nagy múltú magyar cégbe fektessen az állam, mint amilyen a járműipart erősítő Rába. Ezek a vállalkozások némi profitot is termelnek. Más kérdés persze, milyen módszerekkel szerzi meg az állam a kiszemelt prédát. Ha elfogadjuk, hogy inkább közkézben legyen például az uniós pályázatokat kezelő szoftver, akkor is illik figyelembe venni, mit tartalmaz az állam által, sőt mi több, az első Orbán-kormány által kötött eredeti szerződés. Ellenkező esetben az állami nyomásgyakorlás végzetes lehet. Az említett szoftvert fejlesztő cég negyvenes éveit taposó tulajdonosa egy nappal azután halt meg, hogy idén februárban aláírta a Welt 2000 Kft. eladásáról szóló megállapodást a Miniszterelnökség munkatársaival.

Kakukktojások

Az újdonsült állami cégportfólióban ugyanakkor jókora kérdőjelek is vannak. Ilyen például a banki átutalásokat bonyolító Giro Zrt. megvétele 10 milliárd forintért. A vevő a Magyar Nemzeti Bank. Közérdekkel nehéz magyarázni az Antenna Hungáriára elköltött 55,9 milliárd forintot is. A cég egyértelműen piaci szereplők konkurenciája kíván lenni a televíziós műsorsugárzás területén. Egyelőre azonban ennek csak az ára látszik. A MindigTV előfizetőinek toborzására tavaly 2,5 milliárd forint ment el (előző évben még csak egymilliárd forint volt a cég marketing- és reklámköltése), aminek eredményeként az előző évi egymilliárdos nyereség 2013-ban 29 millió forint veszteségbe fordult. A május 30-ával ismét állami tulajdonba került vállalkozás igazgatóságában mindenesetre már 2012 óta fontos személyiség, Madarász László tevékenykedik. Madarász üzlettársa volt Orbán Viktor feleségének a Szárhegy dűlő-Sárazsadány-Tokajhegyalja Kft.-ben, amíg a támadások hatására Lévai Anikó ki nem szállt a szőlőgazdaságból. És a sornak még nincs vége. A vagyongazdálkodásért felelős, frissen kinevezett fejlesztési miniszter, Seszták Miklós parlamenti meghallgatásán elmondta, hogy már tárgyalnak a Fővárosi Csatornázási Művek megvásárlásáról is. Ennél is érdekesebb elszólása volt azonban, amikor sorolta, hogy az államnak milyen stratégiai vállalatokban sikerült erősítenie a jelenlétét. A sort a Mol-lal kezdte, mellékesen hozzáfűzve, "azzal most ne foglalkozzunk, hogy ez jó befektetés volt-e". Az állam 2011-ben 507 milliárd forintot fizetett a 21 százaléknyi tulajdonért, vagyis részvényenként 19 ezer 212 forintot. Ma egy Mol-papír 12 ezer 995 forintba kerül.