Energetika háború dúl a Balkánon az oroszok és a Nyugat között

Fotó: Flickr/Bilfinger SE / Flickr/Bilfinger SE

-

Moszkva nehéz helyzetben van, mert nincs vezetéke, amivel a térségbe földgázt szállíthatna.


A balkáni gázháború csendes, de Oroszország és a Nyugat küzdelme a befolyásért a törékeny régió jövőjét befolyásolja – írja az AFP. Moszkva egyre több vereséget szenved el. A szláv és ortodox Montenegró NATO-tag lett, Macedóniában az új szociáldemokrata kormány pedig elhagyná az előző, jobboldali hatalom oroszbarát politikáját, és szintén aspirál a NATO-tagságra.

Az EU ugyan egyértelmű előnyre tett szert a helyi gazdaságokban, Oroszországnak van egy ütőkártyája: az energetika. A gáz teszi ki az EU energiafogyasztásának negyedét, és az orosz gázóriás, a Gazprom szállította 2016-ban az Európában felhasznált gáz harmadát.


Erősödő függőség

Az Unió elvárja, hogy a Balkánon is leépítsék a szénerőművek kapacitását, de cserébe a gázfüggőség erősödésére kell számítani.

"A befolyásért folyó küzdelemben Oroszország és a Nyugat között az energiakérdés a régió destabilizálódásának egyik tényezője" – mondja Timothy Less, a Nova Europa vezetője. A cég tanácsokkal látja el a térség potenciális beruházóit. "Szerbiában, Boszniában, Bulgáriában és Macedóniában


Oroszország megpróbálja a gázfüggőséget politikai függőséggé átalakítani,

hogy akadályt gördítsen a nyugati integráció elé" – mondja Less.

Az orosz befolyás az infrastrukturális hiányosságok miatt korlátok közé szorul: vezeték hiányában az orosz gáz nem éri el a régió országainak többségét. A nyugatiak abban reménykednek, hogy konkurens hálózatok támogatásával megelőzik Moszkvát.

„Délkelet-Európának ez a régiója a Nyugatot és a Keletet összekötő energetikai folyosók kereszteződésében helyezkedik el” – mondja Paskal Milo volt albán külügyminiszter. „A régió fontossága nem gazdasági potenciáljában rejlik, hanem abban, hogy tranzitövezet más stratégiai piacok irányába és tárolási kapacitásokat lehet létrehozni.”


Évekig úgy tűnt, hogy Oroszország megnyeri az energiacsatát,

de most úgy tűnik, hogy a Nyugat visszaveszi a kezdeményezést" – mondja Less.

Az elképzelések szerint az EU támogatását élvező Trans-Adriatic Pipeline (TAP) 2020-tól kezdve azerbajdzsáni gázt szállít majd Törökország irányából Görögországon és Albánián, majd az Adrián keresztül Olaszországba. A munkálatok Albániában megkezdődtek. A projekt „ha minimálisan is, de javíthatja az Európai Unió gázellátásának biztonságát" – mondja Nicolas Mazzucchi, a nemzetközi és stratégiai kapcsolatok francia intézetének (IRIS) szakértője.

Ez azonban nem elég az európaiaknak. Dolgoznak az Ionian-Adriatic Pipeline-on (IAP), amely Boszniát, Montenegrót, Albániát és Horvátországot látná el gázzal. A vállalkozás – összekötve a cseppfolyósított földgáz (LNG) fogadására képes horvátországi Krk szigeti terminállal – konkurense lenne az orosz gáznak. Májusban hét ország (Albánia, Bosznia, Bulgária, Horvátország, Koszovó, Macedónia, Montenegró) az amerikai USAID támogatásával megállapodást kötött a gázszállító hálózat fejlesztéséről, hogy csökkentsék a függőséget Oroszországtól. Szerbia és Románia nincs az aláírók között.


Műszakilag is bonyolult

Mit válaszolhatnak az oroszok? A Déli Áramlattal az orosz gáznak egész Ausztriáig el kellett volna jutnia, de a tervről 2014-ben lemondtak. A helyébe lépő Turkstreamről 2016 októberében megállapodás jött létre Ankarával, s ennek hátterét az orosz-török kapcsolatok javulása adta. Nemrég Törökországban járt Aleksandar Vucic szerb elnök, s azt mondta, szeretné, ha a gázvezetékbe országát bekötné.

A vállalkozást műszaki szempontból kényes: a Fekete-tengerben, két kilométer mélyen kellene húzódnia. Mindenekelőtt azonban geopolitikai kockázatok függvénye. Igor Dekanic, a zágrábi geológiai tanszék professzora szerint a vezeték sorsa a török-orosz-EU viszonytól, a migránskérdéstől, és Szíriától függ.