Én ki nem fizetem, inkább leülöm

Fotó: Abcúg / Hajdú D. András

-

A szemét és a gaz miatt bírságolják a telektulajdonosokat a Lyukóvölgyben és környékén. Kétszázezer forintos bírságot is kaphat az a tulaj, akinek a telkére a hegyen élők szemetet hordtak, de egy idős nénit akár ötszázezer forintra is megbüntethetnek, ha nem gazolja ki a területét még az ősszel. Az egykori hétvégi telkekből mára már semmi sem maradt, mindent szétlopkodtak, az egyik háznak még a beton alapzatát se találtuk meg.


„Úristen, ha szegény apukám ezt látná, el is ájulna!” – mondja Kiss Lászlóné Ágnes, telektulajdonos, akinek még a szülei vették a telket – írja az Abcúg.

Miközben utat törünk magunknak a szúrós vadmálna és a fej fölé érő gaztengerben Ágnes mutogatja nekünk, hogy korábban hol állt a faház, ahol az édesanyjával befőtteket főztek a kertben álló fák gyümölcséből, hol volt a szerszámos, a pince. Egy igazi kis weekend telek volt Perecesen, ahova nemcsak hétvégén mentek pihenni, hanem hétköznap is, mivel közel van a városhoz. Ma már a telekről meg sem lehet mondani, hogy magánterület, inkább néz ki úgy, mint egy növényekkel sűrűn benőtt domboldal. A fák eltűntek, csak cserjék maradtak, de még a betonlépcsőt és a ház betonalapzatát sem találtuk meg, Ágnes szerint azt is elhordták. A teleknek semmi értéke nincs, Ágnesék félnek kijárni, mégis most őket akarják megbüntetni fél millió forintra.

„Olyan gyomoridegem van most is, hogy itt vagyunk.” – súgja oda Ágnes utalva arra, hogy mennyire megviseli, hogy az egykori csodaszép telekből nem maradt semmi. – „Itt minden szomszédot ismertünk korábban, összejártunk, olyan hangulat volt, hogy csak na.”


Kiss Lászlóné Ágnes


Ágnes először 2010-ben kapott felszólítást a miskolci földhivataltól, hogy gondozza a telket, különben megbüntetik tízezer forintra. Az idős hölgy akkor írt egy levelet, amelyben részletesen elmagyarázta, hogy milyen állapotok vannak, később pedig személyesen is bement. Végül megértették a földhivatalnál, hogy egy olyan telekről van szó, amit már senki nem használ, a kerítést is elvitték körüle. Idén márciusban azonban újabb felszólítást kapott, ezúttal a katasztrófavédelemtől, hogy gazolja ki a telket őszig. Ebben a levélben már nem tízezer, hanem akár félmilliós bírságról is beszéltek.

„Bementem a katasztrófavédelemhez, és elmondtam, hogy mi ezt itt nem tudjuk rendbe tenni. Én hetven éves vagyok, a férjem is annyi. Meg egyébként is, kinek tegyük rendbe?” – kérdezi Ágnes.

Ágnes a férjével már 20 éve nem jár ki a telekre, amit még az idős hölgy gyerekkorában, csaknem 70 évvel ezelőtt vásároltak a szülei. Ágnes nem engedi a férjének, hogy kijöjjön a telekhez, mert a környéken nagyon rossz a közbiztonság, többször is összetűzésbe keveredett a férfi a helyiekkel.

A telekről először az áramot és a vizet kezdték el lopni, ezért ki kellett köttetni. Ezután pedig rohamosan romlott a hely állapota, mindent elvittek, Ágnes és a férje pedig tehetetlenek voltak.

A 22-es csapdája, hogy már eladni se tudják a telket, mert nem kell senkinek. Ágnesnek az is megfordult a fejében, hogy lemond róla, de az utca végén már 20-30 millió forintos házak és telkek vannak, ezért abban reménykedik, hogy egyszer majd hátha ez is érni fog valamennyit.



Ágnes próbált segítséget kérni az önkormányzattól, itt azonban elküldték, hogy nem tudnak segíteni, közmunkásokat magánterületre nem vezényelhetnek ki. Ágnes kétségbeesésében keresett egy trokhár embert – ahogy ő emlegeti –, akivel megállapodott, hogy tízezer forintért kigazol.

Ágnesnek nincs pénze arra, hogy a nyugdíjából kertészeket béreljen fel, de a bírságot egészen biztosan nem fogja kifizetni.

„Hát én ki nem fizetem, akkor inkább leülöm. Nem fizetek még elvből sem, mert nem én akartam ezt így. Aránylag közel van, kijönnénk a férjemmel, nyugdíjasok vagyunk és élvezhetnénk.”

Az önkormányzat semmit nem tett azért, hogy megvédjék az itteni telektulajdonosokat, növeljék a közbiztonságot, ezért nem értik az érintettek, hogy most miért őket bírságolják meg. Hasonló helyzetbe került Birtha István is, aki nem a gazos telke, hanem az odahordott szemét miatt kapott büntetést a miskolci önkormányzattól.

István telkén már messziről látszik a sűrűn benőtt cserjék mögött a több száz PET palack, a kidobált ruhadarabok, üvegek, egy vödörnyi almahéj a földre borítva. A Drenka-hegyen lévő telket még a 70-es években vásárolták István szülei, hogy gyümölcsfákat, növényeket ültessenek bele. Egészen 2006-ig termesztettek rajta, de amikor István két évvel később felment a hegyre, akkor már azt látta, hogy elvitték a kerítést, lebontották a faházat. Egy darabig még kijárt, hogy lenyírja a füvet, de aztán már a fák nagy részét is kivagdosták, ezért nem látta többet értelmét a kert gondozásának. István nem látogatott el a telekre 5-6 éven keresztül, egészen addig, amíg meg nem kapta felszólítást, hogy tüntesse el a szemetet a telkéről, amit nem ő rakott oda. Az önkormányzati felszólításban ötezer forinttól kétszázezer forintig terjedő büntetés volt feltüntetve.



„Nem is a bírság összege, hanem maga a tény, hogy más szemetét én vigyem el” – magyarázza István, egykori építészeti művezető.

Az első felszólításnál István felháborodott: márpedig ő nem viszi el más szemetét. A második felszólítás után viszont bement az önkormányzathoz, hogy megoldást találjanak a problémára, ugyanis a Lyukóvölgyben nincs szemétszállítás és konténerek sincsenek kihelyezve. Istvánnak azt javasolták, hogy vigye a szemetet hulladékudvarba, oda azonban csak építési törmeléket lehet szállítani, háztartási hulladékot nem. Végül István nem tehetett mást, felment az autójával a hegyre és összeszedte a szemetet. Tíz zsák gyűlt össze, amiket két fuvarban hozott le és végül a saját kukája mellé rakta őket. De még így se szedte össze mindet, ráadásul a szemét folyamatosan újratermelődik. Októberben újabb felszólítást kapott, hogy vigye el a szemetet 20 napon belül.

„Kénytelen leszek megint elvinni, de már erősen gondolkodom rajta, hogy jogi útra terelem a dolgot” – mondja István.

István megkereste a Miskolci Önkormányzati Rendészetet is, de ők csak akkor tudják megbüntetni a szemetelőket, ha épp rajtakapják őket, addig viszont a telek tulajdonosa felel a szemétért.



István nagyon szívesen megszabadulna a telektől, de már akkor sem kellett senkinek, amikor még nem volt ennyire rossz állapotban.

Lukács Gergő is hasonló problémákkal küzd, ő is felszólítást kapott az önkormányzattól, hogy vigye el a szemetet a telkéről, pedig arról korábban Gergő a lyukóvölgyi állapotok miatt teljesen lemondott. Minket sem szeretett volna kikísérni a telekhez, mert többet nem akarja oda betenni a lábát.

Gergő is kapott egy felszólítást, hogy húsz napon belül vigye el a szemetet különben kétszázezer forintig terjedő bírságra számíthat. Gergő írt egy levelet az önkormányzatnak, amiben felhívta a figyelmüket arra, hogy Lyukóvölgyben nincs szemétszállítás és autóval sem lehet feljutni.

„Ha az önkormányzat nem oldja meg a szemétszállítást, nem járhatók az utak, nem biztosítják a közbiztonságot, akkor milyen jogon büntetnek meg engem? Hiszen ő miattuk lett értéktelen a telek” – írta Gergő a levélben, amiben követeli azt is, hogy vonják vissza a felszólítást.

Gergő azóta sem kapott választ, ezért azt tervezgeti, hogy feljelenti a várost, de arra is gondolt, hogy flashmobszerűen hordjanak szemetet a városháza elé.

„Ha én szemetelek, akkor büntessenek meg, de egyébként meg ne” – mondja a férfi.

Gergő is abba a csapdába esett, mint a többiek: nem tudja eladni a telket, mert nincs értéke. Felajánlhatná a Nemzeti Földalapkezelő Szervezetnek, de akkor a kezelési költségekért még neki kellene tizenötezer forintot fizetnie.

A szemét ügyében megkerestük a Miskolci Önkormányzatot, a gazos telkek miatt pedig a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság Miskolci Katasztrófavédelmi Kirendeltségéhez címeztünk egy levelet. A cikk megjelenéséig nem kaptunk választ, de amint válaszolnak, frissítjük a cikket.