Elnézést, ez már diktatúra?

Fotó: AFP / DON EMMERT / AFP / DON EMMERT

-

Tippek és trükkök kezdő diktátoroknak jogvédőktől. Az orosz civil szervezetek Putyintól, az amerikaiak Obamától szenvednek.


Parádés időzítéssel szervezett emberi jogi konferenciát az INCLO (International Network of Civil Liberties Organizations) és a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) éppen arra a napra, amikor kiderült, hogy a kormány mely civil szervezetek miatt ugrott neki a Norvég Alapnak, ráadásul a kommentelésnek is véget vetne az Alkotmánybíróság. A „Nem civilnek való vidék – emberi jogi szervezetek túlélési stratégiái egyre ellenségesebb környezetben” című rendezvényen több hasznos tanács is elhangzott, milyen jelekre érdemes odafigyelni, hogy észrevegyük, ha egy ország a diktatúra felé halad. Haraszti Miklós, aki 2012 óta az ENSZ fehéroroszországi emberi jogi megbízottja, arra figyelmeztetett, hogy nem helytálló az az állítás, hogy Lukasenko vezeti Európa utolsó diktatúráját. „Fehéroroszország inkább az élen van azok között az országok között, ahol manapság azt állítják, náluk van az egyetlen igazi demokrácia” – beszélt Haraszti Miklós azokról az államokról, ahol rendkívül népszerű a vezető, még úgy is, hogy hatalomra kerülése után megváltoztatja a választási szabályokat, hogy bebetonozhassa magát. A fehérorosz diktatúra eszköztára:
  1. Minden nyilvános tevékenységhez engedélyre van szükség.
  2. Semmi ne kapjon engedélyt.
  3. Minden engedély nélküli cselekedetet azonnal bűncselekménnyé kell nyilvánítani.
Érkezett példa egy másik – szintén nem túl demokratikus – államból, Azerbajdzsánból is, ahol ugyan létezhetnek civil szervezetek, de a kormány sportot űz az ellehetetlenítésükből. Az aktivistákat rendszeresen zaklatják, adócsalással vagy kémkedéssel vádolják, „ha pedig nincs más eszköz, nyilvános helyen rájuk támad pár kigyúrt férfi, majd a civileket viszik el garázdaságért” – idéz példákat Haraszti. tasz Rév István, a Közép-európai Egyetem történelem- és politológiaprofesszora, az OSA Archívum igazgatója arra a párhuzamra hívta fel a figyelmet, amely a radikálpopulista kormányok és a watchdog szervezetek között vannak. Ugyanis mindkettő alapvetően morális nyelven beszél. A populista kormányfők éberséget, átláthatóságot és azonnali cselekvést ígérnek, miközben a jogvédő szervezetek is a transzparenciát hiányolják, és éberen figyelik a politikai elit minden rezdülését, „a watchdog szervezeteket ugyanakkor nem tévesztheti meg a populizmus”. Ahogy Putyin akarja Oroszország és az emberi jogok kapcsolata sosem volt egyértelmű. Az elmúlt években közel ötvenezer orosz NGO (nem kormányzati, civil szervezet) szűnt meg. Pavel Csikov vezető emberi jogi képviselő szerint a civilek léte elsősorban Putyintól függ, aki 2004-ben úgy nyilatkozott: nem tetszenek neki a külföldről is pénzhez jutó civil szervezetek. Egy évre rá már szigorú törvény szabályozta az NGO-k működését, 2006-ban  pedig a hatóságok 8000 szervezetet számoltak fel, és további ötvenezret vontak vizsgálat alá.
„Jött Medvegyev, és a 2008-as elnökválasztáson megígérte, hogy elnökként békén hagyja a civileket. Utána négy évig egyetlen eljárás sem indult. Így manipulálják a  civil társadalmat”
– mondja az orosz és a tatár fővárosokban is emberi jogi szervezeteket irányító Csikov. A Kreml persze semmit nem bíz a véletlenre, ezért megalkották az „idegen ügynök” törvényt. Eszerint idegen ügynökként kezelik minden olyan civil szervezet tagjait, amely valaha is elfogadott pénzt külföldről, vagy amely politikai tevékenységet folytat vagy tervez. Egyiptomban sem bánnak kesztyűs kézzel a jogvédőkkel, Amr Abdel Rahman arra a következtetésre jutott, hogy az erős politikai polarizáció akár terrorcselekményekhez is vezethet. De van, hogy az állam terrorizálja a civileket: így történt Kairóban is, amikor rendőrök rohanták le a Freedom House helyi irodáját. Az amerikai és egyiptomi alkalmazottakat kémkedéssel vádolták; előbbieket kimenekítette saját országuk, utóbbiakkal szemben még él a vád. Obama a mélypont Egészen más típusú emberi jogi problémákkal kell szembenéznie Anthony D. Romerónak, a legnagyobb amerikai szabadságjogi jogvédő szervezet, az American Civil Liberties Union  ügyvezető igazgatójának. Bár leszögezte, hogy nem egy autoriter országból jön, ráadásul az Egyesült Államokban az emberi jogok hatalmas fejlődésen mentek át, úgy érzi, Barack Obama elnöksége alatt Amerika már nem tarthatja magát az emberi jogok védelmezőjének. Romero, aki 13 éve vezeti az amerikai jogvédő szervezetet, azt mondta, 2001. szeptember 11-e előtt eszébe sem jutott, hogy foglyokat kínozhatnak az Egyesült Államokban.
„Obama ugyan csökkentette a lehetséges kínzási formákat, de elnöksége alatt így is már 183 esetben alkalmazták a waterboarding technikát”
– utalt a jogvédő a terroristákkal szemben alkalmazott vízbefojtásos kihallgatási formára. De szóba került Guantanamo esete is, ahol közel 180 rabot tartanak fogva. Vannak, akik már 12 éve ülnek ott anélkül, hogy hivatalosan megvádolták volna őket. Mikor éhségsztrájkba kezdtek, az Obama-adminisztráció bírósághoz fordult és – a jogvédők legnagyobb megdöbbenésére – megkapták a jogot a kényszertáplálásra. A Stanford Egyetemen végzett Romero szerint az amerikai demokrácia akkor korrumpálódott végleg, amikor 2013 márciusában Ron Wyden szenátor megkérdezte James Clappert, az NSA (nemzeti hírszerzés) főigazgatóját, hogy beosztottjai gyűjtöttek-e bármilyen adatot amerikai állampolgárokról, Clapper pedig csak annyit mondott: „Nem, uram”.
 „Hazudott a szenátus előtt, mégsem állítják bíróság elé. Ha Edward Snowden visszatérne az Egyesült Államokba, akkor életfogytiglant kapna”
– érzékeltette az amerikai jogvédők vezetője, hogy a kiskapuk néha olyan nagyra nőnek, amekkorára kell, és nem csak Magyarországon. A hatalom ellensúlyai Szabó Máté Dániel, a TASZ szakmai igazgatója kijelentette: Magyarországon az elmúlt néhány évben minden a független intézmények elfoglalásáról és függővé tételéről szólt. „Érdekes, hogy az április 6-i választás másnapján a kormány első nyilvános megszólalásában a civilek financiális forrásai, a Norvég Alap ellenőrzésének szándékáról beszélt.” Kapronczay Stefánia Kapronczay Stefánia, a TASZ ügyvezetője  szerint az elmúlt időszakban globálisan megfigyelhető tendencia, hogy az államhatalom a demokratikusan működő, nyílt társadalmat egyre zártabbá formálja. „Az emberi jogi civil szervezeteknek ebben a helyzetben a hatalom ellensúlyává kell válniuk.” Ha kíváncsi, itthon mit szól a kormány a külföldi forrásokhoz is jutó civil szervezetekhez, akkor ide mindenképpen kattintson!