Életfogytiglani börtönre ítélték a balkáni mészárost

Fotó: AFP/POOL / PETER DEJONG

-

A tábornok nem vett részt az ítélet ismertetésén. A védelem szerint a halálán van.


Bűnösnek találta a hágai Nemzetközi Törvényszék Ratko Mladićot, a boszniai szerbek hadseregének volt parancsnokát. A Mladić elleni 11 pontos vádiratban népirtás, háborús bűnök és emberiesség elleni bűncselekmények – gyilkosság, deportálás, kényszerkitelepítés, üldözés, túszejtés – szerepeltek.

A bűncselekményeket az 1992-1995-ös boszniai háború idején követték el. A legsúlyosabb vádpont szerint Mladić részt vett a srebrenicai népirtásban, amikor a boszniai szerb erők mintegy nyolcezer bosnyák férfit és fiút gyilkoltak meg 1995 júliusában. Mladić irányította a boszniai szerbek haderejét akkor, amikor a cél a bosnyákok és horvátok tartós eltávolítása volt. Az ügyészség életfogytig tartó börtönbüntetés kiszabását kérte, a védelem a tábornok felmentését kérte.

Az ítélethirdetést váratlan szünet szakította meg. Mladić rosszullétre panaszkodott, és az elhúzódó szünet után védelme azt állította, hogy a tábornok állapota a magas vérnyomás miatt válságos. A védelem azt kérte, hogy a bíró ne olvassa fel az indoklást, csak az összefoglalót és hirdesse ki az ítéletet.

Alphons Orie tanácsvezető bíró elutasította a kérést, mert az orvosok szerint a vádlott vérnyomása stabilizálódott, és nincs egészségügyi akadálya annak, hogy részt vegyen a tárgyaláson. Ennek hallatán Mladić kiabálni kezdett a bírókkal, és ezért kivezettették a teremből. Az ítélethirdetéskor nem volt a teremben, egy másik helyiségből hallgathatta meg, ahogy – nem jogerősen – életfogytiglani börtönbüntetésre ítélik.

Mladić egészségi állapota a négy évig húzódó eljárás ideje alatt gyakran volt központi kérdés. A védelem gyakran állította, hogy a vádlott rendkívül beteg, és azt próbálta elérni, hogy Szerbiába vagy Oroszországba távozhasson gyógykezelésre. A belgrádi kormány garanciát is vállalt, hogy minden idézésre visszaküldi Hágába a vádlottat. A Törvényszék azonban elutasította a védelem indítványait.


A bíróság mérlege

Mladić elsőfokú ítéletének kihirdetése egy korszak végét is jelenti. A boszniai szerb haderő háborús parancsnoka volt az első, aki ellen a volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűnök ügyében illetékes tribunális vádat emelt. Egyúttal ő lett az utolsó, aki felett a Törvényszék ebben a formában ítélkezett.


A Törvényszék ugyanis megszűnik létezni, helyét az ENSZ új szervezete, a Nemzetközi Büntetőbíróságok Mechanizmusa veszi át. A tábornok fellebbezését már ott fogják tárgyalni.

A volt Jugoszlávia utódállamaiban a hágai Törvényszék munkájának megítélése vegyes. Elsősorban Szerbiában elégedetlenek az ítélkezéssel, és úgy tartják, hogy aránytalanul sok szerb háborús bűnöst ítéltek el. Azt is nehezményezik, hogy a Törvényszék – valóban nem feltétlenül érthető módon – felmentett olyan szerb, horvát, albán és bosnyák vádlottakat, akik szerbellenes atrocitásokban vettek részt.


A fegyelmezett katona

Mladić a jugoszláv néphadsereg tisztjeként kezdte meg karrierjét. Ahogy a soknemzetiségű ország válsága egyre súlyosabb méreteket öltött, az elkötelezetten kommunista tábornokok a nekik tetsző szövetségeseket a szerbiai vezetésben vélték megtalálni. Úgy gondolták, hogy Slobodan Milošević ugyanazt akarja, mint ők: a szocialista Jugoszlávia megmentését.


Későn értették meg, hogy a szerb elnöknek más tervei vannak. Belgrád Jugoszlávia felbomlásában lehetőséget látott, és a szerbek lakta területeket akarta egy új államalakulatba integrálni – ez az, amit a sajtóban Nagy-Szerbiaként emlegetnek. A belgrádi kormány fellázította és felfegyverezte a horvátországi szerbeket – ők az ún. Szerb Krajina Köztársaságot kiáltották ki –, majd a műveletet kiterjesztette Boszniára is.

Ugyanis a bosnyákok és a boszniai horvátok is az elszakadásra voksoltak, Milošević pedig úgy gondolta, hogy Bosznia és Hercegovina szerbek lakta részét megszerzi magának. A boszniai szerbek bojkottálták a függetlenségi referendumot, és kikiáltották a boszniai Szerb Köztársaságot.

Mladić, a fegyelmezett és már némi horvátországi tapasztalattal rendelkező katona 1992 májusában lett az új, el nem ismert államalakulat fegyveres erejének parancsnoka. A haderőt a jugpszláv hadsereg hozta létre úgy, hogy a boszniai születésű szerb katonákat átirányította Boszniába.

A boszniai háború rendkívül kegyetlen volt, és minden résztvevője súlyos bűncselekményeket követett el amint elég ereje és fegyvere lett hozzá. A kezdeti bosnyák-horvát szövetség felbomlott – a szerbek után a horvátok is akartak egy drabot szerezni az országból, az ún. Nyugat-Hercegovina területét –, és mindenki harcolt mindenki ellen.

Néhány mozzanat azonban brutalitásában különösen emlékezetes marad. Az egyik ilyen Sarajevo ostroma. Fővárost ilyen sokáig még nem tartottak ostrom alatt a hadviselés történetében. A támadás 1992 áprilisában kezdődött, és 1996 februárjában ért véget. Az 1425 napos ostromnak 14 ezer áldozata volt, köztük 5 és fél ezer civil.



A boszniai szerb vezetés – Mladić és az elnök, Radovan Karadžić – koncentrációs táborokat is működtettek, Srebrenica férfi lakosságát pedig kiírtották a település elfoglalása után.


A rejtőzködés évei

A boszniai háborúnak a daytoni békeszerződés vetett véget. A tábornoknak ez a háború végét jelentette, és egy ideig úgy tűnt, arra készül, hogy Belgrádban telepedik le nyugdíjasként. Elvileg minden oka meglett volna erre. Ott volt a lakása, a pénzt pedig – ahogy a háború ideje alatt végig – tiszttársaival együtt a szerb hadseregtől kapott.


Amikor azonban patrónusa, Milošević megbukott, és evidens lett, hogy a hágai Törvényszék nem tesz le a perről, Mladićnak nyoma veszett. Ma már tudni lehet azt, amit akkoriban csak sejteni lehetett: a szerb hadsereg létesítményeiben rejtőzködött, és ehhez a logisztikai segítséget is kapott. Az szinte mindegy, hogy a demokrata kormány vagy túl gyenge volt, hogy elmozdítsa – kockázatosnak tartva egy ilyen lépést –, vagy konformista. A lényeg, hogy a tábornok éveket nyert.

A belgrádi kormány fokozatosan vonat meg a támogatást Mladićtól, és eljött egy pillanat, amikor a körözött tábornok már csak néhány emberre támazkodhatott. Fegyveres már nem volt közöttük. A legkomolyabb problémát az orvosi ellátás hiánya okozhatta, Mladić már túl volt legalább két agyvérzésen, mire Hágába vitték. A tárgyalás egy pillanatában azt mondta: a hágai orvosok mentették meg életét.

2011 májusában, egy Nagybecskerek-közeli faluban találták meg a rendőrség és a titkosszolgálat emberei. Öregnek, betegnek és elhanyagoltnak tűnt. Olyan rossz állapotban volt, hogy letartóztatása után az ügyész nem tudta kihallgatni. A bíróság azonban nem sokat vacillált, és úgy döntött, Mladić elég egészséges ahhoz, hogy kiadják a Törvényszéknek.

Május végén érkezett meg hollandiai börtönébe, és egy évvel később kezdődött meg a per, aminek a végén életfogytiglanra ítélték a volt Jugoszlávia különösen kegyetlen sírásóinak egyikét.