Egykulcsos adó: felemás eredmények

Techet Péter

VITAZÁRÓ


Az elmúlt bő egy hétben több szempontból szóltak cikkeink arról a bizonyos egy kulcsról, amely azonban országonként, megközelítésenként mást-mást jelenthet. Magyarországon például az egykulcsos adó csak a személyi jövedelemadóra vonatkozik, ráadásul gyakorlatilag – a családi támogatás okán – két kulcsosnak tekinthető. Kérdéses, hogy így mennyiben valósítható meg az egykulcsos adó jelentette számos előny, a vállalkozókedv beindulásától az adómorál erősödésén túl az egyszerűsödésig. Azon szerzők, akik az egykulcsos adó mellett érvelnek, nem a magyar megoldást tekintik modellértékűnek, hanem sokkal inkább az azóta már visszavont szlovák megoldást, amelyben valóban egyetlen kulcs létezett majd minden adónemben. Ráadásul a szlovák modell példaértékűen azon következményekkel járt, amelyeket az egykulcsos adó hívei Magyarországon is elvárnának: Szlovákiában felpörgött a gazdaság, egyszerűsödött az adórendszer, s az adópolitika serkentette a vállalkozói kedvet. Miközben a társadalmi egyenlőtlenség ott is egyre növekedett, mert nem mindenkinek van eleve lehetősége kreativitásra, vállalkozásra – és így számukra az egykulcsos adó a társadalmi szolidaritás felmondását jelenti csupán. Aki az egykulcsos adó előnyeire kiváncsi, az bizonyosan nézzen körül Pozsonyban és környékén, az ellenfeleknek meg ott van Kelet-Szlovákia elmaradottsága példaként. Mi a helyzet Magyarországon? Van-e olyan öntudatos, kreatív, vállalkozó polgárság, amelynek egykulcsos adóval történő támogatása legalább az ország valamely pontján nálunk is pozsonyi állapotokat eredményezne? Vagy ezen polgárság hiányában az egykulcsos adó pusztán a jövedelmi különbségeket növeli? Amikor a Fidesz – ugyan a 2010-es választások előtt nem ígért ilyesmit – bevezette a sajátosan magyaros "egykulcsos" adót (amely csak az szja-ra vonatkozik, és eleve kétkulcsos), akkor a fő érv éppen az volt, amit Barbara Kolm, a bécsi Hayek Intézet igazgatója is említett, miszerint az egykulcsos adó energiákat, kreativitást szabadít fel, beindítja a vállalkozókedvet, és ezzel munkát teremt, azaz végső soron a szegények helyzetén javít. Nem nevezhetjük egészen sikertelennek e tervet, elvégre az eltervezett következmények egyes elemei már mostanra bekövetkeztek. Így például az elmúlt négy évben tényleg több pénz maradt a magas keresetűeknél. Sikeres az Orbán-kormány „egykulcsos adója“ azonban csak akkor lehet, ha majd a magas jövedelműeknél maradt többletjövedelmek növekvő belső fogyasztást, több vállalkozást és több munkahelyet eredményeznek. A félidőben Váradi Balázs egyelőre még úgy látja, hogy a magyar „egykulcsos adó“ „néhány pozitív elemet is tartalmazó, tanulságos kudarc". Szlovákiában később visszavonták az egész egykulcsos adót, egyfajta tanulságos részsikert hagyva hátra; Magyarországon viszont még bizonyosan marad egy darabig az úgy-ahogy egykulcsos adó, így egyrészről kiderülhet, hogy mi is hosszú távon a magyar tanulság, másrészről talán a kormány is levonja az eddigi tanulságokból (a félig üres, félig teli eredményekböl) a következtetéseit.

Kiknek használ az egykulcsos adó?


A jól kereső felső középosztálynak
A tehetséges és szorgalmas embereknek

SZAVAZAT UTÁN