Egy mesterséges intelligencia stand up-ol majd a tudósok előtt

Fotó: Thinkstock / Thinkstock

-

A legújabb Turing­-teszt az egyre népszerűbb TED-konferenciákhoz kapcsolódik. A nézőket és a tudós publikumot kell meggyőznie a mesterséges intelligenciának. Hiteles háromperces előadást fog tartani.


A vancouveri TED 2014-en Chris Anderson és Peter Diamandis újabb X-díjat jelentett be. Ezúttal a mesterségesintelligencia-fejlesztők fognak versenyezni. A győztes gépnek egy TED-konferencián kell háromperces prezentációt tartania, amelyet nemcsak ő ad elő, hanem maga is ír. A közönség tapssal szavaz, miközben a gép – sétálva, gurulva, akárhogy – elhagyja a pódiumot. A zsűri előzetesen kidolgoz száz témát, a közönség pedig dönt, melyikről beszéljen az MI. Harminc perce lesz a prezentáció előkészítésére. A tapsvihar után Chris Anderson két kérdését kell megválaszolnia, majd szakértői panel ítélkezik róla. Mindaddig, amíg nem születik látványos előadást tartó és a fődíjat besöprő MI, évente kap átmeneti díjat az évad legjobbja. Egyelőre ennyit tudni a szabályokról, valamint azt, hogy kidolgozásukban a résztvevőkre – nyilvánvalóan nem a mesterséges intelligenciákra, hanem fejlesztőikre – is számítanak a szervezők. A gép formájáról sem született még döntés. Fizikai robot vagy testetlen hangrendszer, esetleg avatár? Alighanem bármelyik, de az eddigi tapasztalatok alapján robot lehet a kortárs Turing-teszt befutója.



A mindenféle gépi tudatosságot vizsgáló híres és sokat bírált tesztet a mostoha sorsú angol matematikusról és MI-előfutárról, Alan Turingról (1912–1954) nevezték el. 1950-ben dolgozta ki az alapokat jelentő imitációs játék módszert. „Három ember játssza: egy férfi (A), egy nő (B) és egy kérdező (C), aki bármilyen nemű lehet” – írta. – „A kérdező a másik kettőtől elzárt szobában tartózkodik. A játék célja a kérdező számára az, hogy megállapítsa, a másik kettő közül melyik a férfi, melyik a nő. Hogy a hangszín se segíthesse, a válaszokat írásban, vagy még jobb, ha gépírással adják meg. Most kérdezzük meg: mi történik, ha A szerepét egy gép veszi át? Vajon a kérdező ugyanolyan gyakran fog rosszul dönteni, ha a játékot így játsszák, mint akkor, ha a játék egy férfi és egy nő között zajlik? E kérdések helyettesítik az eredeti kérdésünket: tudnak-e a gépek gondolkodni?” A teszt népszerű lett, a szép reménnyel induló mesterséges intelligenciák pedig sorra megbuktak. Elterjedt formájának lényege, hogy a tesztelő személy billentyűzet és monitor közvetítésével különböző témájú kérdéseket tesz fel az általa nem látott, nem hallott két tesztalanynak. Az egyik ember, a másik gép, de mindketten ember mivoltukról igyekeznek meggyőzni a kérdezőt. A kérdések a focitól kezdve a történelemig, az időjárástól a matematikáig az élet minden területére vonatkoznak. Ha a tesztelő hosszas faggatózást követően sem tudja egyértelműen megállapítani, hogy melyik az ember, a gép átment a vizsgán.

-


A legújabb változatokban, az optikai érzékelést vizsgálva, videojelet is használnak már, és léteznek speciális, például zenei változatok is. Néhány jól körülhatárolható, szűk témakörre korlátozódó kérdésekkel vizsgálható szakterület legfejlettebb képviselőit leszámítva egyetlen gépet sem ítéltek még mesterségesen intelligensnek. Mindezek fényében az MI X-díj az eddigiektől részben eltérő izgalmas és szórakoztató kezdeményezés, újabb látványos kísérlet a világközvélemény felhívására: hiába temetik régóta a mesterségesintelligencia-kutatásokat, a szakterület él és virágzik. Az „átmeneti győztes” megoldások idővel úgyis a hétköznapok szerves részeivé válnak, csak akkor már nem MI-nek fogjuk hívni őket.