Egy Mars-bázison se mennénk egymás agyára

Fotó: MDRS / MDRS

-

Nők nélkül egyszerűbb lenne a Marson élni, de akkor gyorsan ki is halnánk onnan. Ha ez megússzuk, még mindig megölheti a telepeseket a napszél. Egyelőre csak a Földön gyakorlunk, hogy milyen lesz a Marson ásni.


A Hold mellett a Mars volt az űrverseny legnépszerűbb célpontja. Alig két évvel a holdraszállás után landolt az első szonda a Marson. Igaz, a szovjet szondával csak húsz másodpercig volt kapcsolata a földi irányítóközpontnak. Az amerikaiak első űrszondája a Viking-program keretein belül négy évvel később szállt le a bolygón, és először kutatott alaposabban élet után a Marson. Ember viszont még sosem jutott el a vörös bolygóra. A Mars gyorsabb és alaposabb megismerését ember által végzett felszíni vizsgálatok segíthetnék, az odajutás azonban problémás. A bolygó kétszázszor távolabb van a Földtől, mint a Hold, ráadásul a Marsra küldött űrszondák mintegy háromnegyede eltűnik vagy elromlik útközben, vagy leszállás után. A közel kétévente felbocsátott űrszondák mellett, földi szimulációkkal tesztelik, hogyan tudnák az asztronauták a felszínen élve, dolgozva felfedezni a bolygót.


-


A legújabb - a legénység pszichés állapotát is vizsgáló - kísérletet a NASA indította Hawaii legnagyobb szigetén. A választás nem azért esett a trópusi szigetre, mert a szkafandert nem viselő tudósok remekül érzik majd magukat, hanem mert Mauna Loa vulkán miatt a talaj itt nagyon hasonlít a Marséhoz. A kísérlet időtartama négy hónap, ez alatt hat önkéntesnek kell együtt élnie egy ezer négyzetméteres, kupola formájú bázison. „Különböző stresszhatásoknak tesszük ki őket”- mondta Kim Binsted a kutatás vezetője. A résztvevők olyan lassítással fognak internetezni, mintha valóban a Marson lennének, csak heti nyolc percnyi zuhanyozásra lesz lehetőségük, és közel harminc kilós szkafanderben kell járniuk a trópusi hőségben.

Miért játszunk marsosdit?

„A marsi szimulációk ismeretterjesztő játékok, amik felhívják a figyelmet a marsi élet alternatívájára. De nincs igazi tudományos jelentőségük, még ha mellékesen vannak eredményeik is. Ezekkel nem lehet teljesen felkészíteni egy embert arra, hogy milyen lesz, amikor ténylegesen elmegy a Marsra” - mondta a VS-nek Hargitai Henrik, az Eötvös Loránd Tudomány Egyetem adjunktusa. Hargitai geológusként kétszer is részt vett a Mars Society által szervezett húsznapos kísérletekben az utahi, sivatagi Mars-bázison (MDRS). Hargitai szerint a földi kísérletek pszichológiailag érdekesek lehetnek, de a növénytermesztési lehetőségeket például nem érdemes vizsgálni, hiába hasonló a sivatagi talaj. „Pszichológiai szempontból sem lehet igazán pontos képet adni. Azt, hogy nincs légkör, vagy nincs segítség, ha nagyon nagy gond lenne -  ezt a tudatállapotot nem lehet szimulálni” - mondta Hargitai. Szerinte az ilyen programoknak inkább az célja, hogy felhívják a figyelmet az űrkutatásra és támogatást szerezzenek a megvalósítására. Hargitai másodszorra egy általa szervezett magyar csapattal, a Hungaromars expedíció keretei között utazott a Grand Canyon közeli Mars-bázisra, amin részt vett Hirsch Tibor filmtörténész is.  Hirsch szerint a Mars Society által szervezett expedícióknak az a célja, hogy köztudatban maradjon a Mars-utazás lehetősége.


„A formai része nagyon komoly volt: késleltették az internetkapcsolatot a Föld-Mars távolságnak megfelelően 20 perccel, az objektumot űrruhában lehetett elhagyni, az étel pedig ahhoz volt hasonló, amit az űrhajósok esznek. De mivel senki nem ellenőrzött minket folyamatosan, aki akarta, nem mindig tartotta magát szigorúan a szabályokhoz” - mesélte Hirsch. A program során az utazás egyik támogatója, az MTA Pszichológia Kutatóintézet is végzett egy kísérletet. A bázison lakók kaptak egy-egy MP3-felvevőkészüléket, amibe minden nap el kellett mondani az aznapi érzelmeiket. A kutatók szerint a beszéd egyes jellemzőinek változása alkalmas lehet egy jövőbeni Mars-expedíció során fellépő pszichés probléma felismerésére.

Az Antarktiszon, ott még marsibb az idő

„Kicsit bizarr dolog volt, mivel azt kellett eljátszani, hogy a Marson kutatunk. Közben pedig az első este bekopogtatott a futurisztikus bázisunkra három-négy cowboy, akik elveszett teheneket kerestek ” - mesélte mosolyogva Hirsch. Az esti pihenőt megzavaró cowboyok ugyan nincsenek a Marson, de az ott is ugyanúgy probléma lehet, hogy quadozás közben a por belemegy a szkafanderekbe. A növénytermesztés, amit a szimulációk során tesztelnek nem biztos, hogy a Marson is ugyanúgy működni fog, hiszen eltérő a napsugárzás intenzitása. A ritka légkör, az alacsony felszíni nyomás és a mágneses tér gyengesége is nagy problémákat jelenthet.

„Ha jönne egy napvihar, akkor azonnal meghalna mindenki.”

Ez a mágneses tér gyengeségéből fakad, ami az ózonpajzsot és a magnetoszférát jelenti: ezek felelnek a légkör és a felszín megóvásáért a világűrből érkező töltött részecskék folyamatos támadásától. És nem csak a bolygó felszínén várják problémák a leendő Marsra készülőket. „Egy űrszonda mérései alapján a sugárzás mértéke az utazás során a halálos adag százszorosa lehet” - teszi hozzá Hargitai, ezzel is hangsúlyozva, hogy sokkal nehezebb és bonyolultabb eljutni a Marsra, mint a Holdra.


-


mars 5

A Mars Society Utah államban levő bázisa a szimuláció alacsonyabb szintjének számít: létezik három hónapos szimuláció Észak-Kanadában, sötétben, mint a marsi éjszakákon. A déli-sarki Concordia állomáson is végeznek nemzetközi keretek között folyó kísérletsorozatokat, ahol szintén vizsgálják a legénység pszichológiai állapotát. Az MTA Pszichológiai Intézet is részt vett az egyik, Cognipole névre hallgató kísérletben: az önként jelentkezők agyi elektromos tevékenységét tanulmányozták. A magyar csoport olaszokkal és belgákkal együttműködve az alvásmintázat és kognitív működés változásait vizsgálja. Az alvászavarok és az oxigénhiányos környezet ugyanúgy nehezíti az űrhajósok és a sarkkutatók munkáját: a sarkvidéki helyszín tökéletes a szimulációhoz.  Olyan feladatokat végeztetnek az önként jelentkezőkkel, amivel az agy prefrontális részét tesztelik: ez a terület felelős a cselekvés legfelsőbb szintű irányításáért.

Hargitai szerint a legjobb hely az Antarktisz földi Mars expedíciókra. „Nincs orvos, akkor sem ha valami komoly baj történne. A fűtésen múlik az életük, az első repülő pedig csak akkor jön, mikor kitavaszodik. Ott hónapokig csak magukra számíthatnak. Ez már sokkal közelebb állhat pszichológiailag a Marson való élethez: a legénység ott is teljesen magára van utalva”- véli Hargitai.

MDRS, Mars Desert Research Station

-


Nem mennénk egymás agyára

Az első teljes idejű Mars-utazás szimulációjára Moszkvában került sor a 2010-es Mars500 nevű projekt keretében: egy speciális kamrában hatfős legénységgel szimulálták egy teljes idejű küldetést: a 250 napos odautat, 30 napos felszíni munkát és 240 napos hazautazást. Az eredmények alapján nincsenek pszichológiai akadályai az emberes Mars-utazásnak, bár a kísérlet szerint ehhez szükséges néhány feltétel. Egyrészt az önként jelentkezőket olyan szempontok szerint választották ki, amiket egyébként is figyelnek a valódi űrhajósok kiválasztásánál. Másrészt a siker szempontjából nagyon fontos volt, hogy a legénység minden tagjának volt egy saját szobácskája. A kísérlet legfontosabb tanulsága a személyes tér szükségessége. A ma tervezett űrhajók azonban jóval kisebbek annál, hogy mindenkinek legyen külön helye, ahová elvonulhat. A Mars500 eredményei szerint nők nélkül problémamentesebb lenne az utazás, bár kérdés, hogy így hogyan lehetne fenntartható élet a Marson. A hawaii kísérlet során viszont a hat emberből három nő.