Egy karrier szimbolikája

A franciák történelmi tettek hajtottak végre azzal, hogy 0-2-ről visszajöttek egy vb-pótselejtezőn. Izland a végsőkig küzdött, szereplése nagy tanulság lehet számunkra, mint ahogy az is, hogy a minket Bukarestben lesöprő román válogatottnak szemernyi esélye sem volt a görögök ellen. De ne áltassuk magunkat, ebből semmire sem fogunk emlékezni pár év múlva. Ez az este Cristiano Ronaldóról szólt, és az ő egy meccsbe sűrített pályafutásáról.


A Svédország elleni vb-pótselejtező gyakorlatilag kottára visszaadta Cristiano Ronaldo teljes pályafutását. A kételyek és a cáfolatok csatáját. Amikor még jobbszélsőként játszott Sir Alex Ferguson keze alatt a Manchester Unitedben, az volt a lemez, hogy jól cselez, de túl zselés a haja, sokat hisztizik, mégsem cselez olyan jól, és különben is, majd ha nagycsapatok ellen bizonyít, akkor beszélhetünk róla. Ez volt a szurkolói oldal. Arról, hogy a háttérben mi állt, sok mindent elmond Rene Meulensteen visszaemlékezése erről az időszakról. „Tudtam, mit akar Ronaldo. A világ legjobbja akart lenni, az én dolgom pedig az volt, hogy segítsek neki ebben. Ízekre szedtük a játékát, az adottságait, végül azt mondtam neki: a cseleiddel, a technikai képzettségeddel és sebességeddel el fogjuk érni, hogy kiszámíthatatlan támadó váljon belőled. Viszont javítani kell a hozzáállásodon, mert befolyásolja a döntéseidet. Jelenleg csak magadért játszol, hogy te legyél a középpontban, hogy felhívd magadra a figyelmet. Ennek a csapattársaid nem sok hasznát látják. Több gólt kell lőnöd, sokkal többet. És Ronaldo azonnal elfogadta mindezt.” „Megtanítottam, hogy ne akarjon tökéletes gólokat lőni. A gól az gól, darabra mérik. Három pozícióra osztottuk a pályát. 1 – kapu előtti ziccer, 2 – szélső betörés, 3 – távoli lövés. És semmi mást nem gyakoroltunk, csak a befejezéseket. Belsővel, külsővel, emelve, erőből, ésszel, kapásból – a lényeg, hogy egyetlen érintéssel. Nincs igazítás. Minden elemből négyes sorozatokat csináltunk, míg csukott szemmel szét nem lőtte a kaput.”


A 2008-as szezon felénél 27 gólnál járt Ronaldo úgy, hogy az előző bajnokságban összesen 17 találata volt. De még nem volt vége a kiképzésnek. Meulensteen elégedetlen volt Ronaldo pályán mutatott viselkedésével, a testbeszédével, ezért összevágott róla egy videót. A grimaszokból, a hisztikből, a vállvonogatásokból. Aztán adott neki egy másik klipet, ami Peléhez és Muhammad Alihoz hasonló világsztárok testbeszédét mutatta meg. Ronaldo ezt az üzenetet is világosan felfogta, és 42 góllal zárta a szezont egy nagyon szimbolikus fordulóponttal: a 2008-as BL-döntővel, amelyet megnyert a Uniteddel. Nem maradtak nyitott kérdések. Ekkora bizonyított a kicsapatok ellen, a nagycsapatok ellen, és a Chelsea elleni BL-döntőn is. Igaz, megint – vagy még mindig – voltak kondérhuszárok, hiszen a kupa sorsa büntetőkkel dőlt el, és a Unitedből Ronaldo volt az egyetlen, aki kihagyta. Ha John Terry nem csúszik el az ötödik sorozatban, ez a döntő Ronaldo bakijáról maradt volna emlékezetes. Helyette most arra emlékszünk, hogy ő volt a United egyetlen gólszerzője a rendes játékidőben. Ronaldo megint bizonyított.


Ezután nem lehetett kérdés, hogy útja egyenesen vezet a Real Madridhoz, de itt is kikezdték. Lehetett okos, nagyon okos, csak épp elég okos nem: a Messivel való örökös összehasonlítgatások árnyékában élt, és a Guardiola-korszak alatt ebben nem volt sok köszönet. Azért külön is megtalálták, hogy finoman szólva sem gólérzékeny a Barca ellen. Aztán a tendencia előbb megfordult, majd egyenesen fejre állt. Mourinho első spanyolországi trófeája a 2011-es Spanyol Kupa volt. A győztes gólt (1-0) Ronaldo szerezte a 103. percben. Ezt követte a 2012-es spanyol bajnoki cím: a mindent eldöntő meccsen Ronaldo három perccel a Barca egyenlítését követően megszerezte a győztes gólt (1-2) a Camp Nouban, amivel gyakorlatilag bajnok lett a Real. 2012 augusztus, Spanyol Szuperkupa: a győztes gólt (2-1) megint csak Ronaldo lőtte. Röviden: Mourinho három kupát nyert a Reallal, és mind a hármat Ronaldo lőtte neki. Ismét bizonyított. Ha van valami, amivel még meg lehetett találni, akkor az a portugál válogatott, úristen, egyszer sem tudták legyőzni Izraelt a csoportban, most mi lesz itt. A svédek ellen sorsdöntő meccsek előtt állt a csapat. Ha elbuknak, lehet, hogy Ronaldót sosem látjuk többet világbajnokságon, arról nem beszélve, hogy ha elbuknak, idén biztosan nem szerzi vissza Messitől az Aranylabdát, de vébé nélkül jövőre sem. Szóval vébé plusz Aranylabda-esély, semmiség, mindennapos eset, csak ennyi volt a tét. Erre lőtt Ronaldo egy négyest a két meccsen, és bár Zlatan Ibrahimovic is kitett magáért a duplájával, neki ezen az estén csak a szimpatikus vesztes szerepe jutott.


Ronaldo egymaga elintézte a párharcot oda-vissza, és megint bebizonyította: lehet, hogy a futball showbiznisz, és benne Ibra az egyik legnagyobb rocksztár, de alapjában véve a tehetség és az alázat még mindig verhetetlen páros, ha pusztán arról van szó, hogy menjünk ki a pályára, és játsszuk le a meccset. És ez így van rendjén. Eredmények Svédország–Portugália 2-3 (összesítésben 2-4) (Ibrahimovic 68., 72., illetve Cristiano Ronaldo 50., 77., 79.) Románia–Görögország 1-1 (összesítésben 2-4) (Toroszidisz öngól 55., illetve Mitroglu 23.) Franciaország–Ukrajna 3-0 (összesítésben 3-2) (Sakho 22., Benzema 34., Huszev öngól 72.) Horvátország–Izland 2-0 (összesítésben 2-0) (Mandzukic 27., Srna 47.)