Egy bravúrral vb-éremért mehetnénk

A ma kezdődő női kézilabda-világbajnokságnak Eb-bronzérmesként vág neki a norvég kapitány, Karl Erik Böhn betegsége miatt az örökös beugró Hajdu János által vezetett magyar válogatott. A helyszín ismerős, tavaly az Eb-t is Szerbia rendezte; a magyar válogatott erősnek tűnő, de itt-ott lyukas kerettel próbálja meg teljesíteni a szövetség óvatos elvárását, a legjobb nyolcba jutást. Néhány kulcsszó és kifejezés köré csoportosítva vesszük sorra a magyar válogatottat érintő legfontosabb kérdéseket.


Kockázatkerülés - az mindig van. Az érmekre fixált magyar sporttársadalom hajlamos irreális elvárásokat támasztani egy-egy csapatunkkal szemben. Mindez női kézilabdában nem is tűnik annyira elrugaszkodottnak, hiszen Magyarország Eb-bronzérmes, mi adjuk a BL-győztest, és jobbára erős válogatottunk van. Mégsem véletlen, hogy a szövetség csak a legjobb nyolcba jutást jelölte meg célként, hiszen a csapatunkban túlságosan sok a lyukas poszt, az ideálisnál sokkal jobban függünk néhány játékosunk aktuális formájától, és persze könnyebb lesz sikernek eladni a papírformának vehető negyeddöntőt. A magyar válogatott közepesen nehéz csoportba került, klasszis ellenfele nem lesz, de hasonló erősségű csapatokkal találkozni fog. Ha sikerül megnyerni a csoportot (a németekkel és a románokkal leszünk harcban az első helyért), akkor tényleg hasonló lesz a helyzet, mint a Hajdu nagy sikerét hozó olimpián: egyetlen bravúrral egészen az elődöntőig lehet jutni. A magyar válogatott képes erre, hiszen a belső posztokon bőven eléri a nemzetközi elit szintjét. A kérdés inkább az, hogy a vékonyabbnak tűnő széleken, beállóban és kapusposzton kifut-e egy olyan teljesítmény, ami nem nullázza le az átlövők és irányítók biztosította előnyt.

-


Vicces Nevek Világbajnoksága helyett - Mivel a világbajnokság jóval gyengébb, mint egy Eb mezőnye, érthetetlen, hogy – ha nem is első számú játékosként – miért nem vittünk magunkkal néhány olyan játékost, akikre néhány év múlva a csapatunkat építhetjük. Sirián Szederke és Planéta Szimonetta már nemzetközi rutinnal is rendelkeznek, ráadásul mindketten hiányposzton játszanak: Szederke Heidi Lökétől tanulja a beállós szakmát Győrben, a veszprémi Szimonetta pedig balkezes jobbátlövő – az a fajta, aki átlövésgólt is tud lőni. Egyrészt rejtély, másrészt a magyar sport közegét tekintve egyáltalán nem meglepő a válogatási elvrendszer. Tény, jelen pillanatban talán valóban ez a legerősebb összerakható keret, de két év múlva nagyon fog fájni, hogy a most kimaradók első nemzetközi tornájukon már eredménykényszerben játszanak, holott lehetne már mögöttük két tornányi rutin is. Klasszis vs. klasszisteljesítmény - Az nagyon nem ugyanaz. Az első azt takarja, aki rosszabb napjain is hoz egy erős átlagot, ha pedig elkapja a fonalat, nem lehet megállítani. Az utóbbit kis túlzással bárki tudja hozni, de fontos különbség, hogy itt nem karaktervonásról, hanem jó sportformáról van szó, ami, az előbbivel ellentétben, mulandó. A magyar válogatottnak van másfél klasszisa (a fél Tomori Zsuzsa, aki képességeit tekintve egyértelműen ebbe a kategóriába tartozik...), ami kevésnek tűnik, ezért a sikeresség záloga az lesz, hogy a jó képességű spílerekből mikor és hányszor jön ki az a bizonyos klasszisteljesítmény.


Kapitány és edző - Hajdu János beugróként játszott már olimpiai elődöntőt a női csapattal, és hasonló felállásban irányította a férfi válogatottat is anno. A szakember most Karl Erik Böhnt, a leukémival kezelt norvég kapitányt fogja helyettesíteni, méghozzá a legutóbb frenetikus sikerrel zárult beugrásához roppant hasonló körülmények között. A 2008-as olimpián a magyar csapat elvergődte magát a negyeddöntőig, ahol visszaváltott, és beledöngölte a parkettbe a végső győzelemre is esélyesnek tartott Romániát, Hajdu pedig mennybe ment. Már játékosként sejteni lehetett, hogy Siti Bea kézilabda karrierje nem ér végét a KEK-, EHF-kupa, Bajnokok Ligája-, és Európa-bajnoki győzelmekkel. A szimpatikus klasszisból nagyszerű edző lett, nem véletlen, hogy Karl Erik Böhn kinevezésekor azonnal Sitit kérte fel segédedzőjének, és maga a norvég kapitány sem tagadta, hogy óriási szerepe volt a tavaly decemberi Európa-bajnoki bronzérem megszerzésében. Amikor a norvég kapitány betegsége miatt a szövetség az utódját kereste, a játékosok és a szakma is Sitire szavazott, de ő közölte, még tanulja a szakmát, és bármilyen csábító is a lehetőség, egyelőre megmaradna másodedzőnek. Siti nem csak a meccsek kontrollálásában vállal majd szerepet, de ideális összekötő kapocs a játékosok és a kapitány között is. Fontos lesz még a „páros kapcsolat” abból a szempontból, hogy képesek lesznek-e követni Görbicz passzait azok, akik nem egy klubban játszanak a világ legjobb társaihoz szokott zsenivel, és reméljük, hogy nem kell majd sokszor használnunk a Tomori Zsuzsa – sportpszichológus szókapcsolatot. Tomori az Eb-n egyszerre volt pozitív és negatív hős. Most kijelenthető, hogy csak akkor érhetünk el komoly sikert, ha az ő teljesítménye nagyszerű kézilabdatudása kiaknázásában merül ki. Menetrend 2013. december 7., szombat, 14:45: Magyarország−Csehország 2013. december 9., hétfő, 14:45: Tunézia−Magyarország 2013. december 10., kedd, 19:15: Magyarország−Ausztrália 2013. december 12., csütörtök, 19:15: Románia−Magyarország 2013. december 13., péntek, 17:00: Magyarország−Németország