Dyga Zsombor, aki nem adta a szűzlányt a Filmalap kezébe

Fotó: Vs.hu/Hirling Bálint / Vs.hu/Hirling Bálint

-

HÁTTÉR

A Couch Surf rendezőjét arról kérdeztük, hogy miért kerülték meg a hamarosan mozikba kerülő filmmel az állami támogatást, és hogy melyik az a film, amelyiknek az ötlete ugyan remekül hangzik, de Vajnáék egyelőre megvétózták a megvalósítását. A kanapékra is rátértünk egy kicsit.


A 2009-es Köntörfalak óta a Couch Surf az első mozikba kerülő Dyga-film. Végtelenül könnyed, tíz perces kisfilmekből összerakott játékfilm, amely a rendező szerint igazi szerelemgyerek, egy hobbiprojekt. Lassan készült, csak amikor idő és kedv volt rá, és csak akkor fejezték be, amikor mindent késznek éreztek. Miért a kanapét választottad központi motívumnak? Érdekelnek a dolgok, amelyek körbevesznek bennünket, és szerintem az emberiség egyik közös pontja a kanapé. Olyan mindennapi tárgy, ami vallástól, etnikumtól, és minden mástól függetlenül, mindenki nappalijának a közepén megtalálható. És valószínűleg sokan vagyunk, akiknek legalább egy katartikus vagy krízishelyzet volt az életében, amelyet a kanapéján kellett, hogy megéljen. Az volt a kérdés tehát, hogy vajon miket láthatott a kanapé. Melyik jeleneteket írtad te a filmben? Mészöly Ági írta a Kerekes Vicás epizódot, Köbli Norbi pedig a jó részeket, tehát a Terápiát, a Folt hátán foltot, meg a Dramaturgiát. A maradékot pedig én. Köbli Norbi ötletei tetszenek neked a legjobban? Nem, azok a közönségnek tetszenek a legjobban. A Folt hátán folt, meg a Dramaturgia az abszolút kedvenc, meg persze a Pokol kapuja. Ez egyébként egy sokkal emészthetetlenebb filmnek indult, és azzal, hogy bejött Köbli Norbi meg Mészöly Ági, és meghozták a saját kis történeteiket, átbillent egy kicsit a közönség felé az egész. Miért lett volna emészthetetlenebb? Mert kevésbé magyarázó, kevésbé történetközpontú. Az enyémek klasszikus minitörténetek voltak. Inkább csak egy állapotot, egyfajta létezést mutattak meg. Ehhez képest Norbi történetei sokkal inkább eseményközpontúak.


-


Én azt vettem észre, hogy nem is mindegyik jelenethez lett volna szükség kanapéra. Nem tudom, az én fejemben maximum három olyan történet van, amelyiknek nincs közvetlenül köze a kanapéhoz. Az összes többinek viszont igen. A száműzött kanapé, a terápiás, a lecserélt, aztán amelyikben eldugják a drogot, mind elengedhetetlenek a történetekhez. Mik maradtak ki a filmből? Két jelent maradt ki összesen. Az egyiket az időjárás tette lehetetlenné, a Tátrában forgattunk, egy gyönyörű őszi panorámában kétezer méter magasan, de akkora köd volt, hogy a felvételen a színészek gyakorlatilag egy fehér valami előtt állnak, és nem látszik semmi a vásznon. A másik jelenet Sztarenki Dórinak és Molnár Gusztávnak egy bájos időutazós szituációja, amelynek a sorsa végül a vágóasztalon dőlt el, és nem került bele a filmbe. Egyszer azt nyilatkoztad, hogy ez a film könnyedebb hangvételű, mint a Köntörfalak. Miért akartál könnyedebb filmet csinálni? Igen, könnyebb, de a szkecsfilm azért megint egy olyan vállalás ami nem a közönségről szól. Ez egy alacsony költségvetésű film, amiben bátran mertem kísérletezni. Tulajdonképpen egy stúdiólemezt akartam filmre vinni, A és B oldallal, 12 számmal, ahogy azt kell. Van intrója, meg outroja, kötelező 3-4 slágere, céltalan játékos száma, és felkavarós drámai vonala is. Sokrétű, és színes palettát akartam, ahol a mögöttes szál adja az egységet.


A film nem állami támogatásból készült. Pályáztatok az ötlettel annak idején a Filmalaphoz? Nem pályáztunk, mert ez egy nagyon pici és lendületes történet, amely alkotói szándékból született, nem pedig azért, mert valaki pénzt adott rá. Major Pisti producerrel elő lehetett teremteni a pénzt anélkül, hogy nekünk bármiféle komoly procedúrába bele kellett volna ugranunk. Nyilván, ha több száz milliós film lett volna, akkor pályázunk, de ez egy rém egyszerű történet, és szerettem volna tiszta maradni. Féltél, hogy esetleg beleszólnak? Nem féltem, csak nem voltam rá kíváncsi. Illetve még csak ezt sem mondom, mert mindenkinek a véleményére kíváncsi vagyok, csak hát ott, ha valaki véleményt mond, azt jobb megfogadni, és annak mentén vinni tovább a dolgot. Én azonban nem akartam átszabni a könyvet, ezt akartam filmre vinni, nem mást. Mennyibe került a film? Épp annyiba került, amennyi szükséges volt ehhez a filmhez. Egy forint nem hiányzott, egy darab kompromisszumot nem kellett kötni hozzá. Ebben a filmben minden pont úgy van, ahogy lennie kellett. A lakások díszletek inkább vagy a stábtagok, a barátok lakásán forgattatok? Bérelt lakásokban forgattunk, olyanokban, amelyekhez nem kellett hozzányúlni, készen kaptuk őket. Koncepció volt, hogy ezt a filmet csak akkor tudjuk megcsinálni kevés pénzből, ha a helyszíneken nem kell alakítani, nem kell még egy ágyat odacipelni, és nincs szükség berendezésre, technikára, vagy akár építészetre. A helyszínek nagy része idegen emberek valódi lakása volt, amit kibéreltünk. A tengerészes az egyetlen jelenet, ahol díszlet van, de az is egy spanyol filmnek a díszlete, ahova egy éjszaka belógtunk. Engedélyetek azért volt? Igen, Major Pisti egyik spanyol produkciójának a díszlete volt ez.


Három évig tartott a forgatás. Nem árt a filmnek az elhúzódó alkotómunka? Sokszor nem tesz jót egy filmnek, ha elhúzódik a készítés, de magyar film esetében ez szerintem ritka probléma. Inkább a fordítottja a jellemző, mikor pont két héttel korábban zárják az anyagot, mint kéne. Nekünk jó volt, hogy többször, tiszta fejjel vissza tudtunk hozzá térni, és Juci (Czakó Judit vágó -a szerk.) addig csiszolgathatta, amíg jónak nem látta. Mi történt 2011 óta ezzel a filmmel? Úgy tudom, rendezőasszisztensként dolgoztál időközben, ezért húzódott a forgatás. Hál'istennek nekem, Czakó Judit vágónak és Marosi Gábor operatőrnek is rengeteg más munkája volt, úgyhogy ráérősen készítettük a magunk moziját, csak mikor jólesett. Miért dolgozol asszisztensként is? Mert baromira élvezem. Nem filmrendezőként gondolok magamra. Inkább egy olyan ember vagyok, akit iszonyatosan izgat a filmkészítés, és szereti a forgatást, még ha másé is az. Ugyan csinálom a magam dolgait mint filmrendező, de ezen kívül mindig ott van az asszisztenskedés is. Ha évi 90 napot nem vagyok setben, akkor nyűgös vagyok. Külföldi filmben asszisztáltál már? Egy lengyel filmben igen, de azt hiszem, angolul nem tudnám olyan jól irányítani a munkát és egy egész stábot, mint magyarul. Annyira meg nem vagyok első asszisztens, hogy mindenáron a külföld legyen a cél. Nekem ez élvezkedés, úgyhogy nem számít semmi más, csak az, hogy ki rendezi a filmet, ki az operatőre, és milyen a forgatókönyv. Csak olyan filmekben asszisztálok, ahol nagyon szeretnék ott lenni.


-


Mi a helyzet a Heaven consultinggal, készül már a következő nagyjátékfilmed? Nem sok minden történt vele a utóbbi időben. Kaptunk rá egy csomó pénzt külföldről, pályáztunk is vele itthon, de nem kaptunk végül semmit sem. Aztán decemberben forgattam hozzá egy pilotot, ami elég jól sikerült, úgyhogy futunk vele megint egy kört, de nincs sok remény. Ez már pont az a történet, amit nem tudunk egy lendületből és kevés pénzből megcsinálni, és kéne hozzá a Filmalap. Miről szólna a film? Egy luxuskörülmények között élő, 180-as IQ-jú, Márti nevű, kisgyermekét otthon nevelő nőről. Kertészkedés közben bevillan neki az évszázad legnagyobb üzlete. Amivel az ezotéria világában akkorát robbant, hogy még odaát, a túlvilágon is intézkedni kényszerül a magasságos. Sajnos egyre kevesebb az esélyem hogy összejöjjön. Majd a pilot lendít rajta... Meglátjuk. Ez egy szatíra emberek hitéről, és ez lehet, hogy ellenérzéseket vált ki sokakból. Márti egy olyan üzletet talál ki, amivel milliárdokat tud olyan emberektől beszedni, akik egyébként milliókat költenek a saját sírjukra, vagy egész nap telefonálgatnak abba a műsorba, ahol azzal hitegetik őket, hogy a tévén keresztül segítenek rajtuk. Ez nagyon aktuális dolog, reggeltől estig ez megy a tévében, mi ezt a jelenséget próbáltuk valahogy megfogni. A Filmalap megkerülésével, külföldi pénzekkel nem valósulhatna meg? Dehogynem, éppen most tárgyalunk Cate Blanchettel, és akkor ő majd hoz egy csomó pénzt. Nem, viccet félretéve, ezzel nem lehet az alapot megkerülni, a külföldi finanszírozás pedig nagyon gyermekcipőben jár, úgyhogy nem biztató a helyzet.