Digitális eszközökkel harcolnának a festmények szappanosodása ellen

Fotó: Ed Bierman

-

A restaurátoroknak nem kellene mintákat venni és ezért nem is károsítanák a képeket.


Különböző kémiai reakciók miatt apránként egyre sötétebbé válik Georgia O'Keeffe híresen élénk festményeinek egy része. A restaurátorok abban bíznak, hogy újfajta digitális képalkotási eszközökkel lassítani tudják a károk kialakulását. Sante Fe-i és Chicago környéki szakemberek fejlett háromdimenziós képalkotási technológia megalkotásáról szóló terveket jelentettek be. Az eszköz segítene az O'Keeffe és más művészek festményein megjelenő káros lerakódások észlelését.

O'Keeffe festményeinek megóvására már 2011-ben megkezdődtek az erőfeszítések nagyfelbontású képalkotással. Ezzel elkerülhetővé vált, hogy mintát kelljen venni a művekből, ez ugyanis károsíthatta volna őket.

Ahogy a festmények öregszenek, káros szappanlerakódások jelenhetnek meg rajtuk. Ez akkor fordul elő, ha az olajfestékben lévő zsírok kölcsönhatásba lépnek a pigmentekben vagy a száradásért felelős szerek lúgos összetevőivel. A festményeken parányi hólyagok tűnnek fel, amelyek homokszemekre emlékeztető kitüremkedéssé alakulnak. Dale Kronkright, a Santa Fe-i Georgia O'Keeffe Múzeum restaurátora szerint szabad szemmel is láthatók. Ezernyi ilyen szennyeződés észrevehetően sötétebbé tesz egy festményt.

A jelenség nemcsak az amerikai festőnő hatalmas virágokat és az új-mexikói sivatagot ábrázoló ikonikus képeit, hanem a múzeumokban őrzött 20. századi olajfestmények jórészét érinti, Dale Kronkright szerint részben azért, mert az akkoriban használt professzionális minőségű vásznakat száradásgátló zsírokkal vagy olajokkal kezelték.

A károsodás mértékét feltáró képalkotó technológia kifejlesztésére az O'Keeffe-múzeum, a Northwestern Egyetem és a Chicagói Art Institute 350 ezer dollárost támogatást nyert el. A projekt célja egy olyan rendszer létrehozása, amelybe bármelyik restaurátor feltöltheti az elemzésre szánt felvételeket. A tudósok még mindig nem értik teljesen a lerakódások kialakulásának okát és sebességét, bár a hőmérséklet és a páratartalom változása az első számú gyanúsítottak között van. A technika fejlődésével már nem kell legalább bélyegnagyságú mintát venni a vizsgálatokhoz.

O'Keeffe művei különleges lehetőséget adnak a szappanlerakódás kialakulásának vizsgálatára, mert rendkívül sokat tudni az anyagokról és a technikákról, amelyeket hat évtizedet felölelő pályafutása során több mint 800 képet festett. A szappanosodás 2011-ben tűnt fel a múzeum szakembereinek, miután egy vándorkiállítás képei látható, de nem a szállításhoz köthető károsodásokkal tértek vissza az intézménybe. "Ellenőrzés nélkül


a szennyeződések száma és kiterjedése is nőni fog"

– mondta Kronkright. Becslése szerint öt festményen egészen biztosan a szappanosodás okozta károk mutathatók ki a múzeumban, és O'Keeffe műveinek 90 százalékát fenyegetheti a probléma.