Denver Broncos vs Seattle Seahawks – Egymást kioltó csapatok?

Fotó: Getty Images / István Hajdu

-

HÁTTÉR

Az idei Super Bowl képlete nagyon egyszerű: a két legjobb csapat találkozik egymással, és a legjobb támadósor küzd majd a legjobb védelem ellen.


A Denver Broncos támadósoráról már leírták párszor, hogy idén olyat produkáltak, amilyet offense még soha az NFL történetében: 606 pontot és 76 touchdownt szereztek, valamint 5477 yardot tettek meg passzjátékkal. Ezek még akkor is csillagászati számok, ha figyelembe vesszük azt, hogy a liga játékfelfogása folyamatosan tolódik el a passzjáték felé, és a szabályváltozások is sokkal könnyebbé teszik a passzjátékot, mint amilyen korábban volt. (Az olyan okosságokról, mint spéci, hipermodern kesztyű, nem is beszélve.) A Broncos támadósora tehát félelmetes, benne a liga legjobb irányítója, és minden idők talán legjobbja ezen a poszton, Peyton Manning dirigál a center mögül. Három kezdő elkapója, Eric Decker, Wes Welker és Demaryius Thomas közül nehéz megmondani, melyik a veszélyesebb, ráadásul mindegyikük egészen más karakter, és Knowshon Moreno vezetésével még jól működő futójátékot is szolgáltat az alakulat. Mindent összevetve ez nem az a svájcibicska-offense, inkább egy fénykardhoz hasonlít, amely legyőzhetetlen fegyver, ha egy jedi kezébe kerül. Peyton Manning pedig valószínűleg jedi, vagy legalábbis úgy csinál: elmetrükköket alkalmaz a támadófal mögött, és olvas az ellenfél védelmének gondolataiban.


Ha nem tegnap kezdett az ember NFL-t nézni, akkor persze, tudhatja, hogy az egésznek a kulcsa a támadó falban található. A legjobb támadósor csak akkor lehet a legjobb, ha a liga legjobb – vagy egyik legjobb – támadó fala vigyáz az irányítóra, és nyit lyukakat a futónak. Mivel a Denvernél a potmétereket erőteljesen a passzjáték felé tekerik, itt a falemberek fő feladata Peyton Manning védelmezése, és ebben utolérhetetlenek is voltak: az egész szezonban alig tudott valaki a 37 éves irányító közelébe férkőzni. Márpedig, ha Manning zavartalanul választhat célpontjai közül, vagy várhat, amíg valaki tisztára játssza magát, akkor nem lehet megállítani, és olyan számokat dobál össze, amilyeneket korábban senki – idén pedig pontosan ez történt. A Seattle Seahawks azonban a liga legjobb védelmével rendelkezik, tehát ha valaki, akkor ők lehetnek azok, aki megállíthatják Manninget. Mivel viszont a Denver Broncosnak még az egészen jó védelmekkel rendelkező csapatok ellen is ment a foci, egyértelműen őket tekinthetjük a döntő esélyeseinek. A Seahawks #D azért megtesz majd minden tőle telhetőt, és mivel nemcsak a liga legjobb secondaryjével rendelkeznek, de Cliff Avril és Michael Bennett is nagymester a QB-k lezúzásában, és az egész bagázs kimondottan a passzjáték levédekezésére, illetve a labdaszerzésre van kihegyezve, a Denver veterán irányítója egyértelműen idei legnehezebb ellenfelével néz szembe a MetLife Stadionban.


A labdaszerzés különösen fontos lesz ezen a mérkőzésen, ugyanis a Seattle-nek azon kell munkálkodnia, hogy Manning, és szorgos kis társai lehetőleg zsibbadtra üljék a feneküket a döntőben, mert ha sokáig vannak a pályán, akkor nem lehet megverni őket. Ennek érdekében, amint a Russell Wilson és Marshawn Lynch nevével fémjelzett támadókat lekényszeríti a Denver védelme a pályáról, Bobby Wagneréknek meg kell próbálniuk olyan gyorsan visszaszerezniük a labdát, amilyen gyorsan csak lehet. Mivel 28 interceptionnel és 17 kierőszakolt fumble-lel rendelkeztek, az alapszakaszban, vagyis mindkét kategóriában verték a mezőnyt, ők a legrátermettebbek a melóra. Amennyivel gyengébb, vagy pontosabban fogalmazva, kevésbé kiváló a Broncos védelme, nagyjából annyival kevésbé jó a Seattle támadósora a másik csapatrészhez képest, tehát bárkinél legyen is a labda, éles küzdelem várható a meccs végéig. Annál is inkább, mert ahogyan a Seahawks támadói inkább futójátékban erősek, úgy a Broncos védői is komfortosabban mozognak, ha az ellenfél futójátékot választott. Persze, itt is van egy nehezen kezelhető ember, Marshawn Lynch, a futójáték Peyton Manningje, aki ha szörny üzemmódba kapcsol, akkor egyszerűen nem lehet megállítani.


Figyelemreméltó a Seattle irányítója, Russell Wilson is, aki 180 centijével egyrészt a liga legalacsonyabbja ezen a poszton, másrészt pedig a tavalyi újoncok közül ő az első, aki eljutott a Super Bowlba. Pusztán termete miatt öt másik irányítót is hamarabb választottak ki a 2012-es játékosbörzén, azonban mozgékony, intelligens és elképesztően magabiztos játékával – melyet igyekszik kedvencéről, a hasonlóan alacsony Drew Breesről mintázni –, azonnal a kezdőben találta magát első szezonja legelején, és azóta hazai pályán mindössze egyetlen meccset veszített el. Az egyetlen gond, hogy mintha visszaesett volna a formája az idei rájátszásra, ami nem is csoda, hiszen nem feltétlenül várható el egy másodéves játékostól, hogy szezonokon keresztül állandóan a legmagasabb színvonalon teljesítsen. Ugyanakkor a kezére játszhat, hogy tapasztalatlansága miatt nincs rajta nyomás. Senki nem szól egy szót sem, ha elveszti a Super Bowlt Peyton Manning ellen, még akkor sem fog kikapni, ha egy sor butaságot csinál, és rajta megy el a meccs. A viszonylagos esélytelenség miatt Wilson tehát felszabadultan játszhat, nem kell túlvállalnia magát, viszont egy-két váratlan húzással akár csapata javára is fordíthatja a meccset. A hosszú passzokat például ő dobta a leghatékonyabban az alapszakaszban, vagyis a futás ellen berendezkedő Denver-védelmet érheti meglepetés, ha egy jól eladott play-actiont követően elsül Wilson karja...


Mivel a támadósorok egy súlycsoportban vannak az ellenfél védelmével, még az is lehet, hogy a speciális egységek egy szerencsésen/szerencsétlenül alakuló akciója lesz majd döntő befolyással a mérkőzésre. Mivel egyik társaság sem igazán szorult rá a special teams munkájára a szezon során, jó néhány, eddig be nem vetett trükk és ász van ott az edzői stáb ingujjában, ráadásul a Super Bowl előtt két hét állt a csapatok rendelkezésére, hogy betanuljanak egy-egy mutatványt, ami életmentő lehet a meccsen. Ez persze, a többi csapatrészre is vonatkozik, ahogyan az is, hogy a half-time show miatt a Super Bowlban extra hosszú idő jut az edzőknek az elemzésre, és a játékterv kiigazítására vagyis senki ne lepődjön meg, ha alapvetően változik majd meg a játék képe a második félidőre. Super Bowl XLVIII Denver Broncos–Seattle Seahawks, Sport2, 0:30

NFL-szótár

támadó fal/offensive line – öt nagydarab fazon (center, két guard és két tackle), feladatuk az irányító védelme secondary – a védők hátsó, alapesetben négy játékosból (free safety, strong safety, két cornerback) álló egysége, elsődleges feladata a passzjáték elleni védekezés QB/quarterback/irányító – a támadósor legfontosabb játékosa, az edzői utasítás után ő mondja ki a végső szót arról, hogy milyen akció következik, ő indítja el a játékot,  és ő kapja meg először a labdát, majd passzal keresi egy társát, vagy átnyújtja egy futónak, esetleg saját maga próbál meg futásból előrehaladni interception – labdaszerzés, a védő az irányító passzának lefülelésével jut a játékszerhez fumble – a labda elejtése azelőtt, hogy földre került a futónak minősülő játékos; ilyenkor aki kapja, marja play-action – futójátéknak álcázott passzjáték: az irányító úgy tesz, mintha átnyújtaná a labdát a futónak, de magánál tartja azt, és passzal próbálja megjátszani egyik célpontját special teams – a rúgásoknál pályára küldött csapategység