Dacolva a kritikákkal: ez lesz a tankönyv, és kész!

Fotó: MTI/Máthé Zoltán / MTI/Máthé Zoltán

-

Az oktatás államosítása a szabályozott piacgazdaság egy újabb területét tünteti el. A minisztérium kötelezi az iskolákat, hogy – az egyébként eddig is általa kontrollált – tankönyvjegyzékből csak az ő ajánlatát, egyet-kettőt választhassanak. A szakmai és érdekvédelmi szervezetek hüledeznek, bár a tanárok a piaccal korábban sem voltak megbékélve.


„Sikerült ugyanabba a folyóba lépni, mint 10 éve” – mondta a VS-nek Aáry-Tamás Lajos, az oktatási jogok biztosa. Akkor az ő vizsgálata után húzták le az összes listáról a romákat sértő Bánhegyi-féle etikatankönyvet. A szerző most újból felkerült a minisztériumi listára. Az iskolák számára kötelezően ajánlottan előírt csomagban megint szerepel néhány olyan kiadvány, amelyről nem volt vita vagy szakmai egyeztetés – mondta a biztos.

Hoffmann Rózsa köznevelésért felelős államtitkár néhány napja küldte szét az iskoláknak azt a szűkített listát, amelyről a tanárok kiválaszthatják a könyveket. A „Javasolt kiadványok listája” újbeszélül azt jelenti, hogy – az egyik kísérőlevél tanúsága szerint – kötelezően javasolt: a tankerületek ugyanis a rendelés után ellenőrzik, hogy csak erről a listáról választottak-e könyveket az iskolák. A korábbi több száz könyvből álló lista néhány kiadványra szűkült. A VS birtokába került levélben szerepel, hogy „az állam nagy erőfeszítéseket tesz a tankönyvellátás színvonalának emelésére és a hatékonyság javítására. Ez teszi lehetővé, hogy a javasolt listán szereplő tankönyvárak lényegesen alacsonyabbak a korábbi évek árainál.” Később kiderült, ez utóbbi sem igaz minden könyvre.


Hogy is volt ez korábban? – Baltával műteni

A tankönyvkiadás 1991-ig állami monopólium volt, most újra azzá vált. Az „elmúlthúszévben” az állam szabályozóként működött: engedélyezte a tankönyvvé nyilvánítást, de a tankönyvellátás szabadpiaci tevékenység volt. Ez a piac azonban sajátos: a terméket a tanár választja, nem az, aki fogyasztja (ez a gyerek), illetve kifizeti (ez a szülő, illetve az állam).
A Fidesz oktatási kormányzata most a minőségre hivatkozik, holott a minőségbiztosítás eddig is állami feladat volt: a tankönyvvé nyilvánítás révén csak az oktatási koncepcióknak megfelelő tankönyvek készülhettek. És az olcsóságra hivatkozás is sántít: a tankönyvjegyzékbe eddig is csak olyan könyv kerülhetett, melynek ára nem haladta meg a tárca által évente meghatározott legmagasabb árat.
A kiadók intenzív marketingtevékenységgel igyekeztek meggyőzni az iskolákat a saját tankönyveikről. Az orvoslátogatókhoz hasonló meggyőzések, kiadók által szervezett továbbképzések, ingyenes tanári segédletek, bázisiskolák, melyek ingyen kapják a tankönyveket, cserében pedig népszerűsítik azokat máshol: a 15 milliárdos biztos piac 90%-án tíz nagy kiadó osztozott.
Egy 2006-os tanulmány szerint  a tanárok választásában a kiadók munkatársainak lényegesen nagyobb szerep jutott, mint a pedagógiai intézetek független szakembereinek. A tanulmány megemlíti „a marketing terén a piacon élen járó” Apáczai Kiadót, amely a rendelési nagyságtól függően különböző mértékű „visszatérítést” ad az iskoláknak. Egy másik kiadó munkatársa elmondta, hogy az „egzisztenciálisan kiszolgáltatott pedagógusok azért nem rendelik meg kiadványaikat, mert az igazgató vagy az önkormányzat arra utasítja őket, hogy apáczais könyvből tanítsanak”. Az egzisztenciális kiszolgáltatottság biztos alapja lesz 2014-től is a megfelelő tankönyvrendelésnek.
Egy 2000-ben készült TÁRKI-vizsgálat szerint a tankönyvfelelősök 80%-a szűkítette volna a kínálatot. Az egyik interjúalany szerint: „Ha egy-egy tantárgyhoz, mondjam azt, hogy csak 12 féle tankönyv áll rendelkezésre, vajon a pedagógusnak van-e módja mind a 12 tankönyvet áttanulmányozni és kiválasztani, hogy melyik a legmegfelelőbb tartalmi szempontból?


„Alul meg oktalan állat”

Most a néhány kiválasztott tankönyv mellett új, kísérleti könyveket is fejleszt az állami Oktatáskutatási és Fejlesztési Intézet. Ezek színvonala ellen kifakadt a Magyartanárok Egyesülete. Facebook-oldalukra kitették a 9. osztályosoknak szánt irodalomkönyv egyik mintaoldalát „NEM HÍRCSÁRDA, VALÓDI!” kommentálással.

A görög istenek és a mitológia

A szatírról szóló részt idézték. A görögök „érezték, hogy miközben az ember okos, a teste néha nagyon nem okos, olyan, mintha az ember fölül okos lenne, alul meg oktalan állat, ekkor azt mesélték, hogy léteznek olyan lények az erdőben, akik alul kecskék, felül emberek, ők a szatírok, akik éjjel az erdőben szaladgálnak és nőkre fáj a foguk...” Az oktatásvezetés válaszul közölte, a kísérleti tankönyvek változhatnak.

A Történelemtanárok Egylete és a Hajnal István Kör is tiltakozott, mondván, a tankönyvpiacot és a szabad tankönyvválasztást megőrzendő értéknek tartja. Azt pedig elfogadhatatlannak, hogy az állami iskolákban a következő tanévre két-három tankönyvből lehet évfolyamonként választani, ez ugyanis nem tényleges választás. (A 12. évfolyamosok mentesülnek a korlátozás alól.) A szakmai szervezetek fontosnak tartják, hogy rendelés előtt a pedagógusok megismerhessék  a szerzők nevét, a szakmai koncepció részletes leírását és két mintafejezetet.

A magánkézben – és úgy tűnik, megrendelés nélkül – maradt Mozaik Kiadó várható többmilliárdos kára miatt perel, akár Strasbourgig is elmenve.


Vak, nem bátor

A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete a tankönyvrendelet visszavonását kérte. A nagyobbik érdekképviselet, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke, Galló Istvánné szerint a gyerekek lehetőségét is korlátozzák, hiszen egy budai kerületben élő gyerekeket vagy a halmozottan hátrányos diákokat Szabolcsban máshogy kell tanítani. (Hasonló kritikát fogalmazott meg korábban az egykori fideszes oktatási miniszter, Pokorni Zoltán is.)

„A kollégák kezében nincsenek ott a tankönyvek, nem nézhetik meg, hogy miről van szó. Az, hogy ők választhatnak, cinikus, szó sincs erről” – mondta Galló Istvánné a VS-nek. „A tanár becsukott szemmel rámutat az egyikre, miközben sok könyv, ami az ő vagy a gyerekek egyéniségéhez passzolna, nem is került fel a listára.”

Galló Istvánné egy tavalyi sajtótájékoztatón (a háttérben Hoffmann Rózsa) Galló Istvánné egy tavalyi sajtótájékoztatón (a háttérben Hoffmann Rózsa)

Galló Istvánné szerint a korlátozás a köznevelési törvénynek is ellentmond. (Ezt az oktatási tárca vitatja.) A szakszervezeti vezető kifogásolta azt is, hogy az egészről egy körlevélben tájékoztatták őket.

A határidő sürget: a rendeléseket április 30-ig le kell adniuk az iskoláknak, holott április végéig még nem is tudják pontosan, hány elsős kezd náluk. Azt sem tudni, mi lesz azokkal a gyerekekkel, akik a régi Nemzeti Alaptanterv szerint tanulnak.  A kicsi, de speciális igényekkel bíró keresletet jelentő két tannyelvű iskolákba, illetve a nemzetiségi iskolákba járókkal vagy a gyógypedagógiai oktatásban részt vevők tankönyvszükségletével kapcsolatos megkeresést az oktatási jogok biztosa is kapott.  Mi lesz például a diszlexiásokkal, akik egy speciális tankönyvcsaládból tanultak, mert ilyen most nincs a listán.

Aáry-Tamás Lajos múlt héten írt egy tiltakozó levelet Hoffmann Rózsa államtitkárnak, de nem kapott választ.


Akik a régi rendszert sem szerették

„A pedagógusok vállalhatnák, hogy a szülőkkel egyeztetve a bizonytalanságra hivatkozva nem rendelnek tankönyvet” – mondta az Európai Szülők Magyarországi Egyesületének elnöke. Salamon Eszter szerint az idei tanév bebizonyította, hogy remekül lehet könyv nélkül is tanítani, hiszen volt olyan diák, aki a félévi bizonyítványát előbb kapta meg, mint a tankönyvet. Ráadásul szerinte erre a tanévre is lényegében vaktában rendeltek tankönyveket a pedagógusok, a kerettantervi könyvek csak augusztusra készültek el.

Salamon Eszter az államtitkár levelét egyébként úgy értelmezte, hogy a pedagógusoknak csak akkor muszáj a szűkített listáról választani, ha a KELLO-nak adják le a rendelést. Más úton lehet más könyvet is venni, amelyek a hivatalos tankönyvlistán szerepelnek. Ezt például intézhetnék a szülők is, összefogva. Ha kapnak kedvezményt, az ingyentankönyvre jogosultak megkapnák ingyen a könyvet.

- -

Galló Istvánné szerint ugyan lehet így is értelmezni a levelet, de ha nem a Könyvtárellátón keresztül rendelnek, akkor nem tudni, ki finanszírozza azok könyvét, akik ingyen kapják meg azt. Másrészt szerinte nem lesz olyan iskolavezető, aki merné vállalni a különutasságot, hiszen a fenntartónak jóvá kell hagynia a tankönyvválasztást. A járási vezetők szerinte pedig csak azt hagyják jóvá, ami a listán is szerepel, hiába szeretnének a szülők mást.

Salamon Eszter az elmúlt 20 év tankönyvpiacát sem dicsérte: szerinte a szülők eddig sem szólhattak bele abba, hogy az iskola milyen könyvet választ, ők nem tanulmányozták, hanem kifizették a választott tankönyvet. Az egyesület évek óta szeretne egyeztetni erről a pedagógusokkal, de erre nincs lehetősége.

Ők egyébként most minden fórumon tiltakoznak „a szülői és gyermekjogok korlátozása” ellen. Az unióban Franciaország kivételével a szülők beleszólhatnak a helyi tantervek kialakításába, a taneszközökről egyeztetnek velük – mondja. Már szinte sehol sincs az a fajta luxus, mint itthon, hogy minden évben több tonna könyvet megvásároltatnak.


„A gyerekek nem kísérleti nyulak”

Az oktatási jogok biztosa, Aáry-Tamás Lajos szerint a legnagyobb probléma, hogy a változtatásról és az új tankönyvekről nem volt párbeszéd. Nem tudni, ki döntött a listáról. „Mintha egy titkos szabadkőműves páholy lenne, amelyik eldönti, hogy a gyerekek mit tanuljanak.”

Az ár önmagában nem értékelhető érv, mert hosszú távon lehet, hogy a drágább könyv lesz fajlagosan olcsó, ha azt több generáció tudja használni. A biztos szerint a tankönyvválasztás korlátozása lehet jogszerű. Nem az a kérdés ugyanis, hogy hány tankönyv van a listán. Az állami szolgáltatást meg kell tudni szervezni úgy, hogy a rendelkezésre álló pénzt összevetik a célokkal. Azt a kérdést viszont, hogy mi az oktatás célja, szerinte a rendszerváltás óta nem tette fel senki.

Aáry-Tamás Lajos Aáry-Tamás Lajos

Aáry-Tamás Lajos a kísérleti tankönyvekbe belenézett, a kiragadott példákat hajmeresztőnek tartja, szerinte nem lehet ilyen brutálisan fogalmazni egy tankönyvben. Élesben szerinte nem is lehetne tesztelni a kísérleti tankönyveket: „a gyerekek nem kísérleti nyulak.”

„A teszteknek megalapozottnak kell lenniük, el kell hinnünk mindannyiunknak egy hosszú tesztelés után, hogy az a tankönyv jó. A kapkodás nem segíti ezt a fajta bizalmat.”

A bizalom pedig azért fontos, mert a szülő nem dönthet úgy, hogy nem engedi többet iskolába a gyerekét amiatt, mert nem bízik az oktatásban, a tankönyvben, a tanárban vagy az államtitkárban – mondta Aáry-Tamás Lajos.

„Azért fáj a szívem, mert az utóbbi időben több olyan döntés volt, ami nem szolgálta ezt a fajta bizalmat az oktatás szereplői között.”

A cikkben szereplő kritikákkal kapcsolatban megkerestük a köznevelésért felelős államtitkárságot, válaszukat várjuk.

A fentebb már hivatkozott 2006-os tanulmány szerint a kérdés eddig is az volt, hogy „hol van az az egyensúlyi pont, ahol az állami szabályozás és a piaci mechanizmusok összjátéka egy sokszínű, korszerű tankönyvválasztékot eredményez”. A Fidesz-kormány feloldotta a dilemmát: a sokszínűséget és a korszerűséget feladva visszatért az 50 évig megszokotthoz.