Büntetnék Kanadában azt, aki fizet a szexért

-

A prostitúció művelését nem tekinti büntetendőnek, az ágazat szolgáltatásainak igénybe vételét azonban igen az a törvénytervezet, amelyet a kanadai kormány szerdán ismertetett.


A kabinet azt követően készítette el jogszabályjavaslatát, hogy az ország legfelsőbb bírósága tavaly alkotmányellenesnek tartotta a prostituáltakat bűnelkövetőknek nyilvánító szabályozást. A bíróság úgy nyilatkozott, hogy „szexet pénzért kínálni nem bűn”, és egy évet adott a kormánynak az újraszabályozásra. Az új törvény ezért már nem a prostitúciós szolgáltatások nyújtását (leszámítva a nyilvános helyeket), hanem azok igénybe vételét tekinti bűnnek. A kliensek büntetése ezer dollártól akár 14 év börtönig terjedhet. Szintén törvénysértésnek tekinti a javaslat a prostituáltak futtatását. Az ötlet Svédországból származik, ahol ez a fajta szabályozás már a kilencvenes évek vége óta érvényben van, és annak köszönhetően csak az elmúlt évtized alatt felére esett vissza az utcai prostitúció. Az ágazatban tevékenykedők kanadai szervezetei bírálták az új tervezetet, mert az szerintük még nehezebb helyzetbe hozza a prostituáltakat, hiszen a kereslet így csökkenhet.


Mindeközben nálunk az Egyenlő Bánásmód Hatóság védte meg a szexmunkásokat

A CIB Bank elutasította ugyanis a Szexmunkások Érdekvédelmi Egyesületének számlanyitási kérelmét, és ezért az Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH) egymillió forintos bírságot szabott ki a bankra. Az erről szóló döntést január 24-én hozták meg, az eset anonimizált ismertetése a napokban, a jogerőssé válás után jelent meg az EBH honlapján. A hatóság itt nem nevezi meg sem a panaszost, sem a szervezetet, de Földi Ágnes, a Szexmunkások Érdekvédelmi Egyesületének elnöke az Indexnek megerősítette, hogy a CIB Bankról van szó. A 14 éve bejegyzett érdekvédelmi egyesület azért hagyta ott a régi bankját, mert egy olcsóbbra akart váltani, és a CIB ebből a szempontból megfelelőnek tűnt. Az EBH-leírás alapján a számlanyitás sikertelensége a következőképpen történt: Földi Ágnes kitöltötte az ahhoz szükséges nyomtatványokat, beadta a szükséges papírokat. Az ügyintéző azt mondta neki, hogy az iratokat elfaxolják a központba, és következő nap majd keresik telefonon, hogy a számlanyitás időpontját megbeszéljék. Ehhez képest körülbelül háromnegyed órával a távozása után már felhívták, és közölték vele, hogy a bank üzletpolitikája miatt nem kíván velük szerződést kötni. A bank azóta, az EBH értesítése után, újra megvizsgálta a szexmunkások kérelmét, és megállapította, hogy az elbíráláskor a bank „egyes kockázati tényezőket tévesen mérlegelt és téves következtetésre jutott”, amikor megtagadta a számlanyitást. Sőt, most már kötnének is szerződést az egyesülettel. A tárgyaláson azzal védekezett az intézmény, hogy az átvilágítást végző munkatárs hibázott, de egyébként más civil szervezetek esetében is előfordul, hogy fennakadnak a szűrőn, és nem kötnek velük szerződést. Állítólag nem az egyesület neve miatt utasították el a kérelmet, az alkalmazott gondolta úgy tévesen, hogy „esetlegesen a Büntető törvénykönyvbe ütköző magatartást megvalósító csoportokkal tart kapcsolatot”.