Bukowski, az évszázad sittes költője

Fotó: Europress/AFP/Magnolia Pictures / The Kobal Collection / Europress/AFP/Magnolia Pictures / The Kobal Collection

-

Húsz évvel ezelőtt ezen a napon hunyt el Charles Bukowski. Az FBI aktát vezetett róla, a U2 a Dirty Day című dalát ajánlotta neki. Rengeteget ivott és lóversenyezett, de még annál is többet írt, rengeteg kézirata kallódott el különféle kiadóknál és lapoknál


Egyszerre emelkedett és aljas felolvasásain több százan vettek részt, ahol nemcsak a szervezőket fenyegette meg távozással, ha elfogyott a pia, de a közönséget sem kímélte. 1986-ban a Time magazin „a lecsúszott amerikaiak koszorús költőjének” nevezte, Tom Waits pedig az évszázad írójának.


„Bocsássatok meg. Tiétek a lelkem, de elvettem érte a pénzeteket.”

Ki volt Charles Bukowski? „Regényíró, novellista, megalomániás, bujálkodó, szoknyabolond, élő legenda, a klasszikus zene megszállottja, trágárságkedvelő, szerető apa, szexista, testi nyomoronc, sittes, aranyérsújtott, zseni, csaló lovis, kitaszított, antitradicionalista, verekedő és egykori polgári szolgálatos” – írta róla 1976-ban a Rolling Stone magazinban Glenn Esterly, aki megpróbálta az asztal alá inni, miközben az életéről faggatta. Nem járt sikerrel.


„Mindig kisebbségi érzésem volt a pincérekkel szemben. Későn érkeztem és kevés pénzzel. A pincérek mind Truman Capote-t olvasnak. Én a lóversenyek eredményeit.”


Eredetileg Heinrich Karl Bukowski néven szültetett 1920-ban a németországi Andernach városában. Bukowski szerette magáról azt állítani, hogy törvénytelen gyerekként látta meg a napvilágot, de a házassági papírok szerint apja egy hónappal a fia születése előtt feleségül vette édesanyját. Szülei hároméves korában költöztek Amerikába, előbb Baltimore-ba, majd néhány évvel később Los Angelesbe, abba a városba, amelynek aztán élete végéig a leghűségesebb hobója volt. A kis Heinrichből ekkoriban lett Henry, akit csak Hanknek becéztek. Innen kapta a nevét írói alteregója, Henry „Hank” Chinaski is, akinek figurája alaposan rányomta a bélyegét a Kaliforgia című sorozat főhősére, Hank Moodyra is. Nem volt könnyű gyermekkora. Egy interjújában azt is elárulta, hogy 6 és 11 éves kora között hetente három alkalommal verte el az apja borotvaszíjjal. Állítása szerint ez sokat segített neki az írásban, mivel megértette a meg nem érdemelt fájdalom természetét. Visszahúzódó és szégyenlős fiú volt, amit súlyosbított tinédzserkori aknéja, a szomszéd gyerekek pedig német akcentusa és ruhái miatt cikizték. Aztán jött az ital, a lóversenyek és az írás. 24 évesen jelent meg első novellája, de nem tudott betörni az irodalmi életbe, ezért majdnem egy évtizedre elhallgatott. „Tíz év részegség”, ahogyan ő nevezte ezt az időszakot, alantas munkákat vállalt, majd kóborolt az Államokban. Az ötvenes-hatvanas években egy postahivatal alkalmazottja volt.


„Két választásom volt: vagy a postán maradok és megőrülök, vagy írok és éhezem. Az éhezést választottam.”

Az elveszett évek élményei szolgáltak későbbi pszeudo-életrajzi regényeinek alapjául. 1969-ben, 49 évesen lett főállású író. Három hét alatt írta meg első, Posta címet viselő regényét, amelyet még további öt követett. A hetvenes évek végére aztán már olyan jól keresett, hogy a felolvasókörutakkal is felhagyott, igaz, 1978-ban még visszatért szülőhazájába, ahol a Hamburgban tartott felolvasását két bakelitlemezen ki is adták Hello. It's good to be back címmel.


„Sok mindent megtanultam az írásról annak köszönhetően, hogy bokszmeccsekre és lóversenyekre jártam.”

Bukowski prózaírónak indult, de miután 1955-ben majdnem belehalt egy vérző fekélybe, verseket kezdett írni, több ezret. Verseit az átlagos angol nyelvtudással rendelkezők is megértik, mélységük és szépségük miatt mégis felveszik a versenyt kultikus rajongással övezett, szeszgőztől és erotikától bűzlő regényeivel.



Prózai munkái az élet mocskos realitásával szembesítenek bennünket, ezzel szemben költeményei élni segítenek. Nem véletlenül csapott le Bukowski A kacagó szív című versére a Levi’s reklámcsapata, megajándékozva bennünket egy spirituális erejű egyperces videóval, amelyben az ő felolvasásában hallhatjuk versét. Nagy öröm volt, hogy tavaly végre magyarul is megjelentek versei a Vegyes felvágott című kötetben.



„A költészet egyáltalán nem fizet jól, de ez volt az a szenvedélyes és élvezetesen önző kifejezési forma, ahol kiüvölthettem magam. Azt hiszem, kicsit tényleg kiabálnom kellett.”

Bukowski kultikus figurája számos emlékezetes mozgóképen is megelevenedik. 2003-ban mutatták be a Charles Bukowski: Így születtél, ebbe születtél… című kétórás dokumentumfilmet rengeteg kuriózumnak számító archív felvétellel és a rokonok, nők, barátok, pályatársak visszaemlékezéseivel. Nem csak rajongóknak kötelező.


bukowski_2


Ami pedig Chinaskit illeti, Matt Dillon is tűrhető volt a Tótumfaktum című filmben, de nála is karizmatikusabb alakítást nyújtott a még felismerhető arcú Mickey Rourke az író alteregójának bőrébe bújva az 1987-es Törzsvendégben. Bukowski maga írta a film forgatókönyvét Barbet Schroeder rendező számára, és fel is bukkan egy cameo erejéig az egyik kocsmajelenetben. Hogy milyen lehetett Bukowskival forgatni? A rendező mesélte, hogy az író szemétládának nevezte, miután azzal vádolta, hogy titokban LSD-t tett a sörébe, mert el akarta csábítani a feleségét. Az egyik legnagyobb piálós-írós mozi Robby Müller operatőr különleges fényeivel, szatirikus-hőzöngős előtanulmány a Másnaposokhoz.



Charles Bukowski húsz évvel ezelőtt, 1994. március 9-én hunyt el leukémiában. Temetési szertartását buddhista szerzetesek tartották. Sírján ez a rövid felirat olvasható: „Don’t Try”.


„Azt akarom, hogy a lóversenypálya mellett temessetek el.”