Brit tudósok: ezért repülnek V-alakzatban a madarak

Fotó: Martin Pettitt (Flickr CC-BY) / István Hajdu

-

Melós dolog madárnak lenni. A kötelékben repülés bonyolult, viszont így merülnek ki a legkevésbé az állatok a hosszú vándorút alatt. Nem középiskolás szintű számítások zajlanak egy tarvarjú fejében.


Az íbiszek figyeltek fizikaórán - ez a tanulsága a Királyi Állatorvosi Akadémia kutatásának. A vándorló madárcsapatok megfigyelésén alapuló tanulmány szerint energiát spórolnak az állatok a V-formációval. Kevesebb erőkifejtéssel tud levegőben maradni a csapat, mintha rendezetlen alakzatot választanának. A Nature tudományos folyóiratban közzétett tanulmány egy másik meglepő felfedezést is tartalmaz. A pontos, jól megválasztott pozíció mellett a madarak a szárnycsapások időzítésével is energiát spórolnak. Felhasználják a többi madár szárnycsapásai által keltett légörvényeket.



Az állatok tisztában vannak azzal, hogy a többiek hol helyezkednek el a formációban, és igyekeznek közel maradni az előttük haladó szárnyának a végéhez. Az elérhető legjobb pozícióba manőverezik magukat. Azt a helyet kell megtalálniuk, ahol az elől haladó madár keltette légörvények emelnek rajtuk. A módszer pedig működik: egy korábbi, pelikánokkal végzett vizsgálat is arra jutott, hogy a V-alakzatban repülő állatok pulzusa alacsonyabb, mint a magányosan szálló madaraké.



Kevésbé merülnek ki vándorlás közben

A szívritmust, szárnycsapásokat és a madarak pontos pozícióját rögzítő modulokat a londoni Királyi Állatorvosi Akadémia kutatói szerelték a madarakra. Az adatok kiértékelése során arra jutottak, hogy a madarak nagyon sokat rendezkednek a formációban, és úgy igazítják a szárnycsapások ritmusát, hogy a legtöbb felhajtóerőt generálják. Az élet nagy kérdéseinek megfejtésén túl, a londoni kutatók szerint a jövő energiatakarékosabb drónjainak megtervezéséhez is fel lehet használni az adatokat. Kidolgozott ötlettel nem rendelkezik a kutatást vezető professzor, és ez talán jobb is. Egy-egy köröző drón is ijesztő lehet ott, ahová nem játékrepülőket, hanem távirányított, rakétával felszerelt katonai gépeket küldenek. Egy V-formációnyi túlzás lenne.


Meg kellett tanítani vándorolni az íbiszt

A kutatáshoz több intézet együttműködésére volt szükség. Az adatok begyűjtését az tette lehetővé, hogy az osztrák Waldarappteam megtanított egy madárcsoportot arra, hogy egy sárkányrepülőt követve vándoroljanak. A csapat célja, hogy a most súlyosan veszélyeztetett tarvarjú - az északi kopasz íbisz, ami a faj angol neve, azért jobban hangzik - visszatérhessen Európába.


Hatos lett, újra dobhat

A tarvarjak háromszáz éve tűntek el Európából, főleg a vadászat miatt. A Waldrappteam állatkerti fiókákból válogatta össze azt a csapatot, amelynek újra meg akarja tanítani a vándorlást. A tarvarjú visszatelepítésére több program is zajlik. A kutatók - és persze a madarak - szerencséje, hogy a faj jól szaporodik fogságban. Kétezernél is több példány él belőlük állatkertekben. Magyarországon a budapesti állatkertbe lehet elmenni, beköszönni a tarvarjakhoz.