Bemutatjuk a DumaFoci kommentátorait

Fotó: / / /

Standuposok, focirajongók és nálunk kommentálnak vébémeccseket. Bemutatkozik Felméri Péter, Hajdú Balázs és Tóth Eduárd, vagyis a DumaFoci kommentátorai.


Felméri Péter potrté


Felméri Péter

Felméri Péter vagyok és a ’82-es vb döntőjének másnapján születtem. Édesanya és Édesapa még megnézték a döntőt és csak utána mentek a szülészetre. Idén július 13-ra, azaz pont a 32. születésnapomra esik a döntő és örülök, hogy nem valaki hasából kell végignéznem. Rengeteg élményem kötődik a focihoz, rúgtam a labdát a grundon is a suliban, ontottam a gólokat, ha lehetőségem volt rá, hisz a csatár volt a kedvenc posztom. Kipróbáltam magam a két nagy kolozsvári csapatnál, az “U”-nál és a CFR-nél is, ahol csúfosan leszerepeltem, úgyhogy a Reálhoz már nem jelentkeztem be. Gyűjtögettem a Pannini matricákat a suliban, a ‘94-es vébéről kigyűlt a teljes album és megvan még a rágóba csomagolt, gyüjtögetős Cincin sorozatom is ‘90-ből. De ha már foci ereklyék, akkor az egyetlen, ugyanakkor legnagyobb szerzeményem egy Rui Costa autogram, amit akkor dedikált, amikor Kolozsváron járt a CFR 100. születésnapján egy barátságos meccs keretén belül. Amikor még otthon laktam, Édesapámmal néztük a BL-t, Eb-t és vb-t és minden focit, amit adtak a tévében. Másnap megbeszéltük a haverokkal, együtt döbbentünk meg egy-egy meglepő eredményen és örültünk, ha összejött egy sikeres kombináció a fogadóirodákban. Még soha nem volt alkalmam nagyobb közönség előtt meccset kommentálni, de nagyon lelkes vagyok és remélem, hogy szeretni fogjátok.


Hajdú Balázs portré


Hajdú Balázs

Hajdú Balázsnak hívnak, jelenleg Budapesten lakom, és a Dumaszínház FC focicsapatának vagyok az oszlopos tagja. Elsősorban csatár és középpályás posztokon számítanak rám a társak, amit az idei szezonban sikerült is meghálálnom 13 góllal. Az ide vezető út azonban igencsak kacskaringósra sikeredett. Szivacslabda otthon, lufi a mamánál, majd gumilaszti a szabadban. Ezek után különböző egyesületek, sérülések, kultúrák, buszok következtek. Ahhoz, hogy felnőttként a legjobbak között lehessek, gyerekkoromban futballoztam a Szentesi FC-ben, ifiként a Szentesi TE-ben kergettem a pöttyöst, majd az igencsak nagy múlttal rendelkező Szentesi Kinizsiben is megfordultam. Ellenben mondjuk Lipták Zoltánnal, aki még a jelenlegi csapatában is csak igen nehezen képes erre a bravúrra. Vele egyébként egy edzőmérkőzés alkalmával találkoztam – ekkor még a Salgó Öblösben forgolódott –, és igazolni tudom, hogy ha nehezen is, de egyszer pont előttem fordult meg. Főiskolásként a salgótarjáni SBTC színeiben rúgtam a bőrt, ahol többek között a Ferencvárosban is bizonyított Grúz Tamás is a csapattársam lehetett. Végül azonban engedtem Litkai Gergely hívó szavának, így lettem Felméri Péter és Tóth Edu csapattársa, amit a mai napig nem bántam meg, hiszen jól érzem magam a srácokkal. Pályafutásom legnagyobb élménye talán az volt, és ez most komoly, mikor a Szentesi FC-vel egy kispályás teremlabdarúgó torna végén, több pesti élcsapatot is megelőzve, az aranyérmeket a mi nyakunkba akasztották. A döntőben az ellenfél között volt az a Buzsáky Ákos is, akit a mai napig az egyik legtechnikásabb hazai játékosnak tartok. A foci vb-t, amióta az eszemet tudom, nagyon várom. Nem lehet véletlen az sem, hogy születésem után pár hónappal, ’82 nyarán, már a legnagyobb csapatok készültek elhódítani a hőn áhított világbajnoki trófeát Spanyolországban. Ez akkor a kiváló olasz csapatnak sikerült, miután a döntőben legyőzték az NSZK-t. Hogy kinek fog sikerülni ez a bravúr idén Brazíliában, még magam sem tudom, nem vagyok jós. Így kíváncsian várom a mérkőzéseket, amiket ezúttal kollégáimmal Felméri Péterrel, és Tóth Eduval együtt közvetíthetek is. Egy dologban biztos vagyok, hogy hatalmas élmény lesz mindenki számára.


Tóth Edu standupos


Tóth Edu

Tóth Edunak hívnak. Hat éves voltam, amikor elhatároztam, de inkább megfogadtam, hogy addig nem nyugszom, amíg a magyar labdarúgó-válogatott színeiben nem én rúgom majd a világbajnokság döntőjében a győztes gólt. De nem ám a 37. percben, hanem inkább drámai körülmények között a 93.-ban, lefordulás után a labdát hanyagul elegánsan felpörgetve, két védőt becsapva, kapásból rüszttel a léc alá úgy, hogy még egyet pattanjon a kaput tartó felső vas és a gólvonal mögött. A gólt és a gólöröm részt számtalanszor elpróbáltam – sajnos számos alkalommal vendégségben is. 16 éves voltam, amikor megnyugodtam. Nem azért, mert sikerült megvalósítani az álmomat, hanem mert rájöttem, az amatőr tornákon szerzett gólok vagy gólpasszok olyan földöntúli boldogságot okoznak, amit képtelenség túlszárnyalni. Épp ezért abbahagytam a labdarúgás „profi” szintű űzését. Meg persze azért, mert már nem voltam annyira ügyes, de tény, hogy addig, abban az intenzív tíz esztendőben csak a focinak éltem, edzés előtt és után is lementem a térre rúgni a bőrt, gyermek- és kamaszkorom meghatározó élményei a korosztályos labdarúgótornák és bajnokságok. Mikor behunyom a szemem, pontosan látom a 1990-es Karnevál kupán, a debreceni Nagyerdei stadionban a Mezőberénynek lőtt szólógólomat (ahol az edzőm, Soma bácsi azért leszúrt, amiért nem passzoltam), de az is egy életre belémivódott, amikor ’96-ban a Pécsi MFC Góliát fiókcsapatának színeiben a stuttgarti tornán a Schalke ificsapatával vívott döntőben üres kapura egy méterről fölé lőttem a lasztit, és a tizenegyesrúgásoknál még mindig bőgtem, amikor nekifutottam az én büntetőmnek, és így tovább … Most 31 esztendős vagyok. A Dumaszínház labdarúgó csapatában minden vasárnap hasonló élményeket élek át, nem beszélve a BL meccseknek, hazai bajnokiknak köszönhető rendszeres eufóriáról, valamint az Európa- és világbajnokságoknak köszönhető futballünnepről. Az, hogy az idei brazil fieszta mérkőzéseinek egy részét közvetíthetem, lehetőséget biztosít arra, hogy újra az a kisfiú legyek, aki olasz mezben, zászlókkal, kékre festett arccal őrjöng Maldiniéknak, azzal a különbséggel, hogy itt és most, mérkőzésközvetítőként azért próbálok semleges maradni (kivéve persze akkor, amikor az olsszok játszanak).


Ezeket ajánljuk még:

A VS.hu-n a korábbi DumaFoci közvetítések a Foci vb 2014 oldalon belül a DumaFoci aloldalon találhatóak. A standupos srácok saját Facebook-oldalt kreáltak, DumaFoci néven. Ajánljuk még a vb-hírek és nagyobbb anyagaink Facebook-os lelőhelyét, a VS. Sportot, valamint a kedves Olvasó csekkolja címlapunkat is, ahol az Íróválogatott utolsó cikkeit is megtalálja.