Beizzították a vetítőgépet Európa legkisebb mozijában

Fotó: Fotó: Hirling Bálint / Fotó: Hirling Bálint

Május óta már szinte sehol sem vetítenek filmszalagról, a nézők is nehezen dolgoznák fel, ha újra homályos képeket kellene nézniük. Pedig a filmtekercsnek, a vásznon megjelenő karcoknak romantikája van. Mozigépész-sztorik következnek.


Az LCD-monitorokhoz szokott szem, még a művészfilmek esetében sem tudná hosszabb ideig élvezni a mozit, ha azt szalagról vetítenék – mondja Robi, a gázkazánról elnevezett Cirko-Gejzír mozigépésze. A tekercses filmek képe nem olyan éles, mint a DVD-ről, Blu-rayről vetítetteké, így mára már minden mozinak, amely életben akart maradni a multiplexek mellett, át kellett térnie a digitális forrásokra. A Cirko például idén májusban fóliázta be és tette félre hatalmas 35mm-es vetítőgépeit, és ezzel számos olyan feladat megszűnt, amihez egy mozigépész értett, de a pénztáros már nem. A szerepek így Európa legkisebb mozijában felcserélődtek: a gépésznek sokkal kevesebb a dolga, mint korábban, így ő szedi a jegyeket is. Szerencsére azonban a digitális kép a mozi lényegén mit sem változtatott, a művészfilmekre kalibrált Cirko törzsközönsége ugyanúgy látogatja a harminc és negyvenfős  termeket, mint korábban.    


  Korábban a mozigépész a tekercseket előbb bedobozolta, majd postára adta, így jutottak el a filmek vidékre. A filmek fizikai valóságát ezenkívül még számos esetben megtapasztalhatta, hiszen gyakran fordult elő, hogy a szalagok elszakadtak, ezért meg kellett ragasztani őket, és mivel egy orsóra általában nem fért fel a teljes film, cserélgetni is kellett a tekercseket a vetítés alatt. Egy játékfilm öt vagy hat, 35 milliméteres tekercsből állt össze, ami nagyjából 3600 méternyi filmet jelentett. A kihúzott szalaggal össze lehetne kötni az Oktogont és a Mechwart ligetet a négyeshatos villamos vonalát követve. Ezen logika alapján a maratoni hosszúságú, 7 órás Sátántangó 26 tekercse pedig nagyjából 15 kilométer hosszú lenne.

cirko_mozi_003

  A váltásokat a gyakorlott szemű mozilátogatók észrevették: a vászon jobb felső sarkában felvillanó jel – leggyakrabban egy karika – felvillanása jelezte, hogy új tekercs kezdődött. Ha pedig a több teremben is dolgozó mozigépész nem ért vissza időben a géphez, az is előfordulhatott, hogy az egyik film végén már csak a blank, a karcos, fekete nagy semmi pergett a nézők szeme előtt.

"A filmszalagnak kétszer érezni erősen az illatát: mikor még friss, és mikor már bomlani kezd."


A mozigépész szakma mindjárt kihal, nincs szükség a vetítéshez szakképesítésére. Ennek ellenére a szakma továbbra is szerepel az Országos Képzési Jegyzékben, így a Színház- és Filmművészeti Egyetem kénytelen volt a mozigépész OKJ-s képzést még idén is meghirdetni. Az egyetem a szakot azzal próbálta életképessé tenni, hogy nemzetközi forgalmazásra vonatkozó ismereteket is oktatott volna, azonban ez sem volt elég csábító a jelentkezők számára: idén már nem tudott elindulni a képzés.  


  A Cirkóban mindenről vetítenek, amit be tudnak üzemelni. Amikor ott jártunk, éppen egy 16 milliméteres nosztalgiavetítés zajlott, amihez vendéggépész és vendég mozigép is jött. Stadler Ferenc, az Uránia gépésze elhozta a saját gépét, amely a széles vászon közepére egy homályos rövidfilmet vetített. A ragasztások miatt a kép néha megugrott, a mono hangzás és a mögöttünk zúgó gép miatt pedig alig lehetett hallani a filmet. Az élmény mégis hatalmas, szinte anyagszerűen éreztük a történetet.


  Persze, az életben maradásért küzdeni kell. A legtöbb vidéki városban már megszűntek a családias hangulatú filmszínházak; a multiplexek pedig gyakran eléggé egysíkúan elégítik ki a közönség változatos igényeit. Egy olyan kicsi mozinak, mint a Cirko, trükkös megoldásokhoz kell folyamodnia, hogy a nézők ne pártoljanak el tőle. Nyaranta az ingyen fröccs vagy szörp járhat a jegy mellé, de az is hatalmas élmény lehet, ha egy nézőé a teljes terem, egyedül nézi a csak neki vetített filmet. A Cirko nem pusztán mozi: a filmszínház ugyan alapítványként működik, de létezik egy Cirko Film Kft. is, ami európai, dél-amerikai és ázsiai filmek terjesztésével foglalkozik.