Baló György Wayne Rooney bőrébe bújik

Fotó: AFP / BEN STANSALL / AFP / BEN STANSALL

-

Wayne Rooney képzeletbeli levele Anglia és a világ maradéka (the rest of the world) angol szurkolóinak.


Üdvözlök mindenkit: Tudjuk mi vár ránk és készen állunk. Három majdhogynem durva előkészítő meccset is játszottunk, mind a hármat latin-amerikai csapat ellen. Egyet Londonban, kettőt Miamiban, ahol még melegebb volt, mint a hírhedten párás Manausban lehet szombaton, amikor az olaszok, a futballvilág nagy védekezői ellen kezdünk. Íróválogatott - Baló György Tudom mi vár rám és készen állok. Nehéz szezonom volt, csapatom, a Manchester United sehol nem volt. Sem otthon, sem Európában. Nekem se nagyon ment. A bajnokság végén menedzserünket, David Moyest kiszórták. Én is megkaptam a magamét. Paul Scholes, akit Sir Alex tavaly még egy évre vissza tudott könyörögni a csapatba, de utána végleg abbahagyta, most valami olyasmit mond, hogy kiégtem. Hogy túl vagyok a csúcson. Nem igaz. Szerencsére ezt nem csak én gondolom, Roy Hodgson, a válogatott menedzsere is nagyon sokat vár tőlem. Nem szoktam beszélni róla, de néha úgy érzem, talán túlságosan is sokat. Hogy ha én ütős leszek, akkor Anglia is jó lesz. Dehát mit mondjon Roy egy vb előtt? Hogy már megint semmire nem visszük? Tényleg kemény ez a lelki terhelés, ez az iszonyatos nyomás. Senkinek nem kívánom. „Most majd kiderül, mit ér Rooney”… „Ez Wayne vb-je lesz”… „Rooney kezében Anglia sorsa”… „Wayne: most vagy soha” - ilyeneket látok, hallok, olvasok újságban, neten, facebook-on, mailekben, twitteren – tévét már nem is nézek. Anglia, Wayne Roonie képzeletbeli levele, írók Tudom, hogy mit várnak tőlem. Ősszel 29 éves leszek. Szembenézek magammal: sokszoros bajnok vagyok, kupagyőztes, BL-t is nyertem már, de sem EB-n, sem vb-n nem ünnepeltek még. 17 éves korom óta, amikor első góljaimat lőttem az Evertonban, minden nap megtapasztalom, hogy az angol szurkolóknak a futball több és más, mint játék: nálunk a negyedik ligás csapatoknak is ugyanolyan elszánt szurkolói vannak, mint a Premier League topcsapatainak. Nem csak Angliában és nem csak a brit szigeteken. Az Egyesült Államoktól Ázsiáig, Kanadától Afrikáig százmilliók drukkolnak nekünk, pedig az 1966-os londoni VB-győzelmünk óta nem jutottunk se vb-, se Eb-döntőbe. Akadt, hogy a részvételt sem tudtuk magunknak kiharcolni. Most is csak nehezen sikerült, és végül válogatottunk sokéves gyengécske teljesítménye miatt a legnehezebb csoportba kerültünk. De azt is tudom, hogy akárhányszor is csalódnak bennünk, ezek a százmilliók újra és megint hisznek bennünk. Olyannyira, hogy otthon – ez igazán kivételes – a szurkolók követelésére megengedték a kocsmáknak, hogy az otthoni idő szerint késői meccseinken két órával is tovább, hajnali egyig nyitva tarthassanak. Nem szeretném megélni, hogy az angol kocsmákban Wayne Rooney-t átkozzák 2014 nyarán. Anglia, Wayne Roonie képzeletbeli levele, írók Egyszer majd rá kell jönnünk, mi lehet az oka annak, hogy sokan a miénket tartják a világ legerősebb bajnokságának, de az angol válogatott 1966-tól 2014-ig sehol, de akkor… ezt a mondatot majd a vb után szeretném folytatni. Szóval a Premier League a legerősebb bajnokság.Talán nem a legszínvonalasabb – az a spanyol? -, talán nem vonz annyi nézőt, mint a Bundesliga, talán nincs annyi hazai játékos, mint az olasz bajnokságban, de olyan hajtás, mint nálunk, sehol nincs. Mindig is azt gondoltam, hogy nálunk a futball szervesebb, alkotóbb része a szurkolók mindennapi életének, mint bárhol a világon. Tudják, hogy a Newcastle United néhány tucat törzsszurkolóját alaposan kikérdezték és nagy többségük azt mondta, hogy nekik a United a házasságánál, a családjánál is fontosabb? Durva, nem? Miben bízunk? Először is abban, hogy nem vagyunk fáradtak. Két okból sem. Az európai kupákban az angol klubok ebben a szezonban korán elszálltak. Tavasszal már csak a bajnokságra kellett figyelnünk, mert a liga topklubjai az FA-kupában sem nagyon villogtak. És nem vagyunk fáradtak, mert hiszik vagy nem, kapaszkodjanak, a Premier League-ben 2013-14-ben lejátszott összes meccs összes percének kevesebb mint 33%-át, kevesebb mint egy harmadát játszotta angol játékos. Ne gondolják, hogy senkikről beszélek. Ott van például James Milner, aki nálam is fiatalabb volt, amikor első Premier League gólját lőtte, gyors, kemény, szuper rugótechnikával, állandó válogatott kerettag, most is velünk van, remélem, játszani is fog a vb-n, de a Manchester Cityben alig-alig volt kezdő, sokszor csere, de elő-előfordult, hogy a kispadra sem ültették le.

Frank Lampard


sem volt stabil kezdő a Chelsea-nél. Folytathatnám a névsort. Frank Lampard

Frank Lampard


Az angol csapat. Ez olyan szokatlan, hogy egyelőre nehéz elhinni: legalább féltucat fantáziadús, kreatív, ötletes játékosunk van. (Halkan el kell ismernem, hogy – bár Joe Hart a Premier League élvonalának egyetlen angol kapusa -, nem klasszisjátékos.) De a védelmünk szerintem masszívabb, mint a VB legtöbb csapatáé: Johnson, Cahill, Jagielka és Baines, fejjel nem kaphatunk gólt és a szélső hátvédek szélsőként is működnek. Középen Jack Wilshere és Jordan Henderson is Anglia legnagyobb tehetségei közé tartozik. És ott a kapitány, Stevie Gerrard, ma is a legjobb angol irányító. Élete legfájdalmasabb szezonja után. Egy BL-győztes, akinek idén sem sikerült a bajnokság: mindannyian tudjuk, hogy érte külön is küzdenünk kell. Hátha... Elől? Ezt is halkan mondom: a Liverpool villámduója, Daniel Sturridge és Raheem Sterling bármire képes lehet ezen a VB-n. Ők ketten 30 gólt lőttek a bajnokságban. Eggyel kevesebbet, mint Luis Suarez egyedül. Az Evertonban kezdtem. Jagielka és Baines ma is ott játszanak. És megint van egy ifjú Everton-játékos, Ross Barkley, aki, ha a 21-es számú mez viselőjeként esélyt kap rá, a vb egyik meglepetése lehet. Cselez és bombáz. Anglia, Wayne Roonie képzeletbeli levele, írók Ross Barkley És ott lesz elől Wayne Rooney is. Manchesterben az idén sokat bíráltak azért, hogy a bajnokságban túlságosan sokat nyüzsögtem a saját tizenhatosunk környékén és ezért nem mindig tudtam a támadásokra összpontosítani. Úgy éreztem, segítenem kell a védelmünknek. A mai angol védelemnek aligha lesz ekkora szüksége a segítségemre. Gólokat akarok lőni. Gólokat kell lőnöm. ...Az esélyeink? Beszéljünk most még csak a csoportmeccsekről. Costa Rica ellen nyernünk kell. Kötelező. Urugay és Olaszország: egyiküktől sem kaphatunk ki, valamelyiküket meg kell vernünk. Mind a kettőjüket tönkre kell futnunk. Az uruk majdnem otthon játszanak, s nem tudom, van-e a világon a Suarez-Cavani duónál veszélyesebb támadó ékpár. Félelmetesek, de kérdés, mennyire sikerült összeszokniuk.  Emlékeznek rá, hogy a Premier League 31 találatos gólkirálya, a szezon legjobbjának választott Luis a Liverpool legfontosabb meccsén az Anfielden nem tudott Gary Cahill mellett gólt lőni és ezen a meccsen ment el a Liverpool bajnoksága. Olaszország. Világklasszis védők, mint mindig. És Andrea Pirlo, akinek 35 évesen ez az utolsó esélye rá, hogy másodszor is világbajnok legyen. Nekünk – többünknek is – talán ez az utolsó esélyünk rá, hogy eljussunk a... Érezzük a nyomást, érezzük az időt. Ott leszünk. Legyenek velünk. Megpróbáljuk. Wayne Rooney, Anglia és Manchester United