Bab és disznófül - minden, amit tudni akartál a brazil konyháról

Fotó: Thinkstock / Thinkstock

-

Nem a konyhája Brazília legkarakteresebb oldala, de arra járva érdemes azért kipróbálni a helyi fogásokat, ugyanis azok sokszor egészen távoli kultúrák találkozásából jöttek létre. Ahogy maga Brazília is.


A szambától a gyantáig – kulturális értelemben –, amihez Brazília csak hozzáér, arannyá válik. Hogyan lehet akkor mégis, hogy ez az Európányi ország gasztronómiában szinte semmi maradandót nem tudott alkotni? Ez főleg annak köszönhető, hogy a brazil népnek hívott ezerszínű masszába a világ szinte összes kultúrája beletette a magáét, így a brazil konyhának már nem kellett semmi újjal előrukkolnia, hiszen készen megkapott mindent a portugál, olasz, japán és afrikai bevándorlóktól, akik az utóbbi pár száz évben millió számra özönlöttek a paradicsomi országba. Amit a brazilok a kulináris örökségükhöz hozzátettek, az kimerül abban, hogy mindenhez, de tényleg mindenhez babot raknak. Amihez mégsem, arra viszont töménytelen mennyiségű ízetlen sajtot dermesztenek. Annak ellenére azonban, hogy nem túl eredeti, a brazil konyhának mégis sikerült egy-két figyelemre méltó fogást összehoznia. Az egyik ilyen a feijoada – lényegében egy sólet, ami egy párizsi működési elvével készül, azaz megy bele minden. Az étel gerincét képező bab mellé kerülnek még olyan alkatrészei az állatnak, amikről az ember inkább nem is szeretne tudni, azonban a helyiek nem hagynak sokat a képzeletnek, és sokszor dekoráció gyanánt egy disznófület biggyesztenek a tányér szélére. Ennek a sűrű, feketés-lilás, húsos-babos cucmónak nagyjából olyan energiatartalma van, mint a dúsított uránnak – fogyasztása után nem érdemes a mantraszerű szuszogásnál összetettebb feladatokra vállalkozni.

-


Ha valami könnyebbre vágyik az ember, akkor a brazil gasztronómia legfényesebb csillagával, a moquecával jár a legjobban. Ahogyan a capoeira, a moqueca is az erősen afrikai beütésű Bahía államból származik, így nem meglepő, hogy az alapját egy afrikai pálmaolaj, a dendé adja, ami igazán sajátos ízt kölcsönöz neki. Mivel tengerparti ételről van szó, főleg halas vagy tengeri herkentyűs változatban készül – a sűrű, enyhén fűszeres és kellemesen kókuszos kulimászt rizságyra szokták lapátolni. Igazi könnyű étel, amit a brazilok az adagok méretével billentenek helyre, így a moqueca is jó időre helyhez köti az embert.

-


Szintén Bahía jellegzetes étele az acarajé, amit a moquecával ellentétben nem hangulatos tengerparti éttermekben, hanem koloniális terecskéken lehet levadászni, ahol talpig folklórba öltözött asszonyságok sütögetik helyben. Az acarajé lényegében egy kis babfánk szendvics – a fortyogó olaj tetején lángosként úszkáló babliszt fánkocskákat kettévágják, és megtöltik 4-5-féle kencével, apróra vágott zöldségekkel és miniatűr rákocskákkal. Az acarajé azonban legjobb esetben is inkább érdekes, mint finom, amit főleg a rákocskák számlájára kell írni. A rákocskák ugyanis annál finomabbak, minél nagyobbak, ezek viszont az ismert világegyetem legkisebb rákocskái, ennél fogva aztán meg sincsenek hámozva, cserébe azonban – valamilyen rejtélyes okból – rettenetesen megsózzák őket. Az élmény leginkább egy marék sós lábujjköröm rágcsálásához fogható.

-


A brazilok legnagyobb büszkesége a churrasco, azaz a grillkultúrájuk összessége – amire némi árnyat vet a tény, hogy pont a szomszédos argentinok csinálják a világ legjobb steakjeit. Ugyan Brazíliában is kiváló minőségű alapanyagokat lehet kapni, csak hát egy jó húshoz nem elég, nos, csak a jó hús. A brazilok pedig, ami a technikát vagy a fűszerezést illeti, nem variálják túl a dolgot: a jókora húsdarabokat ráhúzzák egy nyársra, és minden sallang nélkül megsütik. Kerül azonban rá farrofa, ami nem más, mint porrá őrölt mandiocagyökér, és az égvilágon semmi íze nincsen. Hogy miért fontos a húst meghempergetni ebben a vacakban, azt a brazilokon kívül senki se tudja, de ők élnek-halnak érte.

-


A brazil mindennapok kétségkívül egyik leghajmeresztőbb jelensége a helyi hot dog, aminek a puszta komplexitása többeket kitérítene a hitéből. Az általunk ismert kifli-virsli-mustár szentháromság helyett ők még beleszuszakolnak sültkrumplit, krumplipürét, kukoricát, majonézt, paradicsomos salátát, sajtkrémet, valamilyen rejtélyes mártást és biztos, ami tuti, még egy virslit. Mindezt a mester egy vakolókanállal alkotja meg úgy tíz másodperc alatt. És van, ahol még egy kicsit bolondítanak rajta...

-


A trópusi ország igazi ütőkártyái azonban a gyümölcsök, amelyek olyan mennyiségben és választékban fordulnak itt elő, ami a legfelkészültebb botanikust is zavarba hozná. Az egyik legnépszerűbb a caju, ami a kesudió piros, paprika formájú gyümölcse – furcsán kesernyés-fanyar íze miatt viszont a külföldiek körében ritkán arat osztatlan sikert, ellentétben a hasonló nevű, de jóval édesebb cajával, ami leginkább egy apró mangóhoz hasonlítható. A rekkenő hőség miatt nagyon elterjedtek a jéghideg gyümölcslevek, amelyek általában olyan tartalmasak, hogy egy tisztességes étkezéssel is felérnek, viszont ezen a klímán sokkal jobban esnek, mint egy combos csülök pékné módra.

brazil konyha, caju

-caju


Annak ellenére, hogy Brazília a világ egyik legnagyobb kávétermelője, a brazilok kávé helyett is gyümölcslevet isznak – nem mintha ők frissebben ébrednének hajnali ötkor, mint mi. Arról van szó, hogy a brazilok csodafegyvere, az élénkítő hatású guarana olyan borzalmas ízű, hogy csupán sűrű turmixokba keverve viselhető el, úgy viszont nagyon. A másik bogyó, amivel a gyümölcsleveket szokták tuningolni, az açaí, nem szorul ilyen trükkökre, és sokszor magában is fogyasztják. A sztenderd turmixformátum mellett a jégkrém kivitel a legelterjedtebb, amit mézzel, magvakkal és banánnal szoktak megbolondítani. Az eredmény a tökéletes reggeli, ami nemcsak finom, de tele van energiával, és serkentő hatású is – úgy beindítja a napot, hogy aztán nem győzik leállítani!

brazil konyha, caja

-


Amit aztán az est leszálltával szintén gyümölcslevekkel oldanak meg – pontosabban gyümölcsös caipirinhákkal. A caipirinha, a brazil nemzeti ital cachaçából (nádpálinkából) készül, és gyakran dobálnak bele mindenféle gyümölcsöket is, leggyakrabban kiwit és maracuját, de van, hogy az egészet a kakaófa hatalmas termésébe töltik, és onnan szívogatják ki.