Újabb műfaj került fel a világ zenei térképére: a dél-olasz maffiózók kazettákon és negyedmillió példányos válogatásokon terjedő dalai komoly vitákat váltottak ki. Ebből az alkalomból bemutatjuk a szóban forgó tarantellát, illetve megnézünk néhány olyan zenei stílust, amelyről tudható, hogy szoros kapcsolatban van a szervezett bűnözéssel – mégpedig nemcsak egyes előadók által (mint ahogy Frank Sinatrát támogatta az olasz maffia, állítólag), hanem a műfaj egésze kötődik az alvilághoz. A gengszterrapet sem hagyjuk ki, de szó esik a másfél évtizede az európai klubokat meghódító baile funkról, az illegális táncbulik és a bandaháborúk kapcsolatáról, valamint kevésbé ismert, de annál izgalmasabb esetekről, mint például a francia és az orosz sanzon közti lényegi különbségről.
Calabria, tarantella
Nemrég jelent meg egy hosszú, nagyon izgalmas cikk az Electronic Beats honlapján, amelynek szerzője a dél-olasz Calabria tartományban uralkodó ’Ndrangheta nevű szervezet tagjaival készített interjúkat a tarantella nevű műfaj náluk uralkodó, speciális változatáról, az ún. malavita dalokról. A Francesco Sbano újságíró által kiadott válogatáslemezek több mint negyedmillió példányban keltek el, és komoly vitákat szítottak: a gyakran a börtönben ülő maffiózók szemszögéből írott, életüket romantikus színben feltüntető dalok legális – vagyis helyi terjesztésű kazettákon túli – megjelentetése vajon a maffia melletti propagandának számít?
Érdekes, hogy a ha nem is népzenei (mert egyértelműen szerzőkhöz, előadókhoz köthető), de a hagyományos formákat erősen követő műfaj hogyan alakul át a szemünk előtt. A cikkben nyilatkozó énekes, Mimmo Siclari szerint a rögzített zene megjelenésével eltávolodott egymástól a korábban elválaszthatatlan zene és tánc. Ráadásul míg korábban minden zenésznek saját stílusa volt, most a felvételek alapján többen megpróbálják utánozni a sikeresebbeket.
Egyesült Államok, gengszterrap
1985-ben Scholly D éppen abba akarta hagyni a rappelést, amikor összefutott néhány ismerősével, akik a philadelphiai Parkside Killers bandához tartoztak. „Miért nem írsz rólunk egy dalt?” – kérdezték tőle, mire ő megírta a P.S.K. What Does It Mean? című számát (a P.S.K. a banda nevének rövidítése). Ebben, bár állítása szerint a bandatagok csak a haverjai voltak, egyes szám első személyben, gengszterként beszél kurvázásról, fegyverekről stb. Ezzel a számmal született meg a gengszterrap. A P.S.K. ma is hatásos, ami leginkább a DJ Code Money által írt dobgépes ritmusnak és a bőségesen alkalmazott zengető effektnek köszönhető.
A nyolcvanas években a gettó utcáin gazdagságukat nyíltan mutogató drogdílerek számára a rapperek „backstreet boynak” számítottak, vagyis puha, elkényeztetett középosztálybeli gyerekeknek. Azonban ahogy a rendőrség keményebben lépett fel a bandák ellen, az rejtőzködőbb életmódra kényszerítette a bűnözőket. A gazdagságot immár nem lehetett nyíltan mutogatni. Ezért a reprezentáció szerepe másokra hárult, és ezt a szerepet töltötték be innentől a rapperek a bűnözők életmódjának részletezésével és feldicsőítésével. Így a rapperek legyőzhették „puha” imidzsüket, és olyan hitelességet szereztek „az utcán” (ez az ún. street cred), amely nemcsak az egyik legfontosabb érték (volt) a műfajban, hanem az eladásokat is segítette. A témáról szóló könyv szerzője szerint így kezdődött a szervezett bűnözés és a hiphop gyakran tragédiákhoz vezető kapcsolata.
A rap és bíróság által elítélt bűnözők bizonyított kapcsolatának egyik nálunk kevésbé ismert, bizonyos elemeiben komikus példája az egyik legnagyobb, több városban működő amerikai drogdílerbanda, a Black Mafia Family története, amelyről itt lehet egy igen hosszú cikket elolvasni. A Demetrius „Big Meech” Flenory és testvére által vezetett szervezet akkor tűnt fel a rendőröknek, amikor indítottak egy lemezkiadót BMF Entertainment néven. Roppant fényűző partikat rendeztek, félmillió dollárt költöttek egyetlenegy művészük, Bleu DaVinci bemutatkozó klipjére. Ő azonban még csak mérsékelt sikert sem ért el. Úgyhogy nagyon gyanús volt, hogy a pénz nem a lemezeladásokból, hanem valahonnan máshonnan jön: így indult el a nyomozás, amelynek végén nemcsak Big Meech és számos társa, de a rapper is rács mögé került, öt évet kapott.
Rio de Janeiro, funk carioca
A Miami bass tánczenei stílusból, hiphopból, helyi ritmusokból, hangzásokból egyszerű gépekkel összebarkácsolt, nyers hangzású és erősen seggrázásra ösztönző műfaj Rio de Janeiro szegénynegyedeihez, a favellákhoz kötődik, amelyeket fegyveres, drogkereskedő bandák uralnak. A zenének eredetileg a hatalmas, illegális bulik („bálok”: baile, aminek alapján gyakran baile funknak is hívják a műfajt) adták a terepet, ezeket pedig nem lehetne a területet uraló banda nélkül megszervezni. Ezek a bulik közösségformáló események, a bandák erejének bemutatói, valamint egyben alkalmak is arra, hogy drogot áruljanak.
A funk carioca volt az egyik első olyan nem európai vagy amerikai tánczenei műfaj, amely – baile funk néven – divatossá vált szülőhazája határán túl is. A kétezres évek elején számos válogatás jelent meg, bár ezek persze nem a műfaj leginkább tiltott részéből válogattak. A baile funkot az akkoriban az undergroundban is népszerű (manapság ott általában szidalmazott, viszont a mainstream csúcsaira jutott, Skrillexszel a Jack Ü duót alkotó) Diplo terjesztette, illetve M.I.A., valamint a brazil Bonde do Role is kisebbfajta sztárzenekar lett. A baile funk láz aztán elült, de megnyitotta az utat a különféle latin-amerikai, afrikai, kisebb mértékben egyéb területekről származó tánczenei mutációk divatossá válása előtt.
Románia, manele; Bulgária, csalga
A kelet-európai országok „mulatós” zenéi (magyarul itt lehet bővebben olvasni róluk) közül talán a szerb turbófolk a legismertebb, nem utolsósorban azért, mert a háborús propaganda szolgálatába állították. A romániai manele és a bolgár csalga sorsa egészen más volt: az előbbi igen népszerű, de lenézett műfaj, utóbbi viszont behatolt a mainstream kultúrába. Mindkét műfajt azzal vádolják ellenzői, hogy szorosan összefonódik az alvilággal. A csalgában korábban tényleg előfordultak nyíltan egy-egy „üzletembernek” dedikált, vagy éppen azok halálát sirató slágerek, azonban az elfogadottság növekedésével igyekezett ettől a stigmától megszabadulni.
Oroszország, sanzon
Az orosz sanzon (amely nem tévesztendő össze a franciával) a cári idők politikai foglyainak dalaira megy vissza. A börtönlakók, bűnözők életét romantikusan átszínező dalok a szovjet időkben új többletjelentést kaptak. A tiltott műfaj szamizdatban terjedt, illetve az emigránsok által készített felvételeket csempészték be az országba. Nem kizárt, hogy az amerikai titkosszolgálat is ösztönözte ezt.
A fent hallható Mikhail Krugot, a sanzon egyik legnagyobb sztárját 2002-ben meggyilkolták. Százezrek mentek el a temetésére.