Az volt a furcsa, hogy felvettek, nem az, hogy kirúgtak

Forrás: Abcúg

-

A következő években hárommilliárd forint uniós pénzt oszt szét az állam 360 magyar település között, hogy beindítsa a helyi civil életet, a programot legkomolyabban vevő munkatársakat viszont már az indulásnál kirúgták. Őket meglepte az elbocsájtásuk, azt mondják, a helyi politikusoknak nem tetszett a mentalitásuk, és most attól félnek, hogy a pénzt falunapokra fogják költeni, a helyiek véleményére pedig senki sem lesz kíváncsi. Átbeszéltük velük, hol csúszhatnak félre a jó szándékú kezdeményezések, hogyan telepedik rá a politika a pályázati pénzekre, és mit tehet ilyenkor, aki komolyan veszi a munkáját.



Beszélgetés a helyiekkel arról, miért szeretnek vagy nem szeretnek a falujukban élni, és min szeretnének változtatni. Megismerni a helyi hagyományokat, szokásokat. Tanulókörök kialakítása, a helyi nyilvánosság fejlesztése, szomszédolás, közösségek szervezése.

Az Európai Unió három milliárd forint pályázati pénzt biztosít Magyarországnak, hogy a következő három évben 360 faluban indítson az előző tevékenységeket tartalmazó közösségfejlesztő programokat. A pályázat keretében kiképeztek hatvan közösségépítő mentort, akiknek az a feladata, hogy felvegyék a kapcsolatot a falvakkal, kisvárosokkal, és segítsenek a helyieknek kitalálni, hogyan szeretnék fellendíteni a szűkebb lakókörnyezetüket – írja az Abcúg.

A képzés után pár héttel azonban a mentorok harmadának egyik napról a másikra felmondtak – számolt be róla a 24.hu. A helyükre pedig több, a politikához is kötődő embert is felvettek. A program szervezői szerint az elbocsájtásokra szakmai okokból volt szükség, a munkájukat éppen csak elkezdő, majd rögtön kirúgott mentorok beszámolóiból viszont egészen más kép rajzolódik ki. Négy, egykori mentorral beszélgettünk, akik mind más megyében dolgoztak. Ők a téma érzékenysége miatt nevük elhallgatását kérték, de mind arról számoltak be, hogy véleményük szerint ma Magyarországon teljesen természetes, hogy a pályázatokat a politikai vezetés előre lezsírozza, a választási évben pedig kifejezetten nehéz szakmai munkát végezni. Ők reménykedtek benne, hogy sikerül, mégis belebuktak. Hogyan zajlik a pályázati pénzek felélése ma Magyarországon?


Felkészülni az uniós pénzek utáni időkre

„Az volt a furcsa, hogy felvettek, nem az, hogy kirúgtak” – a megkérdezett mentorok mind azt állították, meglepte őket már az is, hogy nekik helyük lehetett egy többmilliárdos költségvetéssel dolgozó állami programban. “A felvételi beszélgetésen is elmondtam, hogy nem hiszek a központilag irányított rendszerekben, kisközösségekben dolgoztam világ életemben” – mondta egyikük.

A lehetőséget azonban nem tudta kihagyni, ahogy a többiek sem. A legtöbben régi motorosnak számítanak a szakmában, benne vannak a helyi civil életben, van, aki húsz éve dolgozik a településfejlesztési, közművelődési szakmában, más helyi civil egyesületet vezet, és megörült neki, hogy ezzel a munkával akár megyei szinten is dolgozhatna. A program célja pedig mindannyiukat inspirálta. “Izgatott voltam, hogyan lehet ezeket a halott intézményeket – például a könyvtárat a művelődési házat – a lakókörnyezet segítségével megtölteni” – mondta egyikük.

A Cselekvő Közösségek projekt célja dióhéjban a helyi kezdeményezések támogatása. A projekt honlapja szerint ez a társadalmi aktivitás növelését jelenti, erősíteni kell a helyi intézmények és a lakosok kapcsolatát, és helyi közösségeket kell szervezni.


A megkérdezett mentorok ezt sokkal gyakorlatiasabban is összefoglalták: a program célja, hogy felkészítse a településeket az ínségesebb időkre, amikor sokkal kevesebb uniós forráshoz fognak jutni.

A 2014-2020-as uniós költségvetési ciklus után várhatóan kevesebb forrás fog az országba érkezni. “A településeknek pedig fel kell arra készülniük, hogy önmaguk is meg tudják oldani a saját problémáikat” – mondta az egyik mentor. Ehhez pedig tudás és gyakorlat kell. A helyieknek meg kell tanulniuk felmérni, mire van szükségük, járdát, játszóteret vagy Fekete Pákó koncertet akarnak inkább a falujukba. Meg kell tanulniuk megtervezni, hogyan tudják maguk megvalósítani ezeket a célokat, vagy legalábbis elérni, hogy megvalósuljanak. A koncert esetében például azt, ki hívja az előadót, ki intézi a hangosítást, ki adja közülük a padokat. “Amikor az uniós pénz elfogy, ki fogják tudni találni, mit akarnak, és hogyan tudnak rá forrásokat szerezni” – mondta egy mentor.

A mentorok feladata az, hogy végigjárják a megyéjüket, felmérjék, melyik településnek érdemes pályáznia a programra, majd a pályázatot megnyerőkkel együttműködjenek: beszélgetéseket szervezzenek a lakosokkal, kérdőívekkel, fórumokkal segítsék eldönteni, szerintük mire is van szüksége a falujuknak, majd segítsenek nekik megtalálni a módot, hogy azt maguk is meg valósíthassák. Ezek az igények településenként különböznek attól függően, hogy az adott településnek milyen problémái vannak. Az egyik mentor szerint egyes térségekben a munkahely-teremtés szokott a fő kérdés lenni, máshol olyan is előfordulhat, hogy egyirányúsítsanak-e egy utat.


A pályázatok előre le vannak zsírozva

Többen is azt mondták, hogy nagyon lelkes csapat gyűlt össze, akik hittek az előbb megfogalmazott célokban. Maga a munka is komolynak tűnt: a felvételi kemény volt, aki viszont bekerült, annak határozott idejű munkaviszonyt ajánlottak, amelyet több hetes képzés és vizsga előzött meg. “Komoly idő és energiabefektetés volt végigcsinálni” – mondta egyikük.

A képzést februárban kezdték, márciusban vizsgáztak, és áprilisban kezdődött volna a tényleges munka. Ez azonban nem úgy alakult, ahogyan tervezték, a pályázati kiírások csúszásban voltak, így még azt sem lehetett tudni, egyáltalán mely településeken kell majd dolgozniuk (hiszen nem pályázott még senki se). Ettől függetlenül sokan elkezdték járni a megyéjükben lévő településeket, felvették a kapcsolatot önkormányzatokkal, helyi civil szervezetekkel. “Akikben éreztem az elkötelezettséget, győzködtem, hogy induljanak a pályázatokon” – mondta egyikük.

Ekkor azonban többen is szembesültek azzal, hogy igazából felesleges győzködniük akárkit is az önkormányzatoknál.


Csak hülyének néztek, és azt mondták, nem ők döntik el, kik pályázhatnak”

– mondta az egyik volt mentor.

Egy idő után arra a következtetésre jutott, hogy választókerületi szinten le van osztva, hogy melyik településnek milyen pályázaton kell indulnia, és melyiket fogja megnyerni. Ezt a következtetést a helyi önkormányzatoktól kapott visszajelzésekre alapozta, több polgármester ugyanis azzal fogadta, hogy ők előre megbeszélt módon egy másik pályázaton fognak indulni.

Más mentorokat ez egyáltalán nem lepett meg, sőt, volt, aki alapvetően úgy számolt, hogy a pályázatok nagy része előre ki van osztva. “Magyarországon vagyunk, tudjuk, hogy a projektekbe igyekszik beletenni a kezét a helyi vagy a nagypolitika, és próbál pénzt kivenni belőle, vagy csak simán a saját céljaira fordítani. Normál esetben ez nem baj. Akkor baj, ha az eredeti cél alárendelődik a politikai céloknak” – mondta egyikük. Ez a probléma pedig már az elejétől ott lebegett a fejük fölött, a programban ugyanis rengeteg pénz van, a végrehajtási időszak alatt pedig országgyűlési és önkormányzati választást is tartanak.

“Abban bíztam, hogy az országban lehetnek olyan települések, ahol a kiírásnak megfelelően, valóban a helyi közösségfejlesztési folyamatok indulnak meg, a lakosság bevonásával, megszólításával” – mondta egy másik mentor. A program 360 résztvevő településsel számolt, a mentor szerint azonban ennek csak a töredékénél számított arra, hogy a politikai célok nem keresztezik a program céljait, és valóban szakmai munka folyhat. Számára azonban már úgyis megérte volna az egész, ha a 360-ból csak 12 településen tudják megvalósítani azt, amit elterveztek.


Virágládák vagy jöjjön az Edda?

Arra részletesebben is rákérdeztünk a mentoroknál, hogy pontosan mitől is tartottak, hogyan viszi félre a helyi politika a Cselekvő Közösségekhez hasonló pályázatokat. “Folyamatosan fennáll annak a veszélye, hogy ilyen projektek az eredeti céltól eltérő célt fognak szolgálni” – magyarázta az egyik mentor. A pályázati pénzből ugyanis akár falunapot vagy kocsonyafesztivált is lehet rendezni, így azokra már nem kell az önkormányzatoknak plusz forrást költeniük.

Ezzel szerinte nem lenne baj, ha a projekt szellemisége jegyében ezeket a rendezvényeket a helyi lakók maguk igényelnék, azaz egy ilyen rendezvény megszervezése az igényfelmérés és a közös célok meghatározása során merülne fel. Sok esetben azonban ezek egyszerűen csak kampányrendezvényként funkcionálnak, ahol a településvezetőnek vagy a helyi országgyűlési képviselőnek alkalma van fényeznie magát.

Egy másik mentor azt hangsúlyozta, nem is biztos, hogy a legtöbb politikus felismeri, hogy valójában kampányra szórja el a közösségépítésre szánt pénzt.


Ha a szomszéd településen ott volt az Edda, akkor mi miért ne hívhatnánk meg a Karthágót?”

– kérdezik.

Ha egy falunapra eljön háromezer ember, mert meghívtak egy nagynevű zenekart, azt már egyből meg lehet írni az újságban is, és ott az is szerepelni fog, melyik politikus nyitotta meg a rendezvényt – magyarázta.

Ezzel szemben, ha összeül 42 ember, kitalálják, hogy meg akarják szépíteni a főutcát, és kitesznek 22 darab saját készítésű virágládát, az közel sem annyira látványos. “Lassabb, hosszadalmasabb és nem írnak róla az újságok” – mondta a mentor. Ugyanakkor egy minőségibb, hosszabb távú befektetés. A helyi közművelődési házat is felhozta példának, amelyet a legtöbb településen nehéz fenntartani, főleg úgy, hogy a helyiek ne csak a vásár idején menjenek be. Ha viszont felfejlesztenek hozzá egy közösséget, amely be tudja lakni, és saját maga tud programokat szervezni oda, máris megtelik élettel.

Több mentor is elmondta, sok politikus úgy fogja fel a közös munkát, hogy a közösségfejlesztő “bele fog ugatni a döntéseibe”, ők azonban arra számítottak, hogy lesznek olyanok, akik meglátják a munkájuk pozitív oldalát, és belátják, hogy sokkal több értelme van az eredeti céloknak megfelelően, hosszútávú, szakmaibb munkára fordítani a pályázati pénzt. Attól ugyanis a helyiek is jobban fogják érezni magukat, és ez a politikusok számára is jó, “hiszen megoszthatják a felelősséget”. “Ebben hiszek, hogy a hosszútávú koncepciónak van értelme, és lesznek olyan településvezetők, akik partnerek ebben” – mondta egyikük.


Egyik napról a másikra kivágták őket



Végül azonban a munka elejéig sem jutottak el: a februárban felvett hatvan mentorból húsznak pár nappal a négy hónapos próbaidejük lejárta előtt felmondtak. A legtöbbjüket ez váratlanul érte, hiszen pár nappal a felmondólevél kézhezvétele előtt még továbbképzésre hívták, szállást és ebédet egyeztettek velük.

A feletteseiktől pedig az elmondásuk szerint csak dicséretet kaptak, többen is példálóztak azzal, hogy az egyik kirúgott társukat nem hivatalosan még a hónap mentoraként emlegették. Ezután pedig volt olyan megye, ahonnan mindenkit kirúgtak.

A 24.hu-nak a projektgazda Szabadtéri Néprajzi Múzeum azt írta, szakmai és személyiségbeli szempontok alapján döntöttek amellett, hogy némely mentornak a próbaidő lejártát megelőzően felmondanak. Rákérdeztünk a múzeumnál, hogy pontosan milyen szakmai indokok vezettek a mentorok elbocsájtásához, ki hozta meg a döntést, és milyen helyi szereplők véleményét kérték a döntéshozatalkor.

A kérdéseinkre a múzeum lényegében megismételte a 24.hu-nak adott válaszát, azt írták, hogy “összetett szakmai és személyiségi szempontok alapján” értékelték a mentorok három havi tevékenységét, és külön hangsúlyozták, hogy a próbaidő alatt nem szükséges indokolni a szerződés felbontásának okát.

“Én azt gondolom, hogyha nem nyüzsgök ennyit, akkor talán maradhattam volna” – mondta az egyik mentor. Ő azonban folyamatosan próbált utánajárni, hogy mire is kell számítani a pályázatok elbírálásakor. Más azt mondta, számított rá, hogy előbb-utóbb felmondhatnak neki. “Nem végrehajtó vagyok, hanem önállóan gondolkodó ember, nem tudom visszafogni magam, ha hülyeségekről esik szó” – mondta.

Azt nem tudták megmondani, hogy konkrétan hol dőlhetett el, hogy menniük kell, de abban mind egyetértettek, hogy egyértelműen a politika nem akart velük együtt dolgozni. Volt, aki azt hallotta, hogy a minisztériumból szóltak, más szerint megyei szintű politikusok jelezték, hogy nemkívánatos a személyük a programban.


Azoktól igyekeztek megválni, akiknél erős volt a gyanú, hogy a szakmai elköteleződés nem párosul politikai lojalitással”

– mondta egyikük.

Más azt mondta, hogy a jelenlegi helyzetben már az is ellenük szólhatott, hogy szerepet vállalnak a helyi civil életben. „Miért mozog, miért szervezkedik, miért csinál valamit?” – mondta egyikük, majd hozzátette, hogy a civilek nem a kormány ellen szervezkednek, csak számon kérik azokat az ügyeket, amelyek fontosak számukra.

Többen is azt mondták, hogy csalódottak a történtek miatt, leginkább azért, mert amikor felvették őket, akkor azt gondolták, hogy lesz elég mozgásterük arra, hogy megvalósítsák a kitűzött célokat. Ennek ellenére azt mondták, továbbra is bíznak abban, hogy a programnak lehetnek eredményei. A településfejlesztés ugyanis költséges dolog, most azonban adottak hozzá a pénzügyi források.

A 24.hu cikke szerint a kirúgott mentorok megüresedett helyeire új pályázatot írtak ki, néhány helyet pedig pályáztatás nélkül, azonnal feltöltöttek. Mentori munkát kapott például egy jelenlegi Fidesz-KDNP-s önkormányzati képviselő, illetve egy korábbi fideszes képviselőjelölt is.