Az új rendszerben 9 százalékos támogatottsággal is nyerni lehet

Fotó: Vs.hu/Hirling Bálint / István Hajdu

-

Az egyfordulós képviselő-választásnak más következménye is van, mint hogy gyorsabban és olcsóbban lebonyolítható. Például az, hogy csekély támogatottsággal is be lehet kerülni az országgyűlésbe.


Eddig – 1990 és 2010 között – az első fordulóban csak az győzött, aki rögtön megszerezte az érvényes szavazatok több mint felét. A többi választókerületben többnyire ketten jutottak tovább a második menetbe. Vagyis, aki végül elnyerte a mandátumot, az elmondhatta magáról: az aktív, tehát a második fordulóban is szavazó állampolgárok többségének bizalmát élvezi. Most viszont a könnyített jelöltállítás következtében a körzetek nagy részében rengeteg név szerepel a szavazólapon, és a győzelemhez elég a relatív többség. Ha húsz jelölt közül lehet választani – vannak ilyen helyek! –, akkor esetleg a választók 15%-ának szavazatával is képviselő lehet valaki. 60%-os részvétel esetén ez az összes szavazójogosultnak mindössze 9%-a. Jogilag legitim lesz az ilyen képviselő, az nem vitás. De politikai és morális szempontból biztosan kisebb lesz a legitimitása, mint az eddigi rendszerben. Eddig csak a vesztes jelöltek pártjának volt fontos, hogy a vereség minél kisebb legyen, mert így a be nem került jelöltre adott szavazatok töredékként a párt listájának támogatottságát növelték, tehát onnan többen kaphattak mandátumot, ha a lista országosan elérte az 5%-ot. Ezzel arányosabbá, a választók akaratát jobban tükrözővé vált a mandátumkiosztás. (Kivéve az 5% alatt maradt pártokat: az azok listájára és vesztes egyéni jelöltjeire adott voksok elvesztek.) Az ilyen töredékszavazat-gyűjtés érdekében állítottak lehetőleg az országos listaállításhoz szükségesnél több körzetben jelöltet azok a pártok is, amelyek nemigen számíthattak egyéni győzelemre. Az egyéni győztes pártjának viszont eddig mindegy volt, hogy jelöltje mennyi szavazatot kapott. Most már nem így lesz, mert a rendszerbe, amely a politikai stabilitás érdekében már 1990 óta az erősebbeknek kedvezett, beépítettek egy torzító tényezőt. Ezúttal a győztes egyéni jelölt után is számolnak töredékszavazatot, ami teljesen ellentétes a rendszer elveivel. Számpéldán bemutatva ez a következőképpen fest: Vegyünk két választókerületet, ahol 12 jelölt indul, és 50 000 érvényes szavazatot adnak le. Az egyikben a favorit besöpör 30 000 voksot, a második helyezett pedig csak 10 000-et. További 10 induló osztozik a fennmaradó 10 000-en. Ebben az esetben a győztes után 19 999 töredékszavazat jár, vagyis eggyel kevesebb, mint amennyivel megelőzte a másodikat. (Ennek az a logikája, hogy az is elég lett volna a győzelemhez, ha csak egyetlen szavazattal kap többet.) A másik esetben erősebben szóródnak a szavazatok: a győztes 15 000-et kap, a második 12 000-et, és 23 000 jut a többi tíznek. Ekkor a győztes csak 2999 szavazatnyi hasznot hoz a pártja listáján szereplő jelölteknek. Ezért most az egyéni választókerületekben nem pusztán a győzelem a fontos, hanem annak az aránya is. Nem csak, és talán nem is elsősorban az említett legitimáció miatt, hanem azért, mert aki győz egyéniben, az segít a listán szereplő további párttársait képviselőséghez juttatni.