Az Orbán-család üzleti partnere az államivá váló Antenna Hungáriánál

-

Madarász László másfél évvel ezelőtt került az Antenna Hungáriához, néhány hónappal azelőtt, hogy a cég francia tulajdonosai dötöttek a vállalkozás eladásáról. Az állami pozíciószerzés mára meghozta gyümölcsét: néhány héten belül ismét köztulajdonba kerül a távközlési cég. A piaci szereplők most azt latolgatják, mire is akarja használni az állam a jó infrastruktúrájú, de nem éppen jövedelmező vállalkozást.


Az Orbán-kormány ezúttal is tudatosan készült az újabb térnyerésre. Bár eddig százszázalékos francia tulajdonban volt az Antenna Hungária (AH), 2012 őszétől mégis első kézből kaphatott információkat a magyar állam a cég ügyeiről. Azzal párhuzamosan ugyanis, hogy a francia vezérigazgatót magyar váltotta, jelesül a telekommunikációs cégeknél nagy gyakorlatot szerzett Piller András, két ejtőernyős is érkezett az AH igazgatóságába. Márton Péter a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő főigazgatója, majd vezérigazgatója, valamint Madarász László, aki a Postabanktól a Maléven keresztül a Tiszai Vegyi Kombinátig sok helyen megfordult, és legalábbis részben kormányzati érdekeket képviselt, jelenleg pedig a Magyar Nemzeti Bank Felügyelő Bizottságában is helyet foglal. Madarásznak ugyanis személyes kapcsolata van Orbán Viktor kormányfő családjával. 1997-ben a miniszterelnök feleségével, Lévai Anikóval közösen alapította meg a Szárhegy dűlő-Sárazsadány-Tokajhegyalja Kft.-t, amelyben a mai napig tulajdonos. Lévai Anikó 2005-ben azután szállt ki az üzletből, miután a sajtó élénken foglalkozni kezdett a szőlőtermesztő vállalkozás ügyeivel. A franciák tehát gyakorlatilag már másfél évvel ezelőtt feladták pozíciójukat. A kérdés csak az volt, mennyi ennek az ára. A Telediffusion de France (TDF) 2007-ben mintegy 80 milliárd forintért jutott hozzá az AH-hoz, és további 20 milliárdot költött rá, ehhez képest az állam most alig 60 milliárdot ad érte. Szíve szerint azonban ennyit sem áldozott volna rá, mint ahogy nem is nagyon ér ennyit. A cég jövedelmezősége meglehetősen alacsony. A 20-21 milliárdos éves forgalom mellett gyakorlatilag nincs nyereség a tevékenységén. Végül azonban – információink szerint – mégis a kormány engedett, nem a franciák. Vajon miért? A piaci szereplők abban bíznak, hogy csupán az állami intézmények távközlési infrastruktúrájához kell az AH, amely nagy kapacitású, országos lefedettséget tud produkálni adótornyaival és mikrohullámú hálózatával. Az ugyancsak állami MVM Nettel összekapcsolva, amely ráadásul a napokban nyerte el a 450 megaherzes mobilfrekvencia üzemeltetését, már sokféle igényt ki tud majd elégíteni. Túl azon azonban, hogy eddig a közintézményeket is jelentős részben a piaci szereplők, főként a Magyar Telekom látta el távközlési szolgáltatásokkal, a jövőben még az a lehetőség is fennáll, hogy a lakossági és vállalati piacon is terjeszkedni kezd az új állami szereplő. Az már kifejezetten kellemetlenül érintené a Telekomot és társait, ha például a távközlésben is megjelenne a rezsicsökkentési igyekezet. Ha az AH bővíthetné a MinDig TV ingyenes tévécsatornáinak számát, akkor még nagyobb konkurenciát támasztana a kábeltévéknek. De azzal sem járnak jobban a versenytársak, ha bevételre törekszik az AH. Ebben az esetben némi állami nyomásgyakorlással rávehetné a tévécsatornákat, hogy fizessenek a műsor ingyenes sugárzásáért, ami viszont aláásná azoknak az üzletét, elsősorban a UPC-ét, amelyeknél a fogyasztóknak kell fizetniük a szolgáltatásért. Ráadásul a jövőben további állami felvásárlás és erőkoncentráció is szóba jöhet (már csak azért is, mert a versenytörvény módosításával nemzetstratégiai ügyekben kiiktatták a túlzott erőfölény kötelező versenyhivatali vizsgálatát). Korábban felmerült az Invitel is, mint lehetséges állami célpont, 2011 őszétől ott is pozíciót kapott Madarász László. Tavaly májusban azonban megszűnt igazgatósági tagsága, így úgy tűnik, ez a kérdés egyelőre lekerült a napirendről.