„Az LMP nem a külföldieket akarja diszkriminálni” – Ska Keller interjú

Fotó: VS.hu/Zagyi Tibor / VS.hu/Zagyi Tibor

-

Az európai zöldek bizottsági elnökjelöltjével klórozott csirkékről, az LMP-ről, szabaddemokratákról és menekültekről beszélgettünk.


A Lehet Más a Politika (LMP) lesz valószínűleg az európai zöldek első magyar tagja, amely képviselőt küld az Európai Parlamentbe. De mi lesz, ha bejut az LMP-ből kivált Párbeszéd Magyarországért (PM) is? Reinhard Bütikofer, az Európai Zöld Párt társelnöke pár hónapja azt nyilatkozta nekünk, hogy a kampány alatt a PM-et nem veszik fel az európai zöldek tagjai közé. Nem zárta viszont ki, hogy a választási kampány után legyen együttműködés. Feltehetőleg a pártról beszélt, és nem a frakcióról. A különbség azért fontos, mert a frakcióban például benne vannak a kalózpártok is, és koalícióban vagyunk a regionális pártokat összefogó Európai Szabad Szövetséggel is. Szóval a frakció egy szélesebb spektrumot képvisel, miközben az Európai Zöld Párt tagjai között van több olyan kis párt is, amely nem jutott még be az Európai Parlamentbe. Szóval, ha a PM bejut, akkor a frakció része lehetne? A választás után értékeljük az eredményeket, és leülünk beszélgetni azokkal a bejutott képviselőkkel, akik osztják az elképzeléseinket. Fontos ugyanis, hogy mekkora egy frakció: minél többen vagyunk, annál több bizottsági helyet kapunk.


-


Az Európai Zöldpárt honlapja szerint egy második magyar párt is van a párt tagjai között: a Zöld Baloldal. (Ők 2009-ben Tamás Gáspár Miklóst indították volna jelöltjükként, de végül nem tudták sikeresen regisztrálni magukat az Országos Választási Bizottságnál. A párt azóta nem hallatott magáról – a szerk.) Nem vagyok az Európai Zöld Párt vezetőségi tagja, ezért nem tudom megmondani, miért tagok még mindig. Annyit tudok, hogy ez egy régi párt, amely már hosszú ideje a tagjaink között szerepel. Akkor lehetséges, hogy két párt képviselje ugyanazt az országot az európai zöldeknél? Volt már rá példa, de nem túl szerencsés. Ilyenkor mindig felmerül az a probléma, hogy a két párt egymással versenyez otthon. Melyek azok a témák, amelyekben a leendő tagoknak egyet kell érteniük az Európai Zöldekkel? A pártoknak alá kell írniuk az alapprogramunkat, és fel kell vállalniuk a zöld témákat. Olyan pártot például nem veszünk fel, amely támogatja az atomenergiát, vagy csorbítaná a menekültek jogait. És az mennyire fér bele, hogy az LMP a földtörvény körüli vitában többször is hangot adott annak, hogy nem engedné, hogy külföldiek gyarapodjanak a magyar földből. Sajnos nem tudok magyarul, ezért ezt nem tudom leellenőrizni. De az LMP képviselőitől hallottam, hogy nagy probléma Magyarországon a „land grabbing” (magyarul leginkább földrablásnak fordítható: azt értik alatta, hogy bizonyos fejlődő országokban tőkeerős külföldiek felvásárolják a termőföldeket – a szerk.). Igen, a multinacionális cégekkel és a spekulánsokkal indokolták. De az, hogy emiatt minden külfölditől elvitassák a földvásárlás jogát, az rendben van? Amennyire látom, az LMP nem a külföldieket akarja diszkriminálni. Azt én is fontosnak tartom, hogy akadályokat állítsunk az elé, hogy a multinacionális cégek nagyméretű földterületeket vásároljanak fel az új tagállamokban. Ez más országokban is probléma, nem csak Magyarországon.

-


Franziska Brantner és Robert Habeck zöld politikusok a német Cicero magazin legfrissebb számában írtak a zöld párt és a szabadság kapcsolatáról. Szerintük azzal, hogy a Német Szabaddemokrata Párt (FDP) nem került be a törvényhozásba, Németország csak egy neoliberális pártot veszített el, de nem veszítette el  a felelősségteljes liberalizmus lehetőségét. Azt írja, az önrendelkezés és a liberalizmus ugyanúgy a zöldeknek is sajátja. Nevezhetjük akkor a zöldeket liberális pártnak? A liberális jelzővel vigyázni kell, mert minden nyelvben, minden kultúrában más konnotációk tartoznak hozzá. Mindenképpen az önrendelkezés pártjának tartjuk magunkat, és mindig is felléptünk a szabadságjogokért: a véleményszabadságért, a sajtószabadságért vagy épp a házasság szabadságáért. Libertáriusok vagyunk a szó szociális értelmében, de nem vagyunk gazdasági értelemben neoliberálisak. A szabaddemokratáktól abban különbözünk, hogy más emberek jólétére is figyelünk. A klasszikus FDP szavazó inkább csak a saját boldogulásával foglalkozik. Hogyha uniós szinten nézzük, akkor mik azok a területek, ahol átfedés van a zöld és a liberális frakció között? Az átfedések rendszerint az állampolgári jogoknál fordulnak elő, például az adatvédelemnél. De ott se mindig értünk egyet: például az ALDE (Európai Liberálisok és Demokraták Szövetsége) frakció támogatta végül a SWIFT megegyezést, amely lehetővé teszi a banki adatok továbbítását az amerikai hatóságok felé, de azt is megszavazták, hogy a menekültek ujjlenyomatai hozzáférhetővé váljanak a rendőrségi eljárások alatt. És a környezetvédelem terén? A környezetvédelem az ALDE számára csak teher. Hátráltatja a gazdasági növekedést. Ezen a területen semmit nem kínálnak. A programjukban szerepel a fenntartható fejlődés. Ezt bárki mondhatja. Mert ők az atomenergiát is fenntarthatónak tartják? Például azért. Az atomenergia nálunk egyáltalán nem számít fenntarthatónak.

-


Németország Európa ura vagy Európa motorja? Semmiképpen nem Európa ura. Európa csak együtt működik: a 28 tagállamnak közösen kell döntenie. Nincs arra lehetőség, hogy az egyik dominálja a többit. Korábban arról beszélt, hogy Európa nem fogad elég menekültet. A világ összes menekültjét nyilván nem tudjuk fogadni, de mi lenne az optimális? Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának becslései szerint világszerte 45 millió menekült van. És ebben nincs benne azoknak a száma, akik a saját országukon belül menekültek egyik településről a másikra. A 45 millióból is a legtöbben olyan helyeken vannak, mint Pakisztán, vagy a Szíriával szomszédos államok. Körülbelül kilenc százalék indul el egyáltalán Európa felé. Libanonban egymillió menekült él, miközben az ottani lakosság mindössze négymillió. Ha ezt átszámítanánk Németországra, az azt jelentené, hogy Németországnak 19 millió menekültet kellene felvennie. Ezért gondolom, hogy Európa sokkal többet tudna tenni. És sokkal többet is kellene tennie. Számot nehéz mondani: mikor jutunk el arra a pontra, amikor azt mondjuk egy menekültnek, hogy ő már túl sok, nem tudjuk befogadni.? A menekülteknél nincsen kereslet és kínálat. Jó, de a menekültek vendégek… A menekülteknek joguk van a menekült státuszra, ez nem jóakarat kérdése. Úgy értem, hogy mint vendégeknek kijár nekik ez-az, ha idejönnek. Például megfelelő ellátást kellene nekik biztosítanunk. Itt sem értek egyet. A menekültek nem az állam pénzén akarnak élni, önmagukat akarják eltartani. De erre alig van lehetőségük. De például vegyük Magyarországot: a menekülteknek, akik idejönnek, esélyük sincsen munkát találni, hiszen nem beszélnek magyarul. Eltart pár évig, mire elsajátítják a nyelvet, és megpróbálkozhatnak a munkaerőpiacon. Persze, nézni kell, hogy milyen szakértelemre van szükségük. A nyelvtudás nagyon fontos, ezért lehetőséget is kell nekik adni arra, hogy nyelvórákra járjanak. De miért kell nekünk olyan törvény, ami megtilja a menekülteknek, hogy az ittlétük első hat hónapjában dolgozzanak? Van elég sok olyan munka, amihez nem kell magyarul tudni, vagy olyan, amihez másfajta idegen nyelvre van szükség. Ha meg egy menekült franciául beszél, akkor legyen lehetősége arra, hogy Franciaországba menjen dolgozni.

-


De ez már egy másik problémát érint: a menekültnek abban az országban kell maradnia, ahol menekült státuszt kapott. Ez a szabály csak azoknak az országoknak éri meg, amelyekbe pillanatnyilag kevesebb menekült érkezik. Ha viszont ez a szabály nincs, akkor egyes országokban – például Magyaroszágon – alig marad menekült, mindenki megy majd tovább mondjuk Franciaországba, mert az ottani nyelvet beszéli. Nem mindegyik. A szír menekültek közül például sokaknak van rokonságuk Svédországban. Miért ne mehetnének oda hozzájuk? Ha Magyarországon nincs elég menekült, akkor esetleg anyagilag hozzájárulhat ahhoz, hogy más országban fogadja a menekülteket. Kényszeríteni nem lehet a menekülteket, hogy olyan országban éljenek, ahol nem tudnak érvényesülni. Foglalkozik kereskedelmi ügyekkel is. Mi a baj az EU és az Egyesült Államok között kötendő szabadkereskedelmi egyezménnyel? A német zöldek leállítanák a tárgyalást, és újraindítanák azt az alapoktól. Nem azzal van bajunk, hogy az unió kereskedik az Egyesült Államokkal. Mi azt nehezményezzük, hogy a megállapodás a mostani formájában azt várná el tőlünk, hogy megengedőbbekké tegyük a szabványainkat. Főleg a fogyasztóvédelem terén nem szeretnénk, ha az uniós szabályozás felhígulna. Nálunk arra van engedély, ami bizonyítottan biztonságos, míg az Egyesült Államokban azokat a módszereket engedélyezik, amelyekről nem bizonyosodott még be, hogy veszélyesek. Ez két nagyon is különböző hozzáállás. És ez a kettő nem összeegyeztethető. Nem szeretnénk, ha genetikailag módosított zöldségek, hormonkezelt marhák vagy klórban áztatott csirkék kerülnének a piacainkra. És azt se szeretnénk, ha a növényvédőszerek terén engedékenyebbekké kellene válnunk. Ráadásul a befektetőknek a megállapodás értelmében arra is lehetőségük lenne, hogy Magyarországot, vagy az unió egészét intranszparens döntőbíróságok előtt pereljék, ahol még fellebbezni sem lehet. Olyan intézményekre gondolok itt, mint a Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központja, ahol a svéd Vattenfall energiavállalat jelenleg 3,7 milliárd eurós kártérítést követel Németországtól, amiért ez leállította az atomprogramját.

-


De ha azt mondjuk az Egyesült Államoknak, hogy nem kell a génkezelt zöldségük, meg a hormonkezelt marhájuk, az azt a látszatot keltheti, hogy Európa nemet mond az olcsóbb, versenyképesebb árura, ezzel védve saját iparát. Az amerikai áruk olcsók, ez igaz. Hiszen hatalmas területeken termelnek. Ezért versenyképesebbek is, és ez biztosan tökretenné az európai mezőgazdaságot. Az európai lakosok többsége viszont nem is az olcsó árura mond nemet, hanem arra, hogy génkezelt áru érkezzen a piacaikra. Pedig mintha az Európai Parlamentben is egyre többen fogadnák el a genetikailag módosított élelmiszereket. Az EP megszavazta például pár hete azt a javaslatot, hogy a virágpor a méz természetes alkotóelemeként, és ne külön összetevőként szerepeljen a csomagoláson. Ez azzal jár, hogy a forgalmazóknak nem kell feltüntetniük a csomagoláson, ha a virágpor genetikailag módosított organizmusokat tartalmaz. A 1507-es vegyszerálló kukorica engedélyezését is többen támogatták. A liberálisok gazdasági érveket hoztak fel, de én ezt nem tudom elfogadni, hiszen a lakosság egészségét veszélyeztetik ezek a termékek. A német kormány is mindig arról beszél, mennyire ellenzi a géntechnológiát, aztán amikor a miniszterek tanácsában a 1507-es kukoricáról szavaztak, akkor tartózkodott. Megengedőbbekké váltak az európai politikusok? 2011 júliusában még 544:84 arányban szavazták meg, hogy szigorúbban szabályozzák a genetikailag módosított növényeket Európában. A lakosságon belül nincs ilyen trend, és én is mindig a genetikailag módosított növények ellen szavaztam. Hogy más politikusok miért tettek másképp, azt nem igazán tudom megérteni. Az olyan érvek, hogy a rossz gazdasági helyzet miatt a méztermelők pénzügyileg már nem bírnák el, ha meg kellene változtatniuk a termékeik címkéjét, nem túl meggyőzőek.

Ska Keller interjú

-


Névjegy

1981-ben született Németországban. Januárban választották meg az Európai Zöldek Pártjának (EGP) társ-elnökjelöltjének.  2009-ben, 27 évesen lett az EP tagja. 2007 és 2009 között a német Zöldek Brandenburg tartományi elnöke, a Fiatal Európai Zöldek Szövetségének szóvivője. (Az EGP-nek rajta kívül még egy társ-elnökjelöltje van, az 1953-ban született francia José Bové.)