Az irracionalizmus és a mohó átverés szövetsége

Zsolt Boldogkői

molekuláris biológus, egyetemi tanár, SZTE ÁOK Orvosi Biológiai Intézet igazgatója


A modern civilizáció alapvetően a tudományra és annak gyakorlati alkalmazására épül. Az internet mára behálózta az egész Földgolyót, a modern genetika nemsokára megérti a DNS-ünkben lévő üzenet minden rétegét, a tudományos alapú gyógyítás pedig paradigmaváltás küszöbén áll. Megdöbbentő, hogy ezen a szellemi talajon egyre mélyebb gyökereket ereszt a középkori misztikus gondolkodás. E párhuzamos árnyékvilág talán legkártékonyabb formája az alternatív orvoslásban öltött testet, melynél az irracionalizmus a mohó átveréssel kötött szövetséget. Ebben az írásban az alternatív medicina királynőjét, a homeopátiát elemzem. A homeopátia nem csupán jelentős anyagi forrásokat mozgat meg szerte a világban, hanem abszurditásának bemutatásával könnyen prezentálható az alternatív gyógyításban fellelhető illogikus gondolkodás. A módszer elméleti rendszerbe való foglalása és világszinten való elterjesztése azonban Samuel Hahnemann nevéhez köthető. A német orvos tanait az Organon című könyvében tette közzé 1810-ben. Hahnemann és követői három alapelvet emlegetnek - melyek a hasonlóság, a gyógyszervizsgálat és az energetizálás – de valójában a homeopátia ennél több princípiummal rendelkezik, melyek közül itt a terjedelmi korlátok miatt csupán hatot említek. 1. A hasonlóság elve Ez az alapelv azt mondja ki, hogy ha egy szer valamilyen tünetet vált ki egy egészséges emberben, akkor az alkalmas egy ugyanilyen tünetekkel járó betegség gyógyítására. Szemléltetésképpen, a felvágott hagyma – hasonlóan az allergiához és az influenzához - könny- és nyálfolyást eredményez, ezért egy ebből készített homeopátiás oldat gyógyító hatású e két betegségre. Allium cepa néven kapható is ilyen szer. Maga Hahnemann úgy jutott el ehhez az ötlethez, hogy kinint (a malária ellenszere) tartalmazó kínafa kéreg fogyasztását követően, a maláriához hasonló tüneteket – láz, szívdobogás, gyomorfájás – tapasztalt. Később többen megismételték ezt a kísérletet, de senkinek nem sikerült az említett tüneteket előidéznie. Elméletileg három magyarázat lehetséges erre: a német orvos hazudott, csak beképzelte magának a tüneteket, vagy allergiás volt a fakéregre. Magyarán, a homeopátia egyik alappillére hibás, hiszen azt egy téves önmegfigyelés képezi. A mai homeopátia nem csak a hagyma/allergiaféle lineáris relációkban gondolkodik, hanem egészen komplex szimbolikákban is. Egy blőd példával illusztrálva. Bezártsági érzés ellen készítsünk homeopátiás szert egy hajóroncsból, hiszen abban emberek rekedhettek benn a süllyedéskor, s – a hasonlóság elve szerint - az ő akkori érzéseik kizökkenthetnek bennünket, ha fogyasztunk e szerből. Azt hisszük, ilyen szamárságot senki sem gondolhat. Dehogynem, Shipwreck (hajóroncs) az így előállított készítmény neve. És itt az alapötlet a szimbolika szintjén még betartja a hasonlóság elvét. De például, az egészen bizonyos, hogy a Vénusz bolygó fókuszált fénye (Venus stella errans) nem vált ki semmiféle érzékenységet, pedig az így készített szert erre a „bajra” ajánlják. Ne is beszéljünk a Vacuum nevű „gyógyszerről”, melynek ihletője maga a semmi. 2. A minimum elv A homeopátia egy újabb elképesztő állítása szerint egy szer erőssége és töménysége között fordított arányosság van. Más szavakkal, minél alacsonyabbra hígítjuk egy készítmény „hatóanyag” tartalmát, annál magasabb lesz a potenciája (hatásossága). A hígítások lehetnek lépésenként tízszeresek (D), de inkább százszorosak (C), a lépések száma pedig változó: a tipikusan alkalmazott C200 egy olyan szert jelöl, amelyben az eredeti oldatot kétszáz egymást követő alkalommal százszorosára hígítjuk. Létezik C100,000-es hígítás is, ami matematikailag a 100100,000.-en számot jelenti. Érzékeltessük a léptékeket. A C53 hígítás elképzeléséhez vegyük a teljes belátható Univerzumot (ötszázmilliárd galaxis, inter-galaktikus anyag, sötét anyag és sötét energia együttese), gyömöszöljük be az egészet egy gigantikus méretű űrlombikba, oldjuk fel vízben, majd alkalmazzunk ötvenhárom egymást követő százszoros hígítást (C53). E protokoll eredményeként a készítményben egyetlen darab anyagi részecske sem fog maradni. Tehát a továbbiakban a semmit hígítjuk, mégpedig rendkívüli mértékben. 3. A vízmemória  Az értelmetlenül nagy hígítások kétségkívül abból származnak, hogy Hahnemann nem ismerhette, hogy az anyag diszkét egységekből, atomokból áll, s ezért ekkora hígítással eltüntetjük őket a készítményekből. E nyilvánvaló ellentmondást a mester követői avval az érveléssel próbálják feloldani, hogy a hatóanyagnak nem is kell fizikailag jelen lennie, elég, ha az oldószer (víz) emlékszik rá. Ezt a memóriát a homeopátia ultramodern követői a kvantumrészecskék belsejébe rejtik el. Természetesen, ilyenfajta emlékezetre utaló jeleket nem talált az autentikus fizika. A vízmemóriával kapcsolatban számos elméleti bökkenő is felmerül. Az egyik az, hogy a homeopátiás szerek valójában cukorgolyócskák, víz nem is található bennük. A homeopaták érvelhetnének avval, hogy a golyóra cseppentett víz kiszáradás előtt gyorsan átadja emlékeit a répa- és tejcukor molekuláknak, de ezt valamilyen ok miatt nem teszik. Egy másik probléma az, hogy mivel a víz molekulái már évmilliárdok óta léteznek, az őket eközben ért információk befogadásához óriási tároló kapacitása lenne szükség, és persze egy szoftverre, amely a gyógyító emlékeket elkülönülten tárolná, s bocsátaná a szervezet rendelkezésére. A víznek (vagy a cukornak) egy kész cselekvési terv programját is hordoznia kellene arra vonatkozóan, hogyan jöjjön létre ki a kívánt hatás. 4. Az energetizálás  Hahnemann mester észrevette, hogy a távolabb lakó páciensek hamarabb gyógyulnak a közeliektől. A rázkódás erősíti a szert - villant át az agyán. E felismeréstől "Heuréká"t kiáltva ugrott volna ki kádjából, ha éppen fürdik, de így csak hümmögött magában. Gyorsan értesítette is homeopata követőit, nehogy a zakójuk zsebében hordozzák a szereket, hiszen ez akár életveszélyesé is fokozhatja a hatást. A mester óvó gondolait egy másik követte nyomban: mi lenne, ha a hígítások alkalmával összeráznánk az oldatot, ezzel erősítvén a készítményt? Hahnemann egy lószőrrel bevont fadarabot ütögetett szertartásszerű mozdulatokkal. Nagy hígítások esetén ezt a műveletet ma már gépek végzik. Mivel a homeopátiás szerek hatástalanok, ezért - a nullával való szorzáshoz hasonlóan – bárhogyan energetizáljuk azokat, a helyzet ugyanaz marad.  5. Az ötletelés Egy szer létrehozásának első lépése egy ötlet felmerülése a potenciális hatást illetően. Erre a legkézenfekvőbb módszer a megfigyelés, mint ahogy az alapítóatya is tette azt a kinin esetében. Így alkotta meg Joseph Roy is az Oscillococcinumot. A katonaorvos mikroszkópjával megfigyelte, hogy az I. Világháborút követő spanyolnátha áldozatainak vére tele van vibráló gömböcskékkel, melyeket ő baktériumoknak vélt. Később számos betegségben és a pézsmakacsában is észrevette ezeket az általa Oscilloccumnak nevezett képződményeket, melyek azonban a mintakészítés során keletkezett műtermékek lehettek, hiszen soha senki másnak nem sikerült újra kimutatni őket. Ma már azonban az ötletek gyakran nem a megfigyelésből, hanem inkább a szimbolikus kapcsolatok felismeréséből fakadnak. A Berlini Fal elzárta a kelet-németeket a világtól. Oldjunk hát fel egy kis faldarabot, majd hígítsuk azt, amennyire csak lehet (Berlin Wall) és gyógyítsunk vele a bezártságtól szenvedő pácienseket. A darált vándorsólyom kivonat (Falco peregrinus) ötletét a szabadság eszméje ihlette. Néha nagyon komplikált a szimbólumrendszer. Elképzelni is nehéz milyen gondolatok vezethettek olyan szerek kiagyalásához, mint például az Eurocent, melyet egy egycentesre löttyentett vízből állítanak elő, vagy a palackba zárt telihold fénye (Luna), illetve a napsugárzás (Sol), a Röntgensugárzás (X ray), az anti-anyag (anti matter), valamint a Déli pólus mágneses tere (South pole of the magnet). A Mobile phone nevű termék elkészítésének receptje nagyon tanulságos. Tejcukorport egy Cellnet szolgáltatóhoz kapcsolódó Ericsson GH337 készülék sugárzásának tesznek ki, egy másik cukor adagot pedig pontosan két óra tizenhat percig az Orange szolgáltatóhoz kapcsolódó Nokia 5.1 készülék sugárzásával kezelnek. Ezt követően a két port összekeverik, majd kiporciózva fiolákba zárják.  6. A bizonyítás Egy hagyományos gyógyszercég kötelezve van, hogy súlyos dollár százmilliókat költsön klinikai vizsgálatokra, ezáltal igazolván egy szer hatásosságát és mellékhatásoktól való mentességét. Így tesznek a homeopátiás szerek készítői is, igaz öt-hat nagyságrenddel (!) alacsonyabb költségvetésből gazdálkodva. Egy kis, egészséges emberekből álló csoportot két részre osztanak, ráadásul véletlenszerűen, mint egy rendes vizsgálatokban szokás. Eleinte mindkét csoport placébót kap, majd az egyik csoportnál lecserélik azt homeopátiás készítményekre, s figyelik a hatást. Az észlelt tünetekről szóló személyes beszámolókat rögzítik, majd a megegyezőket eltávolítják, hiszen azokat a placébóhatás okozhatta. A beszámolókban elsősorban erős szubjektivitással terhelt tünetek kapnak jelentőséget, pl. kisebb bizsergések, hangulatváltozások, fura gondolatok, különös viszonyulások másokhoz, stb. Az ún. álompróba során a készítményt fogyasztó személyek elmesélik az álmaikat, s ezekből próbálnak valamilyen tünet együttest kihámozni. Hasonlóan bizarr a meditációs próba, melynek során a részvevők le sem nyelik a szert, hanem csak töprengenek róla, majd beszámolnak egymásnak az élményeikről. Egy módszertani probléma, hogy míg a tesztalanyok relatíve tömény oldatokat kapnak a tünet kiváltásához, addig a betegek csak vízemlékezetet. Vegyük észre, hogy a készítmények tesztelése során nem azt vizsgálják, vajon kedvező hatással van-e egy adott betegség gyógyulására, hanem, hogy tüneteket idéz-e elő egészséges embereknél. A fenti módon megfigyelt tünetek összessége alkotja az úgynevezett gyógyszerképet. Az egyes készítményeket a gyógyszerképeikkel egyetemben az ún. Materia Medicák foglalják össze. Tudósok a homeopátia mellett Minősített esetet képvisel, amikor egy rossz ügy nyer meg magának hiteles embereket. Ilyen az, amikor a tudományban jeleskedő emberek sorakoznak fel az áltudományok oltáránál. A tudósok neve ugyanis legalizál, ami úgy forgatható ki rosszhiszeműen, hogy maga a tudomány, vagy legalábbis az igaz és becsületes tudósok is egyetértenek a hamissággal. A homeopátia legnagyobb hatású támogatója a tudomány berkein belülről Jacques Benveniste francia kutató volt, aki homeopátiás mértékűre hígított tesztanyaggal allergiát tudott kiváltani. A Nature hozta le a sztorit. Ezt követően a tekintélyes lap betarttatta a feltételül szabott követelését, s a helyszínre kiszállván ismételtette meg a kísérletet. A reprodukció kudarccal zárult, a homeopátia a szülő laborjában csúfosan megbukott. Benveniste azonban körömszakadtáig ragaszkodott igazához, rögeszméje később sem hagyta el, sőt közben tovább is fejlődött. A homeopátia másik tudós proponense Nobel-díjával fényezte ezt az áltudományt. Luc Montegnier, az AIDS vírusának felfedezője szerint a víz megőrzi a DNS molekula információját homeopátiás hígítást követően is. Egy ilyen oldatból ugyanis polimeráz láncreakcióval (PCR) felszaporítható újra a DNS. Aki dolgozott már ezzel a technikával az ismeri a jelenséget, melyet úgy neveznek, hogy szennyezettség. A Benvenistét a modern kor Galileiének nevező Nobel-díjas továbbment agyament ötletével, s azt állította, hogy a DNS-t teleportálni is lehet egyik kémcsőből a másikba. Az ilyen eseteket jellemzi kiválóan a ’Nobel-betegség’ kifejezés. A homeopátia hatástalan A homeopátia elméleti alapjai annyira abszurdak, hogy nem is lenne szükséges ellenőrző vizsgálatokat folytatni a hatásosságát illetően, mégis sokan megtették ezt. A számos közlemény közül furamódon több a homeopátiát igazoló korrelációkat hozott ki. Az úgynevezett szisztematikus vizsgálatok és meta-analízisek, amelyek a témakör fellelhető publikációinak eredményeit összesítik, azonban a homeopátia teljes hatástalanságát hozták ki. E vizsgálatoknak van ugyanis egy fontos ismertetőjegye, nevezetesen az, hogy kiszelektálják a szakmailag hibás módszereket alkalmazó tanulmányokat, mégpedig egy előre felállított szempontrendszer, nem pedig a levont következtetéseik alapján. A homeopátia tehát egy nagy átverés, melynek fura módon a leghangosabb támogatói maguk az átvertek. A haszonélvezők nem veszik fel a kesztyűt, nem mernek kiállni nyílt vitára, hiszen nyilvánvalóan elbuknának.

Homeopátia - van benne valami?


Eredményes, mélyen humánus gyógymód
Abszurd, hatástalan, egy nagy átverés

SZAVAZAT UTÁN