„Az Ilonát sokkal nehezebb gyűlölni, mint a cigányt”

Fotó: Vs.hu/Hirling Bálint / Vs.hu/Hirling Bálint

-

HÁTTÉR

Roma fiatalok nem roma diákokkal beszélgetve számolnák fel az előítéleteket. Az informális oktatással persze nem a világot váltanák meg – az majd csak később jön –, helyette megmutatják, mennyit ér a párbeszéd cigányok és nem cigányok találkozásakor.


„Az nincs rendben, hogy ott egy öreg néni, aki megélte a kommunizmust meg minden, a kis nyugdíjából él, aztán megölik egy pogácsáért” – mondja felháborodottan egy kilencedikes diák. Az osztályteremben éppen kötetlen beszélgetés folyik két cigány származású önkéntes moderátor, Szilvi és Andi vezetésével. Bár vannak előítéletes beszólások az Uccu Alapítvány foglalkozásán az Ady Endre Gimnáziumban, ma kifejezetten könnyű dolguk van az önkénteseknek. Az osztály hangadója – egy oldalt felnyírt hajú, elsőre (kissé előítéletesen) rendbontónak tűnő srác – nem díjazza a cigányozást. „Egy normális cigány nem fog odajönni az utcán, hogy figyu, normális cigány vagyok, jegyezz már meg engem is. Nem csoda, ha sokan csak arra emlékeznek, hogy valaki a mobilját vagy a pénztárcáját követelte” – torkolja például le az egyik előítéletesebb osztálytársát.


- - - - - - -

A „Roma identitás képekben” című 90 perces foglalkozást a Norvég Civil Támogatási Alap támogatta. Ennek lényege, hogy az önkéntesek hoznak magukkal egy 15 képből álló kiállítást, amely roma életképeket ábrázol. A diákok először ezekkel ismerkednek, ezeket próbálják meg a csoporton belül értelmezni. A moderátorok feladata, hogy a diákok véleménye mentén elindítsanak egy beszélgetést, amely az önkéntesek személyes motivációinak megismerésétől az identitás fogalmának tisztázásán, a cigányság sokszínűségén át a sztereotípiákkal szemben érvelő információk átadásáig egy csomó tényezőt figyelembe vesz. Ezalatt elkerülhetetlenül felmerülnek negatív vélemények is. Elhangzik például, hogy egyes diákok szerint nem hiába van nagyon sokaknak rossz tapasztalatuk a romákkal. Sőt, az egyik diák megkockáztatja, hogy abban is van ráció, ha valaki nem engedi be a szórakozóhelyére a cigányokat: „Rossz híre lenne, és a végén csak cigányok jönnének” – mondja. De az osztály hangadójának válasza egyértelmű: „Ez egy gyökérség. Aki nem engedi be a cigányokat, az egy gyökér.” (Az Uccu foglalkozásairól itt tudnak egy rövid videót megnézni)

-


A haveroknál már bevált

Mircea Cernov, a Haver Alapítvány (róluk szóló riportunkat itt olvashatják) ügyvezetője a romagyilkosságok idején kereste meg László Flóra szociológust, aki ma az Uccu ügyvezetője és egyik alapítója, hogy hozzanak létre egy olyan szervezetet, amely eljár iskolákba, hogy informális oktatási módszerekkel építse le a cigánysággal szembeni előítéleteket. Kezdetben az Uccu a Haveron belül működött, ma is egy irodában vannak, de már két különálló szervezetként folytatják a tevékenységüket. Az Uccunál ez alapvetően iskolai foglalkozásokat és a nyolcadik kerületben tartott sétákat tartalmaz. Az ügyvezetőnek először voltak aggályai, hogy a Haverban már bevált, önkéntességen alapuló módszer nem fog működni egy olyan szervezetnél, amelyben fiatal romáknak kellene a cigányságról és a toleranciáról beszélniük iskolai osztályok előtt. „Azok a fiatalok, akik az Uccuban vannak, nagyon más háttérrel indulnak, mint a Haver alapvetően jobb módú önkéntesei, nem feltétlenül tudják megengedni maguknak, hogy ingyen elvállalják ezt a feladatot” – mondta László Flóra. Ennek ellenére azt tapasztalta, hogy az elkötelezettség és a tenni akarás az ő esetükben is erősebb ösztönző volt, mint az anyagi juttatás.

-


Ráadásul azt tapasztalta, hogy az Uccuhoz kapcsolódás, a közös workshopok és beszélgetések a cigány fiataloknak saját identitásuk megfogalmazásában és az arról való kommunikálásban is segítettek. „Stabil közösséget alkotnak: nemcsak az Uccu keretein belül, hanem azon túl is segítik egymást, és összetartanak” – mondja László Flóra. Az Uccu idén negyedik éve működik, és már számos partneriskolája van, ahova rendszeresen visszajárnak az önkéntesei. Az évek alatt 35 moderátorral harminc település iskoláiban fordultak meg. Középtávú céljuk, hogy Uccu-leányszervezeteket hozzanak létre vidéken. Az nem mindig működik, hogy az Uccu kis költségvetéséből (évi 10-12 millió forintból gazdálkodik a szervezet) elutazzanak távolabbi településekre. Jelenleg leginkább pályázati pénzekből tartják el magukat: főtámogatójuk a Nyílt Társadalom Intézet, tevékenységüket emellett a Norvég Civil Támogatási Alap és az Amerikai Ház Alapítvány finanszírozza. Alapvetően az állami támogatásokat sem utasítják el (mint teszi azt partnerszervezetük, a Haver), de idáig még nem kaptak állami pénzeket.

-


Ne tartsák magukban

Az Uccu egyik önkéntese, Marton Joci 28 éves, Nógrád megyében nőtt fel. Korábban cigány népismeretet tanított egy nyolcadik kerületi iskolában, jelenleg a Közép-európai Egyetemen (CEU) tanul. Őt nem zavarja, ha a diákok nem tartják magukban az indulataikat. „Én semmit nem tartok a foglalkozáson durvának, hiszen azért megyünk oda, hogy ezeket a véleményeket halljuk, és az a jó szerintem, ha kimondják. Ha csak csendben, politikailag korrekten csevegünk a roma témáról, akkor nem tudunk semmit sem elérni” – mondja. A bántó megjegyzésekre az Uccuban sokan sokféleképpen reagálnak. „Van, akinek az a technikája, hogy amikor jön valami bántó megjegyzés, akkor nem megy bele, hanem kifigurázza. Más ezzel szemben úgy tesz, mintha nem hallaná meg. Fontos, hogy ne indulatból reagáljon, de ne is ijedjen meg, ne blokkoljon le” – mondja László Flóra. Hogy az ilyen helyzeteket tudják kezelni és foglalkozásokat tudjanak vezetni, jó előre fel kell készíteni az önkénteseket. Mielőtt a mély vízbe kerülnének, többnapos felkészítő tréningen vesznek részt, amelynek keretében felruházzák őket azokkal a készségekkel, amelyek segítségével informális oktató válik belőlük. A tematikus képzés megtartására jelenleg évente egyszer van alkalmuk. Ilyenkor az önkéntesek tanulnak kommunikációt, csoportdinamikát és konfliktuskezelést, megismerkednek az informális oktatás módszertanával. Utóbbi egyik lényege, hogy nem az iskolás tapasztalatainkból jól ismert, „tanár beszél, diák hallgat” típusú top down megközelítéssel dolgozik: egy uccus foglalkozáson körben ülnek a diákok és a moderátorok, szerepeik dinamikusan cserélődhetnek, ugyanis ebben a körben ők mind egyenrangúak. (Az informális oktatás módszertanáról részletesen itt olvashatnak.)


„Még így is rettenetesen nehéz ez a szerep. Voltak páran, akik a lelki nyomás miatt léptek vissza, bár nem ez a jellemző”– mondja László Flóra. Volt például egy fiatal egyetemistalány, akit egy foglalkozás után „úgy kellett összeszedni a mosdóból zokogva, és soha többé az Uccu háza tájára se jött”.

Mit jelent cigánynak lenni?

„Mit jelent ma cigánynak lenni? Hogyan tegyük ezt megfoghatóvá? Számunkra ez a mai napig dilemma. Szerintem nincs egyféle válasz – ezt próbáljuk átadni az osztályokban. A mi csapatunkban is van beás, romungro vagy a hagyományokat komolyan őrző oláh cigány származású fiatal” – mondja László Flóra.

De nem is az a fontos, hogy egy tökéletes definíciót kapjanak a cigányságról, hanem hogy legyen lehetőségük beszélgetni a témáról. „Ezek a gyerekek, akiket meglátogatunk, a témáról általában csak felületesen beszélhetnek. Nincs egy olyan tér, ahol feltehetnék a kérdéseiket” – véli Marton Joci. Elmondása szerint az Uccu-foglalkozásokon ezért nem is az ismeretek átadása a legfontosabb. Nem a fiatalok kulturális ismereteit vagy lexikális tudását akarják bővíteni, hanem inkább attitűdöket formálnak, és egy olyan alapot adnak, amelyen a gyerekek el tudnak indulni, ha esetleg jobban meg szeretnék ismerni a cigányságot.

A tudás Joci szerint önmagában nem sokat jelent. „Nem lehet egyenlőségjelet tenni aközé, hogy valaki sokat tud egy kultúról, és aközé hogy elfogadó vagy toleráns. Simán lehet valaki vérrasszista attól, hogy sokat hallgat cigányzenét” – mondja.

UCCU program a budapesti Ady Endre gimnáziumban

-


A legkisebbekhez is eljutnak

Az Uccu nemcsak középiskolásoknak, hanem egy ideje már általános iskolásoknak is tart foglalkozásokat. „Először azt hittem, hogy csak összenevetgélés és zavartság lesz az osztályban, de nem. A kisgyerekeknek is van véleményük” – mondja erről Marton Joci, majd hozzáteszi: náluk is meg lehet fogni az előítéleteket, még ha ők nem is fogalmazták meg, hogy egy konkrét csoporttal szemben vannak ellenérzéseik. „Ők csak olyanokat mondanak, hogy nem szeretnék, ha a képen látható fiú az osztálytársuk lenne, mert látszólag agresszív, vagy félnek, hogy meg fogja őket ütni.”

László Flóra elmondása szerint a kisiskolásokra különösen nagy hatással van az, amit a foglalkozásokon tapasztalnak, hiszen felnéznek az osztályba látogató nagylányokra és nagyfiúkra. Többször előfordult, hogy autogramot is kértek tőlük. „Meg voltak róla győződve, hogy ezek valami híres emberek, ha már lejöttek előadást tartani. A foglalkozás végeztével mind a harminc gyerek vitte nekik az üzenőfüzetét” – mondja László Flóra.

UCCU; VIII. kerület; túra

-


Benézünk a nyolckerbe

A Blaha Lujza téren, a Meki előtt találkozunk Varga Attila Uccu-önkéntessel. Innen fogja indítani a városnéző túráját a nyolcadik kerületben. A gimnazisták eleinte mintha félnének, van, aki mondja is, hogy nem feltétlenül akar bemenni egy ilyen rosszhírű környékre, de aztán mégis követik Attilát, amint elindul a Népszínház utcán. Itt arról mesél nekik, hogyan kerültek a cigányok a környékre, mennyi nemzetiség lakik ma is a nyolckerben, és hogy neki személyesen milyen tapasztalata volt a fukszokkal.

A másfél órás séta alatt betérünk a Reményi Ede Cigányzenész Szövetség kis boltjába, ahol egy idősebb hegedűművész mesél a gyerekeknek arról, hogyan lettek a cigányzenészek a magyar kultúra nagykövetei, majd eljátszik nekik egy dalt is. Továbbmenve megállunk a II. János Pál pápa tér közelében a Napház előtt. Attila azt mondja, ide járt el hétvégente, miután nem sikerült barátaival bejutnia a Nyugati téren a Bank diszkóba. „Akárhányszor be akartam menni, az őr mindig kiszedett a sorból” – mondja kissé sajnálkozva, hiszen szeretett volna egy jót táncolni. De hozzáteszi: azért a Napház tudta kárpótolni. A lemezeket ugyanis a híres Ponczók „Gipsy” Béla pakolta. A Rádió C-s DJ-ről a gimnazisták még nem hallottak (sőt, sajnálatosan a VS.hu jelenlévő munkatársai sem voltak tisztában a munkásságával), de ahogy Attila elbüszkélkedett vele, éreztük, hogy valami nagyon cool dologról maradtunk le, szóval senki nem merte jelét adni tudatlanságának.

Végezetül Attila még elmondja: egyszer egy nem cigány barátnőjét vitte le a Napházba bulizni, aki elsőre nagyon félt, csak azzal a feltétellel ment le, hogy amennyiben bármi para van, azonnal eljönnek. Kijövet viszont azt mondta, azt se bánná, ha elhozná még egyszer.

UCCU; VIII. kerület; túra

-


„Mélységes sötétségbe”

Az Uccu „mélységes sötétségbe érkezett” ­– mondja Szuhay Péter szociológus, a Néprajzi Múzeum roma gyűjteményének összeállítója. A társadalom ugyanis tele van tomboló előítéletekkel, amelyek társadalmi alapja a rendszerváltás utáni munkanélküliséggel különösen megerősödött. „Egy belső gerjesztési folyamatban önállóvá vált a cigánysággal és szegénységgel szemben élő démonizált, mitikus kép. Kérdés, hogy ha elmegyek fiatal romaként órát tartani, meg tudom-e változtatni azt, ami a gyerekekben már él. Fontos, amit az Uccu csinál, emellett valószínűleg a sokkal intenzívebb együttlét hozhatna valós megoldást.”

László Flóráék nem is a világmegváltásra készülnek, de bíznak abban, hogy azáltal, hogy pár év alatt közel 10 ezer fiatallal sikerült beszélniük, elindítanak valamifajta változást. „Amikor a diákok elkezdenek egy sokszínű csoportként gondolkozni a cigányokról, akkor érezzük úgy, hogy az egy sikeres foglalkozás volt. Nem az az elvárás, hogy a rasszista gyerek beálljon a végén önkéntesnek egy emberi jogi szervezetnél. Ekkora változást nyilván nem remélünk. De amikor leveszik a szemellenzőjüket, és elkezdenek kérdéseket feltenni, az már jó.”

- - - - - - - - - - - - - - - -

Lapozz bele egy emberbe

„Általában az emberek félnek egymástól. Az élet ugyanis úgy hozza, hogy a sztereotípiáink miatt kerülni fogunk bizonyos csoportokat” – mondja Nótár Ilona, az az Európai Ifjúsági Központ keretein belül működő Iskolai Élő Könyvtár projekt önkéntese (a foglalkozásaikról itt nézhetnek meg egy negyedórás videót).

A projekt az Uccuhoz hasonlóan iskolákat látogat, de náluk a hangsúly nem a csoportos foglalkozáson, hanem a két személy közötti interakción van: a diákok szabadon válogathatnak nagyjából 15 (különböző kisebbséghez tartozó) ember közül, akiket „kikölcsönözhetnek” egy rövidebb időre, és azalatt megkérdezhetnek tőlük bármit, amit csak tudni szeretnének.

„Tulajdonképpen tényleg úgy kell vele bánnod, mint egy könyvvel, ami, gondolj bele, olyan mint egy csoda: kinyithatsz egy emberi életet, és bárhová belelapozhatsz, bármit kérdezhetsz” – mondja Nótár Ilona. – „Azt a valóságot fogod kapni, amit a könyv is megtapasztalt. Nem tudjuk és nem akarjuk leképezni az egész hajléktalan, feminista vagy cigány társadalmat, hanem azt mondjuk, hogy betekintést engedünk egy-egy feminista, cigány vagy hajléktalan ember életébe.”

A beszélgetések célja, hogy megtalálják, mi az, ami összeköti őket mint embereket. Mindenkinek van egy karaktere, amit hoz a beszélgetésekre. A hajléktalannal folytatott beszélgetésnél például sokan elsírják magukat – tudjuk meg –, miközben van olyan „élő könyv”, aki inkább azzal köti szorosabbra a kapcsolatot, hogy megnevetteti a hozzá leülő diákokat.

„A „könyvek” számára ez nagyon megterhelő, mert mindig nehéz kiadni magadból idegen emberek előtt, hogy ki vagy te valójában. De énnekem ezt meg kell tennem, hogy a két gyerekem majd nagyobb egyenlőségben tudjon élni az osztályközösségében vagy a munkaerőpiacon” – mondja Nótár.


Könyv vagy csoport?

Az Uccu és az Iskolai Élő Könyvtár módszertana között vannak különbségek, a kettőnek más a dinamikája és a hangulata. Az élő könyvtár Mircea Cernov elmondása szerint abban különbözik az Uccutól, hogy ott a résztvevők nagyon személyes történeteket mesélnek el négyszemközt, rövidebb időn belül. Az Uccu ezzel szemben nagyobb csoporttal foglalkozik 90 percen keresztül, és a foglalkozások során megjelenik a személyes történetek mellett az általánosabb megközelítés is.

Viszont a kettő között nem kell vetélytársakat látni (vannak is olyan önkéntesek, akik mindkét projektben aktívak), hiszen a kettő kiegészíti egymást. „Egy iskola már azzal, hogy befogadja ezeket a programokat, jelzi, hogy ez a téma fontos. Aztán minden iskola eldönti magának, hogy melyik kezdeményezésre nyitottabb” –mondja Cernov.


Mindenkit megbélyegeznek

Bár sok fiatal érez előítéleteket a társadalom bizonyos csoportjaival szemben, az élő könyvtáras foglalkozásokon aránylag ritka a konfliktus. Részben azért is, mert a foglalkozást vezető „könyvtárosok” tartanak felkészítő foglalkozást is a diákoknak, amelyen elmondják nekik, mire számíthatnak, amikor bejönnek hozzájuk az „élő könyvek”.

Marczali Ferenc, a foglalkozások egyik vezetője a kispesti Deák Ferenc Gimnáziumban tart éppen felkészítő órát, amikor találkozunk vele. A 11. osztályos diákokat itt arra kéri, fogalmazzák meg, mit jelenthetnek az előítéletek, és mit érezhetnek a csoporthoz tartozásuk miatt megbélyegzettek. „Az empátia felébresztésének egyik módja lehet az, hogy a saját tapasztalataikra alapozva feleleveníttetünk velük egy szituációt, amelyben ők is átélték a diszkriminációt” – mondja Marczali. Ugyanis még a többszörösen privilegizált fiatalokat is éri hátrányos megkülönböztetés: ha másért nem, azért, mert még nem felnőttek.

Persze van a felkészítésnek egy másik célja is: a könyvtárosok a csoport viselkedéséből következtethetnek arra is, mi vár majd az „élő könyvekre”, ha bejönnek az osztályterembe. „Feri többször is figyelmeztetett, hogy volt a felkészítés során egy-két fiatal, aki nagyon harapott a cigány témára. Aztán, amikor ott voltunk a teremben, az említett fiatal rögtön engem is választott” – mondja Nótár Ilona, majd hozzáteszi: „Éreztem, hogy benne volt az az indulat, hogy minden szidalmát rám akarja önteni, de annyira lesokkolta a valóság, hogy a cigány nő teljesen más, mint amilyennek elképzelte, hogy a végén az lett belőle, hogy egy tök jót nevettünk együtt.”

„Azért tud a módszer működni, mert amint egyenlő alapokon nyugvó személyes interakció alakul ki két különböző csoportba tartozó ember között, az előítéletek fel tudnak szabadulni. Könnyű egy arctalan csoportban egy cigány embert szidalmazni, de ha ott ültök ketten egy osztályteremben, sokkal nehezebb haragudni a veled szemben ülőre” – mondja erre Marczali.

Nótár hozzáteszi: „Ilyenkor megjelenik az ember mint faktor, és az Ilonát sokkal nehezebb gyűlölni, mint a cigányt.”