Az euroövezetnek vissza kéne húzódnia

Meyer Dirk

a Hamburgi Egyetem professzora


Az Európai Bizottság európai munkanélküli segély bevezetését kezdeményezte. Andor László szociális biztos ötlete mögött azon felismerés húzódhat meg, hogy az euró-válságban láthatóvá váltak a szerkezeti és növekedésbeli különbségek a válságba jutott országok és a mag-Európa között. Az európai munkanélküli-segély gondolata egyben annak is bizonyítéka, hogy az euró-zóna nem megfelelően - nem egy egységes valutának megfelelően - működik. A lisszaboni szerződés egyértelműen tiltja, hogy a tagállamok egymásnak közvetlen pénzügyi segítséget nyújtsanak, és így az euró-zóna egyfajta transzferunióvá váljék - ennek megfelelően a megoldás a jelenlegi problémákra nem az európai szociális unió, hanem a válságba jutott országok kilépése lenne. Az euroövezetnek egy belső magra kéne visszahúzódnia.

Amennyiben persze politikai célként fogalmazódik meg a jelenlegi eurozóna mindenképpeni fenntartása, akkor akár logikus lépésnek is tetszhet a szociális rendszerek összehangolásának gondolata.

Az ötlet a következőképpen nézne ki: amennyiben egy országban a gazdasági fejlettségből adódó problémák miatt eseti termelékenységi válság lép fel, a munkanélküliek európai büdzséből kapnák a segélyüket. Ha pedig az euró-államok  éppen szárnyalnak, akkor nekik be kéne fizetniük ebbe a büdzsébe.

Az Andor-terv két modell között tesz különbséget. Vagy a problémákkal küzdő államoknak utalnák át az európai költségvetésből a pénzt, vagy eleve létrejönne egy európai szociális háló, és a munkanélküliek közvetlenül kapnák az európai segélyt.

Az államokba irányuló általános átutalások időigényesek, sok tárgyalást és tervezést igényelnek. Felettébb kérdéses, hogy így el lehetne-e érni a kívánt célt. Ráadásul az egyes országokban keletkező termelékenységi hiány kimutatása módszertanilag mindig egyértelmű. Ezzel szemben, ha az egyéni kifizetések közvetlenül az Európai Uniótól jönnének, csökkenhetne a tagállami politikai befolyás. Így elvileg tehermentesíteni lehetne a tagállami munkanélkülisegély-programokat.

Mindezen vélt előnyöknek azonban számos gyakorlati hátulütőjük van. Például konjunkturális változtatásokra a vállalkozások is reagálnak, igaz mindig hagyva egy kis időt maguknak: elbocsátanak vagy újakat vesznek fel. Ezt a folyamatot bármiféle automatikus program beindulása megzavarná.

Ráadásul megvan a veszélye annak, hogy az egész program nem csak a konjunkturális nehézségeket, de a szerkezeti problémákból adódó lemaradásokat is európai büdzséből akarná finanszírozni, és így az eurózóna államok közötti közvetlen pénzügyi segítségnyújtást (transzferuniót) tenne lehetővé. Egy-egy ország esetében azonban nehézkes az eseti és a szerkezeti munkanélküliség éles elválasztása - ez ugyanis függ a mindenkori tagállami piacok belső dinamikájától, valamint jogi környezetétől.

Az Európai Unió politikai és szociális egységének erősítése egyértelműen a válságba jutott államoknak áll az érdekükben. Ha lenne európai szociális unió, akkor az államok munkaerőpiaci reformjai szépen elhalnának. A belső kontroll, a korrupció elleni harc is csökkenne, mert az európai munkanélküli segély “úgyis” jönne, csak ki kell venni a nagy közösből.

Bizonytalan az is, hogy milyen alapon határoznák meg az egyes segélyek összegét. Nem csak a munkanélkülisegélyre való jogosultság eltérő tagállamonként, de az egyes mellékes programok is különbözőek: rövidmunkák, átképzések, stb. Tehát ha komolyán gondoljuk az európai munkanélküli segélyt, akkor további területeken is egységes európai mércéket kéne felállítanunk.

Andor terve végső soron arra futna ki, és ez a tervezetből is kiolvasható, hogy  a már jelenleg is létező gazdasági és valutauniót kiegészítsék egyfajta “szociális dimenzióval”.

Ennek érdekében intézményi kereteket követelnek. Első lépésként az euró-zónának önálló költségvetése lenne. Ennek két feladata lenne: egyrészt a fejlettségbeli egyenlőtlenségeket kéne kiegyenlítenie, másrészt ebből a közös költségvetésből támogatnák a válságba jutott országok versenyképességét növelő strukturális átalakításokat is. Ez gyakorlatban a már manapság is egyfajta transzferunióként létező Európai Strukturális, Szociális és Regionális Alap kiadásainak megnövelését jelentené.

Egy ilyen rendszer hosszú távon kiegyenlítené a tagállamokon belüli szociális különbségeket. De ezzel éppen hogy nem növelné, hanem csökkentené ezen országok versenyképességét! Egy automatikusan működő európai szociális unió egyszerűen felszámolja a sokszínűséget, nem veszi figyelembe a nemzeti sajátosságokat, csökkenti a versenyt, a döntések demokratikus legitimációját és eleve a kísérletezési kedvet, amely pedig minden gazdasági növekedés egyik alapja.

Andor László javaslata az európai munkanélküli segélyről ezért rossz jegy egy rossz vonatra. Mind az eszköz, mind a cél hibás. Egy európai transzferunió, ahol minden különbséget, versenyt nivellálnának, igen hamar a globális verseny másodosztályába száműzné egész Európát.

Európai munkanélküliség: ki fizesse a számlát?


Az egész EU: ez a szolidaritás
Az érintett tagállamok, egyedül

SZAVAZAT UTÁN